Zoe

- Jayden ne maradj le - szóltam rá fiamra, aki már vagy ezredszerre tépte ki tömzsi kis kezeit enyémből, és vette fel ismét saját, kényelmes tempóját. 

- De fáj a lábam, és nehéz a cipőm is. Az enyémnek nincs olyan tűsarka mint a tiédnek, így nem tudok olyan gyorsan sem sétálni.

- Apádnak sincs tűsarkúja, mégis tud elfogadható tempóban sétálni - forgattam meg szemeimet unottan. Néha már megőrülök a megállapításaitól. Nem is tudja, milyen nehéz magas sarkú cipőben menni. 

- Vegyél fel.

- Felejtsd el. Mindjárt akkora vagy mint én. Hogy vennélek már fel? - mondtam hitetlenkedve, és próbáltam tovább húzni, de erre esélyem sem volt, ugyanis ledobta magát a földre.

- Kérlek, Jayden, most ne kezdj el hisztizni. Nagy fiú vagy már... 

- Nem vagyok. Én kicsi vagyok. Vigyél - Minek kellett nekem leguggolnom? Persze, hogy rögtön kihasználta a helyzetet és kezeit a nyakamba akasztotta. Felállni sem tudtam vele.

- Le fogjuk késni a gépet. Kicsim, nem bírlak el.

- Akkor nem megyünk nyaralni. Haza akarok menni. Hiányzik Rebecca.

- Ne nevettess. - Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem lefejteni magamról karjait, de Jayden csak hisztizett és toporzékolt. - Sebastian! - kiáltottam a férfi után, aki már pár méterrel odébb járt. 

- A kedvemért vedd fel a fiadat, mert én nem bírom el. Légyszíves, így nem fogjuk elérni a gépet - könyörögtem Sebastiannak, majd miután sikerült tovább indulnunk, és leadnunk a csomagjainkat, már csak 10 percünk volt, hogy felszálljunk. 

- Pisilnem kell - mondta Jayden, majd meg sem várta, hogy elkísérje bármelyikünk, elszaladt a mosdók felé. Legalább jó helyre ment be. 

Ahogy leadtam az útleveleinket, láttam, hogy Jayden bemászik pár utassal előttünk a sorba, majd átrohant az ellenőrzésen. Megnyugodva, sétáltunk mi is át az ellenőrző ponton, majd indultunk a gépünk felé. 

- Remélem Jayden fel talál a gépre. - Hiába kiabáltam utána, válaszolni még sem volt hajlandó. 

- Jaydennek mióta van fehér dzsekije? - ráncoltam össze homlokomat, mikor rá kellett jönni, hogy az nem is a fiam volt, akit az előbb láttam. Most meg itt ülünk a gépen, és mindjárt indulunk.

- Úristen, az a gyerek nem is Jayden! - sikkantottam fel kétségbeesetten, majd kikapcsoltam biztonsági övemet, és már el is indultam volna lefelé, ha nem állít meg a stewardess.

- Kérem, a fiam lent maradt.Kérem, csak egy pillant lenne az egész. Sietek, ígérem. 

- Nem lehet hölgyem, indulnunk kell. 

- Sebastian, csinálj már valamit - néztem hátra férjemre, és reménykedtem, hogy Jayden a mosdónál vár minket.