Seb
A francba. Ez rossz ötlet volt. Kissé túlzás volt. talán az idegesség miatt tettem ,de inkább viccnek szántam, habár gondolhattam volna ,hogy ez a lányoknál nem valami nagy poénnak számít. Valljuk be. Szörnyű apa vagyok és kész. Elcsesztem ezt is. Elmegyek. Megkeresem Zoet, ha az egész földet is át kell kutatnom. Cserélünk. Én megyek, ő meg marad. Igen most már ideges vagyok. Hogy miért? Mert egy barom vagyok. A kölyök elaludt, a másik kölyök mg fogadok ,hogy a pokolba kíván jelenleg. Fasza. Meg is tapsoltam maga. Megkeresem Zoet, de előtte Jesset idevarázsolom és rábízom a kölyköt. Álmos vagyok. 7 óra óta a kis srácot pesztrálom , most meg már fél 3 van. És még átöltözni sem volt időm. Elmegyek. Jesset sem várom meg. Csak előtte átöltözöm.
- Tessék. És köszönöm. - Adtam Jesse kezébe az ásítozó öccsét és már léptem is ki ,de még hátrafordultam Rebeccához.
- Bocs. - És már rántottam is be magam után az ajtót. Mivel eddig még a saját gondolataimat sem hallottam, igazán el kellene döntenem mit is akarok igazán. Zoe bárhol lehet. Még soha nem mondta ,hogy: "Figyelj ha elmennék...itt ,meg itt keress ,mert tuti oda megyek." Akkor értelme sem lenne elmennie. Vagyis. Oh, megvan, megvan, megvan. egyszerű. Kijelentette ,hogy hol van a kedvenc helye a világon.
- Aloha! - És ennyit a Hawaii tudásomról. De amúgy is minek is kellene tanulnom, amikor ezzel az egyetlen szóval tudok köszönni, és szerelmet vallani. Hát a recepciós csajszi szerintem nem jól értelmezte a szót mert fülig elpirult. Lássuk csak elvileg tudnia kell Angol nem?
- Meg tud... Áh bocs. - Épp ebben a pillanatban lépett ki Zoe a liftből.
- Könyörtelen vagy. - Taszítottam gyengén a falhoz és karjaimmal elzártam előle a menekülő útvonalat. Egy gyengéd csókot leheltem ajkaira. - Visszajössz? - Rögtön a lényegre tértem ,de ha már itt vagyok, akkor ma már biztos nem fogok hazamenni. Szerzek egy fürdőgatyát és nyaralok egy .. max pár napig. És Zoe is, ránk fér egy kis lazítás.
- Tudod mit? Maradjunk itt egy időre. Csak egy két -három napra. - Vettem elő ellenállhatatlan mosolyomat...
Jesse
Nagyon fáj a fejem. Teljesen kivagyok. Tegnap este is alig találtam haza. Vagyis igazából nem is találtam haza ,csak a régi lakásomba. Most pedig két óra van és még egy pohár kávéval is alig látok ki a fejemből és minden forog, csak forog és még tovább forog. Először azt hittem ,hogy ez az idegesítő vinnyogás is csak a fejemben nyikorog, direkt ,hogy engem idegesítsen ,de rá kellett jönnöm ,hogy csak a telefonom adja ezt a szörnyű lármát.
"Légyszi gyere haza."
Ez aztán a tartalmas SMS. De hát mit vártunk Sebtől? De viszont szétesik a fejem. Ez már túl lép a másnaposság határait. Akkor most már tényleg ideje lenne hazatalálnom ,meg valahogy elmulasztanom a fejfájásomat.
Éppen kinyitottam volna az ajtót ,amikor valaki a nyakamba repült.
- Ööö Rebecca. - Mióta is szeret ő engem ennyire? Jól van legalább jó volt a fogadtatás. Most már csak egy kanapé kellene vagy valami amin el tudok feküdni.
- Tudom. - Vigyorogtam a lányra. Igaza van, mindenhol jó ahol én ott vagyok. Mi? Zoe elment? Hát természetes ,hogy itt mindig elszabadul a pokol. De már megszokhattuk.
- Majd visszajön. - Húztam meg a vállamat. Hol voltam? Most nemrégen otthon. Este meg... Fogalmam sincs. Az nagyon kiesett. "Sebastian nem normális..." Ezt Becky szájából kissé furcsa hallani. Ő tud nem felnézni Timre? Oh, emlegetett szamár.
- Helló. - Egyszerűen a kezembe adta a tökmagot és ,már el is ment. Tuti ,hogy Zoehoz megy.
- Na Rebecca mesélj csak. - Mondtam a lánynak ,miközben célba vettem az óriási kanapét...
A francba. Ez rossz ötlet volt. Kissé túlzás volt. talán az idegesség miatt tettem ,de inkább viccnek szántam, habár gondolhattam volna ,hogy ez a lányoknál nem valami nagy poénnak számít. Valljuk be. Szörnyű apa vagyok és kész. Elcsesztem ezt is. Elmegyek. Megkeresem Zoet, ha az egész földet is át kell kutatnom. Cserélünk. Én megyek, ő meg marad. Igen most már ideges vagyok. Hogy miért? Mert egy barom vagyok. A kölyök elaludt, a másik kölyök mg fogadok ,hogy a pokolba kíván jelenleg. Fasza. Meg is tapsoltam maga. Megkeresem Zoet, de előtte Jesset idevarázsolom és rábízom a kölyköt. Álmos vagyok. 7 óra óta a kis srácot pesztrálom , most meg már fél 3 van. És még átöltözni sem volt időm. Elmegyek. Jesset sem várom meg. Csak előtte átöltözöm.
- Tessék. És köszönöm. - Adtam Jesse kezébe az ásítozó öccsét és már léptem is ki ,de még hátrafordultam Rebeccához.
- Bocs. - És már rántottam is be magam után az ajtót. Mivel eddig még a saját gondolataimat sem hallottam, igazán el kellene döntenem mit is akarok igazán. Zoe bárhol lehet. Még soha nem mondta ,hogy: "Figyelj ha elmennék...itt ,meg itt keress ,mert tuti oda megyek." Akkor értelme sem lenne elmennie. Vagyis. Oh, megvan, megvan, megvan. egyszerű. Kijelentette ,hogy hol van a kedvenc helye a világon.
- Aloha! - És ennyit a Hawaii tudásomról. De amúgy is minek is kellene tanulnom, amikor ezzel az egyetlen szóval tudok köszönni, és szerelmet vallani. Hát a recepciós csajszi szerintem nem jól értelmezte a szót mert fülig elpirult. Lássuk csak elvileg tudnia kell Angol nem?
- Meg tud... Áh bocs. - Épp ebben a pillanatban lépett ki Zoe a liftből.
- Könyörtelen vagy. - Taszítottam gyengén a falhoz és karjaimmal elzártam előle a menekülő útvonalat. Egy gyengéd csókot leheltem ajkaira. - Visszajössz? - Rögtön a lényegre tértem ,de ha már itt vagyok, akkor ma már biztos nem fogok hazamenni. Szerzek egy fürdőgatyát és nyaralok egy .. max pár napig. És Zoe is, ránk fér egy kis lazítás.
- Tudod mit? Maradjunk itt egy időre. Csak egy két -három napra. - Vettem elő ellenállhatatlan mosolyomat...
Jesse
Nagyon fáj a fejem. Teljesen kivagyok. Tegnap este is alig találtam haza. Vagyis igazából nem is találtam haza ,csak a régi lakásomba. Most pedig két óra van és még egy pohár kávéval is alig látok ki a fejemből és minden forog, csak forog és még tovább forog. Először azt hittem ,hogy ez az idegesítő vinnyogás is csak a fejemben nyikorog, direkt ,hogy engem idegesítsen ,de rá kellett jönnöm ,hogy csak a telefonom adja ezt a szörnyű lármát.
"Légyszi gyere haza."
Ez aztán a tartalmas SMS. De hát mit vártunk Sebtől? De viszont szétesik a fejem. Ez már túl lép a másnaposság határait. Akkor most már tényleg ideje lenne hazatalálnom ,meg valahogy elmulasztanom a fejfájásomat.
Éppen kinyitottam volna az ajtót ,amikor valaki a nyakamba repült.
- Ööö Rebecca. - Mióta is szeret ő engem ennyire? Jól van legalább jó volt a fogadtatás. Most már csak egy kanapé kellene vagy valami amin el tudok feküdni.
- Tudom. - Vigyorogtam a lányra. Igaza van, mindenhol jó ahol én ott vagyok. Mi? Zoe elment? Hát természetes ,hogy itt mindig elszabadul a pokol. De már megszokhattuk.
- Majd visszajön. - Húztam meg a vállamat. Hol voltam? Most nemrégen otthon. Este meg... Fogalmam sincs. Az nagyon kiesett. "Sebastian nem normális..." Ezt Becky szájából kissé furcsa hallani. Ő tud nem felnézni Timre? Oh, emlegetett szamár.
- Helló. - Egyszerűen a kezembe adta a tökmagot és ,már el is ment. Tuti ,hogy Zoehoz megy.
- Na Rebecca mesélj csak. - Mondtam a lánynak ,miközben célba vettem az óriási kanapét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése