Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. január 15., szombat

Sebastian

Hát igen, rájöhettem volna,hogy itt a baj, de el voltam foglalva a kajacsinálással. Oh, hát a konyha gyönyörűen fest. Na ,de most inkább a pelenkára kéne koncentrálni. oké, tudom ,hogy hogy kell csinálni ,de azt hittem Rebecca megteszi helyettem. Hát ha nem, akkor egye fene megcsinálom. De had szórakozzak utána kicsit.
Undorodva ,de azért kész lettem addigra amire Becky visszaért. És végre csend lett a kisfiú pedig csillogó szemekkel nézett fel rám. Ismét felvettem ,másik kezemmel pedig megfogtam a szaros pelenkát.
- Nem kell se csap, se visszaadni rá a szaros pelenkát és már kész vagyok. - Szóltam a lánynak. - Zoe elment. - Néztem fel a lányra. Húú ,de mardosott a gonoszság. Ott állt az ajtóban Rebecca akinél kényesebb nincs a világon. Itt a remek alkalom.
- Jayden nézd. - Böktem szemeimmel Rebecca felé. És egy gyors mozdulattal a lány arcába nyomtam a kakis pelenkát. - Csapj bele öcsi. - Fogtam meg kicsi kezét és csaptam bele sajátomba.
- Fussunk... - Löktem félre az ajtóból Beccát ,aki még fel se ébredt meghökkenéséből és futni kezdtem. Hát igen ezért kapni fogok. De legalább Jay kacag...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése