Rebecca

- Tíz, kilenc, nyolc.... - wáááááááá - ordítottam el magamat és tehetetlenül csapkodtam összevissza a kezeimmel. Valószínűleg a sikításommal még a világ másik végében lévő embereket is felébresztettem. De ez éppen a legkisebb gondom. Szó szerint tiszta szar az arcom. Szemeimből patakokban ömlöttek a könnyek, ajkaim pedig görcsösen rángatóztak az elfojtott zokogástól. Pár perc elteltével észbe kaptam és amilyen gyorsan csak tudtam, berohantam a fürdőszobába. Magamra csaptam az ajtót, és ruhástul álltam be a forró víz alá. Egy óra múlva arcbőröm, nyakam, és vállam már vörös volt a sok dörzsöléstől. Még mindig megállíthatatlanul folytak le könnyeim az arcomon. Egyszerűen borzalmasan éreztem magam. Híába fertőtlenítettem le, és mostam le szappannal, tusfürdővel, samponnal, habfürdővel az egész testemet, még mindig éreztem azt az elviselhetetlen szagot. A ruháim a szemetesben landoltak. Órákra bezárkóztam a szobámba, és utána sem volt kedvem kijönni. Engem így, ezelőtt, még soha, senki nem alázott meg. Sebastian hatalmasat süllyedt a szememben. Soha, soha, soha többé nem akartam beszélni vele. Ilyenkor nincs itt Zoe. Persze, hogy nincs. Neki már volt egy kis esze, és itthagyta. Azt hiszem kezdem megérteni, hogy miért magyarázta, hogy mekkora hülye fasz egy apám van. Hát megértettem. És igaza volt. Ő elment. Én is elmegyek. Miután sikerült ismételten emberi állapotba hoznom a külsőmet, és a sírást is abba tudtam hagyni, egy szó nélkül haladtam kifelé. Azt sem tudtam, hogy hova akarok menni. Vagy hogy egyáltalán mit csinálhatnék. Csak kellett valaki, aki megértett volna. És sajnált volna. A probléma, hogy az egyetlen ember, akinek elmondtam volna, és sajnált volna, az Zoe. Miért kellett elmennie? Hiányzik. 

Ahogy kitártam a bejárati ajtót, neki ütköztem valakinek. 

- Jesse - sikkantottam fel örömittasan és nyakába vetettem magam. Ő csak félig felelt meg az elvárásaimnak, de jobb volt mint a semmi. Neki legalább elmondhattam, mivel sértettek vérig. - Olyan jó, hogy itt vagy. - Mikor bejött, még véletlenül sem távolodtam volna el tőle. - Anya elment. Lelépett a bolondok házából. - jegyeztem meg gúnyosan. 

- Te eddig hol voltál? Itt kellett volna lenned. Sebastian nem normális. Átment tahó bunkóba. Utálom.. - szűrtem fogaim között, majd követtem.