- Hát, van egy olyan érzésem ,hogy te lennél az a személy akinek a legkevésbé tetszene ha én tangába meg fűzőcskékbe járkálnék. Amúgy is én csak segítettem Rebeccának választani, mert ugye én pasiból vagyok... Neki meg bejön egy másik pasi. Érted? - vigyorogtam Zoenak egy kisebb grimasszal.
- Mi vagyok én, kutya ,hogy kenyeret egyek? - kérdeztem és egyetlen egy szalámit visszaadtam neki. De csak mert olyan rendes vagyok és önzetlen, hogy adok a nincstelen gyereknek. Kétségtelen az , hogy Jaydennek olyan elképzelései vannak, amikre nincs nemleges válasz, mert soha nem engedné ,hogy valami ne úgy legyen ahogyan ő akarja. De azért szép ,hogy a gyerek parancsol a szülőnek. Talán el lett kényeztetve, de az is biztos ,hogy vezér egyéniség és hogy lesz belőle valami amire fel lehet nézni. Na jó ez túlzás, még az is lehet ,hogy mindig rá lesz kényszerülve másokra,, de a döntései és az ,hogy bárkit bármiről meg tud győzni... na jó talán engem nem, mert azért ezeket talán tőlem örökölte.
- a méret a fontos? - ezen muszáj volt nevetnem, miközben Zoe felé küldtem egy kacér pillantást. Nem lesz ez így jó, ha a gyerek már ilyeneket beszél ennyi idősen. De most nem is ez a konkrét lényeg, hanem az ,hogy kutyát akar.
- Kutya? Minek? Vámpír házba kutya... nem hangzik jól. Nem kapsz. - hú, ez azoknak a ritka alkalma amikor nemet mondtam a fiamnak.
- Hát édesem, ezt lekésted, már nincs alku. - szadiztam még egy kicsit. Olyan jó piszkálni ezt a gyereket. Milyen szép szemei vannak, pont mint az anyjának. Egészen jól beleszoktam ebbe az "apa" meg "anya" dologba, Jesseéknél még kicsit idegenkedtem az ilyesfajta jelzőktől, de most ,hogy tudom mennyi időm van még... Pedig mindig is gyűlöltem, sőt még a mai napig is gyűlölöm a vámpírokat, kivétel persze 5 ember. Semmi több.
Csak néztem Zoet aki pakol, és Jayt aki kipakolja a ruhákat amiket az anyja bepakolt. Hát igen.. Zöld szín. Ebben is rám ütött. Mardekáros lesz nem is kérdéses. Persze csak ha lesz varázsereje, mert ha vámpír akkor nem olyan biztos, hogy örökli a varázslás képességét.
- Szerintem még 11 éves korába is úgy kell megfenyegetni az igazgatói kart. - vigyorogtam. - Hát az biztos ,hogy jó lenne már ha velem is foglalkoznál. - magamhoz húztam és ajkai után kaptam, de Zoe elhúzódott ugyanis a kis szörnyeteg ismét elérte ,hogy rá figyeljen mindenki. - Oké, rögtön megyek. - Szóltam a kisfiúnak.
- Szeretlek... - adtam egy gyors csókot Zoe kívánós ajkaira és egy sóhajtás kíséretében a fürdőnek vettem az irányt. - Nem akarsz inkább zuhanyozni? - de inkább megengedtem a forró vizet. És hátranéztem a gyerekre, óriási szemeiről le lehetett olvasni mit akar mondani.
- Nem kapsz kutyát. - jelentettem ki ismét.
- Te Zoe, minek van neked ekkora családod ha senkire se tudod bízni a gyereket? - jelentem meg a fürdő ajtajában. - Jayden , nem akarnál megismerkedni a bátyáddal? - Kérdeztem a fiút és elzártam a vizet. Belenyomtam egy jó nagy adag habfürdőt és megnéztem ,hogy jó meleg e. Hát azért ez vicces, engem nem szoktak ugráltatni.
- Na vetkőzz le. - szóltam neki , miközben a tükörbe nézelődve belőttem a hajamat...
- Mi vagyok én, kutya ,hogy kenyeret egyek? - kérdeztem és egyetlen egy szalámit visszaadtam neki. De csak mert olyan rendes vagyok és önzetlen, hogy adok a nincstelen gyereknek. Kétségtelen az , hogy Jaydennek olyan elképzelései vannak, amikre nincs nemleges válasz, mert soha nem engedné ,hogy valami ne úgy legyen ahogyan ő akarja. De azért szép ,hogy a gyerek parancsol a szülőnek. Talán el lett kényeztetve, de az is biztos ,hogy vezér egyéniség és hogy lesz belőle valami amire fel lehet nézni. Na jó ez túlzás, még az is lehet ,hogy mindig rá lesz kényszerülve másokra,, de a döntései és az ,hogy bárkit bármiről meg tud győzni... na jó talán engem nem, mert azért ezeket talán tőlem örökölte.
- a méret a fontos? - ezen muszáj volt nevetnem, miközben Zoe felé küldtem egy kacér pillantást. Nem lesz ez így jó, ha a gyerek már ilyeneket beszél ennyi idősen. De most nem is ez a konkrét lényeg, hanem az ,hogy kutyát akar.
- Kutya? Minek? Vámpír házba kutya... nem hangzik jól. Nem kapsz. - hú, ez azoknak a ritka alkalma amikor nemet mondtam a fiamnak.
- Hát édesem, ezt lekésted, már nincs alku. - szadiztam még egy kicsit. Olyan jó piszkálni ezt a gyereket. Milyen szép szemei vannak, pont mint az anyjának. Egészen jól beleszoktam ebbe az "apa" meg "anya" dologba, Jesseéknél még kicsit idegenkedtem az ilyesfajta jelzőktől, de most ,hogy tudom mennyi időm van még... Pedig mindig is gyűlöltem, sőt még a mai napig is gyűlölöm a vámpírokat, kivétel persze 5 ember. Semmi több.
Csak néztem Zoet aki pakol, és Jayt aki kipakolja a ruhákat amiket az anyja bepakolt. Hát igen.. Zöld szín. Ebben is rám ütött. Mardekáros lesz nem is kérdéses. Persze csak ha lesz varázsereje, mert ha vámpír akkor nem olyan biztos, hogy örökli a varázslás képességét.
- Szerintem még 11 éves korába is úgy kell megfenyegetni az igazgatói kart. - vigyorogtam. - Hát az biztos ,hogy jó lenne már ha velem is foglalkoznál. - magamhoz húztam és ajkai után kaptam, de Zoe elhúzódott ugyanis a kis szörnyeteg ismét elérte ,hogy rá figyeljen mindenki. - Oké, rögtön megyek. - Szóltam a kisfiúnak.
- Szeretlek... - adtam egy gyors csókot Zoe kívánós ajkaira és egy sóhajtás kíséretében a fürdőnek vettem az irányt. - Nem akarsz inkább zuhanyozni? - de inkább megengedtem a forró vizet. És hátranéztem a gyerekre, óriási szemeiről le lehetett olvasni mit akar mondani.
- Nem kapsz kutyát. - jelentettem ki ismét.
- Te Zoe, minek van neked ekkora családod ha senkire se tudod bízni a gyereket? - jelentem meg a fürdő ajtajában. - Jayden , nem akarnál megismerkedni a bátyáddal? - Kérdeztem a fiút és elzártam a vizet. Belenyomtam egy jó nagy adag habfürdőt és megnéztem ,hogy jó meleg e. Hát azért ez vicces, engem nem szoktak ugráltatni.
- Na vetkőzz le. - szóltam neki , miközben a tükörbe nézelődve belőttem a hajamat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése