Fejem tetejére csaptam napszemüvegemet, majd ujjaimat végig húztam selymes, szőke tincseim között, és vetettem a közeli tükörben egy futó pillantást, testemre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi nem látszott rajtam a terhesség után. A bőröm nem volt megereszkedve, strigák sem húzódtak rajta, mégsem ugyan úgy néztem ki, mint mondjuk két évvel ezelőtt. És ez zavar. Pedig egyáltalán nem voltam kövér. De az a néhány centi, aminek nem kellett volna ott lennie, az nagyon is ott volt a derekamon. Valószínűleg senki nem venné észre, csak én. És az egyrészes, mégis merészen kivágott fürdőruhám kiemelte hasamat.
Elgondolkozva szálltam ki a liftből, mikor valaki hirtelen elkapta a karomat és a falnak lökött. Volt egy tippem, hogy ki lehetett támadóm, ugyanis nem hiszem, hogy éppen napközben akarna bárki is meggyilkolni, főleg nem Hawai luxus szállodájának halljában. Felemeltem fejemet és egy tengerkék szempárral találtam szembe magam. A várt személlyel. Most mégis, hogy mert idejönni? Ha a vámpír eljön otthonról, akkor valószínűleg azért jön el, hogy még véletlenül se jöjjenek utána, nem kívánatos személyek.
- Azért jöttem el, hogy kipihenjem magam - fordítottam el makacsul arcomat, mielőtt még megcsókolhatott volna. Mindig azt hiszi, hogy elég egy érintés, egy csók és én már megenyhültem. Pedig nem kellene ezt hinnie, hiszen így úgy van vele, hogy bármit megtehet, mert ugysem tudnék rá haragudni. Pedig nyugodtan elfelejtheti, hogy haza megyek, ha csak otthon éppen Jay nem vált báránnyá, Rebecca nem lett Halálfaló Úrnő, Jesse meg. Jesse meg nem kezdett el hasonlítani az apjára. Ha ezen dolgok egyike sem történt meg, akkor még nem jött el a világ vége és én nyugodtan pihenhetek. És mivel Sebastian otthon hagyta Jaydent, valószínűleg Jessevel van, Rebecca meg ha Miss Gonosznak csapott volna fel, Sebastian nem lenne itt, hanem minden áron próbálná lebeszélni a lányát, mielőtt hülyeséget csinál.
- Nem - mondtam nemes egyszerűséggel. - A szobám a 6197-es, a harmadik szinten. Ha te is ilyen könnyen hagyod magára a gyerekeidet, akkor tudd, hogy este oda tudsz visszajönni aludni. Vagy vegyél ki másik szobát - Az sem érdekel. De nekem ez az egész már nem jó. Nem vagyok benne biztos, hogy vissza akarok menni oda. Pár hete már maga az az egyszerű szó, hogy család, megrémít. És nem vágyom arra, hogy hangos gyerek zsivajjal teljen meg a nappalim. Megbántam. És most félek, és elmenekülök a felelősség alól. Csak ezt nem kell, hogy bárki is megtudja. Az ilyen titkaimat megtartom magamnak. Sebastiant ugysem érdekelné.
- Lemegyek a partra. Te is lejössz? Vagy mit akarsz csinálni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése