- Mi? Hol? Merre? - ijedtem föl, mert valaki volt olyan kedves, hogy jól oldalba rúgott. - Ja... - néztem Zoéra aki épp most mászott ki az ágyból. Aztán szemem az órára vándorolt. Fél 6...
- Te mi a Szent Merlint mászkálsz hajnalok ha... - kezdtem , de már hallottam is a szomszéd szobából Jay hangját. Szerintem szobát kéne cserélnie valamelyik testvérével. Amelyiknek messzebb van a szobája, vagy még jobb, postázzuk el az Északi-sarkra. Engem viszont nem érdekel ,hogy mi baja, majd 10 óra után talán.
Pillanatok alatt újra álomra szenderültem ,de amikor élvezni tudtam volna az idő, és minden más hiányát, újra megzavarták a nyugalmamat.
- Jayden... kérlek... - nyögtem, de rá kellett jönnöm ,hogy semmi esélyem arra ,hogy abbahagyja amit éppen csinál. Így inkább rákényszerítettem magam a kelésre. Az ágy össze vissza rázkódott alattam, mert drága fiacskámnak ugrálgatni, és gurulgatni támadt kedve. Hát mit ne mondjak remek. Mi? Tényleg... Ma megyünk nyaralni.
- Nekem se pakolt be... - hát ne várja ,hogy majd én fogok becsomagolni. Mi vagyok én? Holmi személyzet? Na meg ha én pakolnék - ami nem fog megtörténni - ,hát akkor minden itthon maradna amire szükségem lenne. Szóval ez így nem lenne jó.
- Zoeeee! - kiáltottam. Ebbe a házba így kell élni, üvöltözni és megkapod amit akarsz. - Mikor pakolsz nekem össze? - kérdeztem a szőkét mikor belépett a szobába. Közben Jay bekucorodott az ágyba, persze a reggeliével együtt. Ami most már az én reggelim. Ha már felkeltem, akkor legyen oka. És a kaja egész jó oknak bizonyul nálam. Amíg a kisfiú a Tv-t nézte én szépen leloptam a tányérjáról egy szendvicset. Hát ezért kapni fogok, de mit csináljak ha éhes vagyok? És az enyém a gyerek... akkor az is az enyém, ami az övé. Ez így a jó.
Ada húztam magamhoz és kicsit megcsikiztem. Egész jól bírom én a koránkelést, persze azért nem fogunk rendszert csinálni belőle, mert az felejtős.
- Nehogy megengedd, hogy visszaaludjon. kiabálj a fülébe, ülj a hasára , vagy bármi... A lényeg ,hogy ne aludjon el. Aztán veszek neked valamit. - tartottam neki öklöm, hogy üssön bele.
- Te mi a Szent Merlint mászkálsz hajnalok ha... - kezdtem , de már hallottam is a szomszéd szobából Jay hangját. Szerintem szobát kéne cserélnie valamelyik testvérével. Amelyiknek messzebb van a szobája, vagy még jobb, postázzuk el az Északi-sarkra. Engem viszont nem érdekel ,hogy mi baja, majd 10 óra után talán.
Pillanatok alatt újra álomra szenderültem ,de amikor élvezni tudtam volna az idő, és minden más hiányát, újra megzavarták a nyugalmamat.
- Jayden... kérlek... - nyögtem, de rá kellett jönnöm ,hogy semmi esélyem arra ,hogy abbahagyja amit éppen csinál. Így inkább rákényszerítettem magam a kelésre. Az ágy össze vissza rázkódott alattam, mert drága fiacskámnak ugrálgatni, és gurulgatni támadt kedve. Hát mit ne mondjak remek. Mi? Tényleg... Ma megyünk nyaralni.
- Nekem se pakolt be... - hát ne várja ,hogy majd én fogok becsomagolni. Mi vagyok én? Holmi személyzet? Na meg ha én pakolnék - ami nem fog megtörténni - ,hát akkor minden itthon maradna amire szükségem lenne. Szóval ez így nem lenne jó.
- Zoeeee! - kiáltottam. Ebbe a házba így kell élni, üvöltözni és megkapod amit akarsz. - Mikor pakolsz nekem össze? - kérdeztem a szőkét mikor belépett a szobába. Közben Jay bekucorodott az ágyba, persze a reggeliével együtt. Ami most már az én reggelim. Ha már felkeltem, akkor legyen oka. És a kaja egész jó oknak bizonyul nálam. Amíg a kisfiú a Tv-t nézte én szépen leloptam a tányérjáról egy szendvicset. Hát ezért kapni fogok, de mit csináljak ha éhes vagyok? És az enyém a gyerek... akkor az is az enyém, ami az övé. Ez így a jó.
Ada húztam magamhoz és kicsit megcsikiztem. Egész jól bírom én a koránkelést, persze azért nem fogunk rendszert csinálni belőle, mert az felejtős.
- Nehogy megengedd, hogy visszaaludjon. kiabálj a fülébe, ülj a hasára , vagy bármi... A lényeg ,hogy ne aludjon el. Aztán veszek neked valamit. - tartottam neki öklöm, hogy üssön bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése