Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. január 30., vasárnap

Sebastian

- De nem várhatod el , hogy halálra unjam magamat. Legalább had nézzek azt amit akarok. És most nem a két pasira gondolok, csomagban járt. na jó ezeket inkább ne vitassuk meg jó? Neked is és nekem is megvan a magán szférám. - szóltam neki miközben szorosan magamhoz húztam és végig nyakába beszéltem.
- Szóval akkor meztelenül menjek? Szerintem egypáran furcsán néznének, vagy csak szimplán elájulnának. - húzódtam hátra mosolyogva.
- Jó rögtön megyek. - adtam egy csókot ajkaira és célzásba vettem a gardróbot. Mondanám ,hogy végre nyaralás és nyugalom... de ugyan azt fogjuk csinálni mint itthon. Szóval végül is nem lesz nagy változás.
Felkaptam egy hófehér halászgatyát, egy kék, fekete csíkos pólót, és felbiggyesztettem fejem tetejére napszemüvegem. Talán így jó leszek, még kell egy cipő és 10 pontos a ruhám.

- Rebeccaaaa! - kiáltottam a ház felé ,mikor bedobtam a bőröndöket a taxiba. Kitártam karomat és vártam ,hogy lányom nekem csapódjon.
- Hiányozni fogsz gyönyörűségem. - szorítottam magamhoz és egy puszit nyomtam hibátlan bőrére. - Biztos ,hogy nem jössz el velünk? - kérdeztem biztonság kedvéért. - Ha akarod itthon maradhatunk. Megleszel? - nem akarom ,hogy rosszul érezze magát amiatt ,hogy mi itt hagyjuk. - Ha akarsz bulit is tarthatsz , csak Zoe ne tudjon róla. - kacsintottam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése