Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. január 15., szombat

Rebecca


- Mi van már? - dörzsöltem meg szemeimet, miközben próbáltam lábaimat a már jól megtanult módon egymás után pakolni, hogy tudjak az ordító öcsém és apám után haladni. - Nem régen jöttem haza, fáradt vagyok. Megyek fel aludni. És különben is mi ez az istentelen bűz? - nyarvogtam miközben arcom sima vonásai undorodó fintorba futottak. 
- Nekem is van meglepetésem. - Nyomtam el egy ásítást, miközben félig felnyitottam pilláimat, hogy némi fény szűrődjön át a pupilláimon. - Nem tudok pelenkázni. Azt se tudom mi az a pelenka. Elégedett vagy? De akkor is kezdjél valamit vele, mert írtó büdös. Ki kellene nyitnod az ablakot szellőzni, vagy valami. Tudod mit? Hozok parfümöt - mondtam vontatottan, majd csukott szemmel próbáltam eljutni a lépcsőig, onnan pedig a hálószobámig. Miért van ennyi lépcső ebbe az istenverte házban? Én biztos le nem megyek. Tényleg. Megkeresem Zoet. Nem is értem Apa mit próbálkozik tisztába tenni Jaydent. Majd Zoe megcsinálja. Eddig is ment neki. Ezután is tökéletesen rendbe fogja tudni tenni azt a kölyköt. Én előre megmondtam, hogy csak a baj van vele. Mindig az van az ilyen törpékkel. Időközben már a fél parfümös szekrényem tartalmával kezemben indultam lefelé. 
- Zoeeeeee - kiáltottam el magam, mikor már leértem. Erre már csak méltóztatik idejönni. 
- Pfujj, ez nagyon büdös. Én be se megyek. Hoztam parfümöket. Fújd be vele - pakoltam le egyesével, az üvegcséket a szekrény szélére, majd két orrommal összefogtam orrlyukaimat, mielőtt elhánynám magam. 
- Apa, hol van Zoe? Ő ért ehhez. Nem hiszem, hogy éppen most kellene elkezdened bizonyítani, hogy te értessz Jaydenhez. Én messziről nagyon jól el vagyok vele, amíg nem ilyen írtózatosan büdös. De ez így nem jó. Mindjárt rosszul leszek - futottam ki a szobából, majd elengedtem orromat, hogy mély levegőt tudjak venni. 
- Azt hiszem, egyszer már láttam hogy csinálja. Én mondom hogy kell jó? Te meg csinálod - magyaráztam öt méterről, majd az egyik parfümöt a kezembe vettem és fújtam vele párat a levegőbe. - Először is vedd le róla azt a fehér bugyit, aztán mint a műsorokba a csirkének a lábát, fogd meg és húzd oda a csap alá és vízzel mosd le a... fenekét, meg az izékéjét. Aztán van az a fehér por, azt kell ráönteni. Aztán visszaadod rá a bugyit és kinyitod az ablakot. Na, gyorsan csináld, mert tényleg hányni fogok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése