- Anyaaaaaaaaaa! - hallottam meg a szomszéd szobából Jayden hangját. Már láttam magam előtt, ahogy dobálja magát az ágyon és vergődik. Pedig még a szemeimet sem nyitottam ki. Megfogtam a selyem takaró szélét, majd a fejemre húztam. Így is tökéletesen lehetett hallani, ahogy Jayden egyre hangosabban kiabál. De nem is az apjának. Nem. Mert apucinak aludnia kell, pihennie, hogy délután is folytathassa a semmit tevést, a lányával együtt. Ha nem lenne Jesse, egész biztosan nem jöttem volna vissza Hawairól pár évvel ezelőtt.
- Anya-anya-anya-anyaaaaa!
Lassan rápillantottam az éjjeli szekrényen álldogáló ébresztőórára, ami pontosan reggel fél hatot mutatott. Édes Merlinem, kire ütött ez a gyerek? Soha nem voltam korán kelő típus. Sebastianról sem tudom, de Jayden már hajnalok hajnalán fent van. Sebastian mint aki semmit nem hallott, úgy szuszogott tovább. Mielőtt kiszálltam az ágyból, a hatás kedvéért "véletlen" belerúgtam az oldalába. Az ő fia is. Egyszer. Csak egyszer felkelhetne, ha hisztizik.
Magamra vettem selyem köntösömet, és bizonytalan léptekkel átmentem Jay szobájába.
- Nem gondolod, hogy még aludhatnál egy kicsit? - kérdeztem egy ásítás közepette, és szememből eltűrtem aranyszőke hajzuhatagomat.
- Kialudtam magam úgyhogy éhes vagyok. Hozz nekem szalámis szendvicset. De vajat ne tegyél rá, és a kenyér is vékony legyen. Inkább csak szalámit kérek meg kakaót.
- Hajnali kettőkor feküdtünk le, és te előtte még meg ettél egy hatalmas szelet pizzát, a saját gesztenyepürédet, aztán az enyémet is. Most meg éhes vagy? Négy órája ettél utoljára. És nem akarok lemenni a konyhába. Te alszol még pár órát, és hozok reggelit.
- Nem. Én most vagyok éhes. Anyaaaaa, hozz nekem enni. É-hes-va-gyok - Oh, ilyenkor legszívesebben megfojtanálak. Miért kellett elkényeztetni? Most is mit csinál? Szérúgja az ágyát és utána nekem kell visszacsinálnom.
- Fejezd be jó? Gyere csak - húztam fel az ágyról, majd átvezettem a mi hálószobánkba. - Menj, szólj apának, hogy reggel van. Hozok neked reggelit. - Összekócoltam haját, majd még láttam ahogy beveti magát Sebastian mellé az ágyba és jobbra balra kezd forogni, miközben énekel valami borzalmas dalt.
- Apa, képzeld, ma megyünk nyaralni. Anya még nem pakolt nekem össze. Neked bepakolt már? - Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehetett hallani Jay szájából, mikor visszaértem az emeletre. Miért érzem úgy, hogy a fiam a csicskásának néz?
- Itt a reggelig. Ülj ide az asztalhoz.
- Nem.
- De igen.
- Fázik a lábam. És itt akarok enni. Kapcsold be nekem a tv-t jó? - nézett rám angyali szemekkel, és amíg én megfordultam, hogy bekapcsoljam a tv-t, felkapta kakaóját és a tányért a felvágott szeletekkel és visszaült az ágyba, pontosan Sebastian és közém. Nagyon helyes. Lassan visszamásztam az ágyba, de mikor lehunytam szemem már nyitottam is ki, ugyanis Jay valami humor csatornát talált. Aludni akarok.
- Sebastian, kelj fel - tagoltam lassan a férfinek. - Menjetek le a nappaliba tvzni, mert fáradt vagyok. Nekem nem elég négy óra alvás veletek ellentétben. És pakoljatok be magatoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése