Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. január 30., vasárnap

Sebastian

Pillantásom Zoe, Jayden és saját arcképem között cikázott. Úgy nézünk ki mint két felelőtlen kamasz ,akik nem fogták fel a szülők óva intéseit. Pedig ha tudnák ,hogy ki hány éves ebbe a családba. Hát a boltba biztos nem kellene sorba állnunk, mert mindenki villám gyorsasággal rohanna ha tudnák mi is a kedvenc eledelünk. De hát ki tudná elképzelni arról a cuki srácról , akibe a fél tinilány sereg a kertvárosba szerelmes ,hogy egy vérengző állat? Senki. Még én se. Habár az igaz ,hogy régen voltunk már felelőtlenek. De nem bántam meg, Zoe nevében nem tudok voksolni ,de nagyon remélem ,hogy ő sem bánt meg semmit.
- Tessék. - adtam oda a tusfürdőmet, habár alig volt már benne pár csepp ,de neki biztosan elég lesz. Milyen gyerek ez? Nem szereti ,ha nézik a nők? Habár jobban belegondolva én is kiszoktam küldeni anyámat a fürdőszobából mikor fürdeni készültem. De ez az ok. Még a szám is nyitva maradt. Oh, én Szent Merlinem, mit kapok én ezért. Egy gyilkos pillantást küldtem a kisfiú felé és már indultam is kifelé egy nagy mosollyal ajkaimon.
Na most jön az agyfagyasztás. Hurrá.
- Zoe, nem tudom miről beszélsz. Csak fürdőhab reklám volt és öt éves gyerekek fürödtek ,akik kiküldték az anyjukat habfürdőért a boltba. - komolyan még én is el fogom hinni. Egy ellenállhatatlan mosolyt küldtem a nő felé, de persze tudom , hogy hiába győztem meg magam, őt biztosan nem. Na szépek vagyunk, a gyereknek meg még tetszik is a film. Félreértés ne essék nem vagyok buzi és ha minden igaz a kis srác se lesz az. De viszont fel kéne öltöznöm és nem egy szál alsógatyába indulni a reptérre.
- Akkor tökmag most én kérlek meg ,hogy menj ki ,mert apád öltözik. Inkább keltsd fel a nővéred ,hogy indulunk. - löködtem ki a fiút és szépen becsuktam előtte az ajtót.
- Jajj , Zoe ne nézz már rám így.... - kérleltem a lányt és a falhoz szorítottam. - Miért kell ilyeneken fent akadni? - kezdtem csókolgatni nyakát. - Mit vegyek fel? - Leheltem nyakhajlatába...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése