Zoe

Amilyen gyorsan csak tudtam lefutottam a gépről, és visszamentem a várakozóba. Csak találjam meg Jaydent. Mert ha nem... örökké magamat fogom hibáztatni. Itt kell lennie valahol, hiszen nem tünhetett csak úgy el, főleg nem ennyi idő alatt. Azt pedig hogy nem lopták el a fiamat, csak remélni tudom, habár van egy olyan érzésem, hogy a rablók már egy óra múltán visszaszolgáltatnák, mert nem bírnának vele. Bármennyire is rossz gyerek, mégis csak az enyém. És szeretem annyira, hogy beleőrüljek, ha miattam valami baja esik. És Sebastian sem bocsátaná meg nekem... én mondtam, hogy hagy menjen egyedül a mosdóba. Nem kellett volna engednem. Rossz szülő vagyok. 

Észre sem vettem, hogy ahogy össze-visszarohangáltam a váróteremben, hófehér arcomon, egy kósza könnycsepp csúszott végig. 

- Siess már. Meg kell találnunk - nyöszörögtem Sebastiannak, miközben tekintetemet mégegyszer végig futtattam a hatalmas tömegen. Sehol nem láttam Jaydent. Egyszer csak azonban kutyaugatást hallottam meg a közelben. Szemeim rögtön felcsillantak. Ha itt kutya van, akkor valószínűleg Jaydent ott kell keresnem. Megragadtam Sebastian kezét, majd rohanni kezdtem a hang felé. 

- Végre - sikkantottam fel örömittasan, de még néhány percig nem tértem magamhoz a látványtól. Jayden a falmelletti kolduló férfi mellett guggolt és a kutyáját simogatta. 

- Mit akar hölgyem? Dobjon be pár fontot, ha azt akarja, hogy szegény kutyulimnak és az unokámnak jusson néhány falat vacsorára. Vagy esetleg a ruháját. Abból talán vehetnék egy egész menüt a Burger Kingben.

- Még mit nem - tátogtam felháborodottan. - Az unokájának nevezett kisfiút Jaydennek hívják, és hozzám tartozik. Az én fiam.

- Még mit nem - köpött felém a férfi, és Jaydent közelebb húzta magához. 

- Vegye le róla a kezét - sipítottam, ugyanis a férfinek szinte rohadtak a piszoktól a karjai. Rögtön hányingerem lesz.

- Különben mi lesz? Valószínűleg magának nincsenek ilyenjei - villantotta ki hosszú szemfogait, melyek hófehéren csillogtak. Vámpír. Ráadásul nem is mai vámpír. - A fiú velem marad. Túl jó vére van, hogy visszaadjam.

- Nem tud megijeszteni. Jayden, gyere is - nyújtottam kezemet Jayden felé.

- Nem ismerlek, Sam bácsi azt mondta szüksége van rám. És ő vett nekem kutyát. Ti meg nem - mondta dacosan és magához húzta a korcsot.

- Jayden, nagyon szépen kérlek, hogy most az egyszer fogadj szót és gyere ide hozzám. 

- Maradjon csak ott. A fiú velem marad. Látja azt a gyönyörű két harapás nyomot a nyakán? Már az enyém - suttogta izgatottan a férfi és végig simított Jay nyakán.

- Nem az őskorban vagyunk. Nem jelöljük meg az áldozatainkat - háborodtam fel. Komolyan, ez képes megölné a fiamat. Egy vámpír rajtam nem fog ki. Én is az vagyok.

- Azt akarja, hogy itt mindenki előtt tekerjem ki a nyakát, vagy hagyja, hogy elvigyem a fiamat?

- Asszonyság, maga se gondolja komolyan... Nem félek egy vámpírtól.

- Nem is vagyok egyedül... a férjem is vámpír, és amíg maga annyit mondana sajnálom, letépném a fejét. Megértette? - sziszegtem indulatosan. Miért nem lehet a vámpírokat manipulálni? Francba.

- Megölöm a fiát, ha csak egy lépéssel közelebb jön.

- Mit akar érte?

- A férfjét, hagyja itt.

- Az nem fog menni. 

- Anya szívesebben itt marad - mondta angyalian vigyorogva Jayden, miközben elengedte a férfit, és a kutyával a kezében Sebastianhoz sétált.

- Jayden, mi lenne, ha csendben maradnál? - villantak meg mérgesen szemeim.

- Vigyenek magukkal nyaralni. Akkor a kutya is maradhat, a fiuk is a maguké maradhat és senkiben nem teszek kárt. Mondjuk a tündéri lányukkal, nem szórakozgatom el, amíg maguk a hasukat süttetik... - villantotta ki rohadt fogsorát. Meg se mertem kérdezni, honnan ismeri Rebeccát. Ő volt a legkiszolgáltatottabb. 

- Sebastian? - néztem segélykérően a férfire, akinek a lábába Jay kapaszkodott. 

Sebastian

Végig nevettem miközben Jayden kioktatta Zoet ,hogy ő magassarkú nélkül nem tud menni. Hát amennyit a csajok nyavalyognak nem igen hiszem ,hogy olyan hű de kellemes lehet tíz centivel a föld fölött sétálgatni. De inkább én is arra fogom fogni ha nem bírom Zoe tempóját. De aztán inkább úgy véltem ,hogy érdekesebb annak lány hátsó részét nézni, aki már harmadszor fordult hátra elpirultan felém. Hét igen helyes vagyok ez az átkom, vagyis olyan átok ami csak Zoenak rossz.
- Most miért én? Te is nyugodtan vihetnéd... - na jó ezt nem bírtam ki nevetés nélkül. Hát a kis srác végtagjai már most majdnem csk vastagabbak voltak mint az anyjáéi és kilóba is csak tíz-húsz ,maximum harminc lehet köztük. - Rendben. - egyeztem bele és felkaptam a srácot.

- Jayden hiába próbálod szétrúgni a vesémet nem érsz vele semmit , csak maximum leteszlek és még a poén kedvéért a gép után is kötlek. - morogtam , most már kezdettek fájni rúgásai. Szerintem jobb lenne már most megszabadulni a csukájától ,ami a bőröndjében lapult, mert ha abba támad kedve játszadozni a bordáimnak és minden belső testrészemnek annyi. Jó, jó nem túlozok azért. Valósággal kiugrott a kezemből ,amikor közölte pisilnie kell.
- Segitsek me... - kezdtem ,de már rohant is el. - Utána menjek? - kérdeztem Zoet ,de csak egy nemleges fejrázást kaptam. De ha felgyújtja a vécét akkor én ártatlan vagyok, mert meg akartam fékezni. Szóval Zo hibája lesz.

- Tuti feltalál. - mondtam Zoenak miközben átfontam karomat derekán. Kit érdekel mióta van neki? Miért van olyan szín amiből nincs tömérdek ruhája? Mert ha igen akkor én arról még nem hallottam.
- hát ezt nem hiszem el. - először felkacagtam ,de rá kellett jönnöm ,ha ő nem Jayden akkor Jay nincs itt. Hoppá... 10 pont a szülőknek. Elhagytuk a gyereket. Brávó! Figyeltem ahogyan Zoe osztozkodik a stwardessel én pedig felkaptam kabátját és táskáját amit az ülésen hagyott.
- Tessék. - adtam neki oda. - Csináljak valamit? Oké, mindjárt megyek, te addig gyorsan keresd meg, vagy próbáld legalább. - lökdöstem ki gyengéden.
- Na szóval akkor... Addig nem engeded, hogy elinduljon a gép, ameddig én azt nem mondom ,hogy mehetünk. Ha kell odaállsz a hajtómű elé, vagy befekszel a kerekek elé. Világos? - Pupilláimat kitágítottam és belefúrtam az egyenruhás férfi szemeibe. - Akkor ezt megbeszéltük. - Tette rá kezemet vállára, de már szaladtam is a szőke nő után.
- Oké megvárnak minket, merre tovább. - néztem körbe az emberektől hemzsegő várócsarnokban...

Zoe

- Jayden ne maradj le - szóltam rá fiamra, aki már vagy ezredszerre tépte ki tömzsi kis kezeit enyémből, és vette fel ismét saját, kényelmes tempóját. 

- De fáj a lábam, és nehéz a cipőm is. Az enyémnek nincs olyan tűsarka mint a tiédnek, így nem tudok olyan gyorsan sem sétálni.

- Apádnak sincs tűsarkúja, mégis tud elfogadható tempóban sétálni - forgattam meg szemeimet unottan. Néha már megőrülök a megállapításaitól. Nem is tudja, milyen nehéz magas sarkú cipőben menni. 

- Vegyél fel.

- Felejtsd el. Mindjárt akkora vagy mint én. Hogy vennélek már fel? - mondtam hitetlenkedve, és próbáltam tovább húzni, de erre esélyem sem volt, ugyanis ledobta magát a földre.

- Kérlek, Jayden, most ne kezdj el hisztizni. Nagy fiú vagy már... 

- Nem vagyok. Én kicsi vagyok. Vigyél - Minek kellett nekem leguggolnom? Persze, hogy rögtön kihasználta a helyzetet és kezeit a nyakamba akasztotta. Felállni sem tudtam vele.

- Le fogjuk késni a gépet. Kicsim, nem bírlak el.

- Akkor nem megyünk nyaralni. Haza akarok menni. Hiányzik Rebecca.

- Ne nevettess. - Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem lefejteni magamról karjait, de Jayden csak hisztizett és toporzékolt. - Sebastian! - kiáltottam a férfi után, aki már pár méterrel odébb járt. 

- A kedvemért vedd fel a fiadat, mert én nem bírom el. Légyszíves, így nem fogjuk elérni a gépet - könyörögtem Sebastiannak, majd miután sikerült tovább indulnunk, és leadnunk a csomagjainkat, már csak 10 percünk volt, hogy felszálljunk. 

- Pisilnem kell - mondta Jayden, majd meg sem várta, hogy elkísérje bármelyikünk, elszaladt a mosdók felé. Legalább jó helyre ment be. 

Ahogy leadtam az útleveleinket, láttam, hogy Jayden bemászik pár utassal előttünk a sorba, majd átrohant az ellenőrzésen. Megnyugodva, sétáltunk mi is át az ellenőrző ponton, majd indultunk a gépünk felé. 

- Remélem Jayden fel talál a gépre. - Hiába kiabáltam utána, válaszolni még sem volt hajlandó. 

- Jaydennek mióta van fehér dzsekije? - ráncoltam össze homlokomat, mikor rá kellett jönni, hogy az nem is a fiam volt, akit az előbb láttam. Most meg itt ülünk a gépen, és mindjárt indulunk.

- Úristen, az a gyerek nem is Jayden! - sikkantottam fel kétségbeesetten, majd kikapcsoltam biztonsági övemet, és már el is indultam volna lefelé, ha nem állít meg a stewardess.

- Kérem, a fiam lent maradt.Kérem, csak egy pillant lenne az egész. Sietek, ígérem. 

- Nem lehet hölgyem, indulnunk kell. 

- Sebastian, csinálj már valamit - néztem hátra férjemre, és reménykedtem, hogy Jayden a mosdónál vár minket. 

Sebastian

- De nem várhatod el , hogy halálra unjam magamat. Legalább had nézzek azt amit akarok. És most nem a két pasira gondolok, csomagban járt. na jó ezeket inkább ne vitassuk meg jó? Neked is és nekem is megvan a magán szférám. - szóltam neki miközben szorosan magamhoz húztam és végig nyakába beszéltem.
- Szóval akkor meztelenül menjek? Szerintem egypáran furcsán néznének, vagy csak szimplán elájulnának. - húzódtam hátra mosolyogva.
- Jó rögtön megyek. - adtam egy csókot ajkaira és célzásba vettem a gardróbot. Mondanám ,hogy végre nyaralás és nyugalom... de ugyan azt fogjuk csinálni mint itthon. Szóval végül is nem lesz nagy változás.
Felkaptam egy hófehér halászgatyát, egy kék, fekete csíkos pólót, és felbiggyesztettem fejem tetejére napszemüvegem. Talán így jó leszek, még kell egy cipő és 10 pontos a ruhám.

- Rebeccaaaa! - kiáltottam a ház felé ,mikor bedobtam a bőröndöket a taxiba. Kitártam karomat és vártam ,hogy lányom nekem csapódjon.
- Hiányozni fogsz gyönyörűségem. - szorítottam magamhoz és egy puszit nyomtam hibátlan bőrére. - Biztos ,hogy nem jössz el velünk? - kérdeztem biztonság kedvéért. - Ha akarod itthon maradhatunk. Megleszel? - nem akarom ,hogy rosszul érezze magát amiatt ,hogy mi itt hagyjuk. - Ha akarsz bulit is tarthatsz , csak Zoe ne tudjon róla. - kacsintottam...

Zoe

Rebecca tejeskávéját kevergetve ült a pultnál, én pedig magyaráztam neki, mire kellene figyelnie. Egy idő után, rá kellett jönnöm, feleslegesen teszem, ugyanis csak fejét gépiesen fel-le mozgatva tettette, hogy figyel rám. 

- Imádom, hogy mindig feleslegesen jártatom a számat - mondtam felháborodottan. 

- Zoe, meg leszek. - Ilyet is furcsa volt Rebecca szájából hallani. Esküszöm, csodálkoztam, hogy nem vágott le egy hisztit, hogy őt miért hagyjuk itthon, miért nem visszük magunkkal nyaralni. Nagyon remélem, hogy semmi őrültségre nem készül. Mondom ezt én... - Csak... - Mielőtt azonban lányom befejezhette volna mondatát Jayden jelent meg a lépcső tetején, majd szélesen vigyorogva vetette magát Rebeccára, aki majdnem leesett a székről.

- Rebecca, megyek nyaralni apával - mondta szempilláit rebegtetve, miközben "teljesen véletlenül" ujjait beleakasztotta Rebecca szőke hajzuhatagába és erősen megrántotta. Komolyan, nem értem miért jó Jaydennek, ha minden adandó alkalommal, mikor Rebeccával beszélget megsérti, esetleg megüti, aztán természetesen őt kell sajnálni. 

- Zoe szólj már rááá - sikította Rebecca, miközben felpattant helyéről. 

- Jayden, mi van rajtad? Át kellene öltöznöd. Nem az Északi-sarkra megyünk. Nyugodtan vehetsz fel pólót, rövid nadrágot. Kicsim, szállj le a nővéredről - szóltam rá, mikor már megint Rebeccát ölelte át, és ujjait derekába mélyesztette, az pedig természetesen sikított. 

- De még nem mondtam el neki, hogy apa csak Nekem fog venni egy kutyát. És csak apának meg nekem fog engedelmeskedni.

Az biztos, hogy már születése pillanatában tudta Rebecca gyengepontját, és ki is használta, ha bánthatta. Csodálom, Jesse-vel szemben ilyeneket nem enged meg magának. Rebecca természetesen most is, mint általában tátogva rohant fel szobájába, hangosan bevágva maga mögött az ajtót. 

- Jayden, öltözz át.

- De én...

- Nem érdekel a kifogás.

- Anya én így akarok menni...

- Öltözz át!

Az emeletre érve, még mindig sértődötten bámultam Sebastiant. Ő pedig az én gyengepontomat ismerte...

- Én nem akadtam fent, csak éppen nem szeretném, ha legközelebb mikorra megyek az iskolába Jaydenért, azt lássam, ahogy a lányok szoknyája alatt fekszik. Vagy a szünetben wc-re kísérgeti őket... Mégis csak a te fiad, a te géneidet örökölte. Belőled pedig bármit kinézek - mondtam ellágyulva Sebastiannak, miközben hajával játszottam. 

- Ha engem kérdezel semmit - haraptam rá alsó ajkamra, majd ellenállhatatlanul elvigyorodtam. - De mivel indulnunk kellene, ezért nadrágot, hozzá pólót, vagy inget. Aztán lent találkozunk, mert jött a taxi... - leheltem csókot ajkára, majd elindultam lefelé. - A bőröndöket is hozd majd. 

Sebastian

Pillantásom Zoe, Jayden és saját arcképem között cikázott. Úgy nézünk ki mint két felelőtlen kamasz ,akik nem fogták fel a szülők óva intéseit. Pedig ha tudnák ,hogy ki hány éves ebbe a családba. Hát a boltba biztos nem kellene sorba állnunk, mert mindenki villám gyorsasággal rohanna ha tudnák mi is a kedvenc eledelünk. De hát ki tudná elképzelni arról a cuki srácról , akibe a fél tinilány sereg a kertvárosba szerelmes ,hogy egy vérengző állat? Senki. Még én se. Habár az igaz ,hogy régen voltunk már felelőtlenek. De nem bántam meg, Zoe nevében nem tudok voksolni ,de nagyon remélem ,hogy ő sem bánt meg semmit.
- Tessék. - adtam oda a tusfürdőmet, habár alig volt már benne pár csepp ,de neki biztosan elég lesz. Milyen gyerek ez? Nem szereti ,ha nézik a nők? Habár jobban belegondolva én is kiszoktam küldeni anyámat a fürdőszobából mikor fürdeni készültem. De ez az ok. Még a szám is nyitva maradt. Oh, én Szent Merlinem, mit kapok én ezért. Egy gyilkos pillantást küldtem a kisfiú felé és már indultam is kifelé egy nagy mosollyal ajkaimon.
Na most jön az agyfagyasztás. Hurrá.
- Zoe, nem tudom miről beszélsz. Csak fürdőhab reklám volt és öt éves gyerekek fürödtek ,akik kiküldték az anyjukat habfürdőért a boltba. - komolyan még én is el fogom hinni. Egy ellenállhatatlan mosolyt küldtem a nő felé, de persze tudom , hogy hiába győztem meg magam, őt biztosan nem. Na szépek vagyunk, a gyereknek meg még tetszik is a film. Félreértés ne essék nem vagyok buzi és ha minden igaz a kis srác se lesz az. De viszont fel kéne öltöznöm és nem egy szál alsógatyába indulni a reptérre.
- Akkor tökmag most én kérlek meg ,hogy menj ki ,mert apád öltözik. Inkább keltsd fel a nővéred ,hogy indulunk. - löködtem ki a fiút és szépen becsuktam előtte az ajtót.
- Jajj , Zoe ne nézz már rám így.... - kérleltem a lányt és a falhoz szorítottam. - Miért kell ilyeneken fent akadni? - kezdtem csókolgatni nyakát. - Mit vegyek fel? - Leheltem nyakhajlatába...

Zoe

- Én is - suttogtam, majd néztem ahogy Sebastian bekíséri a fürdőbe Jaydent. Talán kezdtünk belerázódni a szülők életébe. De Jay mellett nem volt nehéz átéreznünk más szülők sorsát. Fiunk élvezte, ha keresztbe tehetett nekünk. Valószínűnek tartom, hogy teljesen tudatában van annak, hogy mivel tudja megkeseríteni napjaink minden másodpercét. Nem egy alkalommal vittem már el gyermekpszichológushoz, de mind azzal az egy mondattal tudott előállni, hogy Jayden nem kap itthon elég figyelmet és törődést. Pedig a nap huszonnégy órájából, átlagosan huszonötöt szentelek neki. Sebastian ugyanígy, ráadásul mindent megkap tőle amit csak akar. Pedig lassan kilencéves lesz, és ha így fog bekerülni a Roxfortba, nem sokan fogják díjazni a viselkedését.

Felálltam az ágyról, majd befejeztem a pakolást. A három bőröndöt az ajtó mellé állítottam, nehogy bármit is itt hagyjunk. A szekrényből kivettem egy fehér ruhát. A felsőrésze testhez álló volt, és két vékony pánt tartotta vállamon. Csípőtől lefelé fodros volt a szoknyája. Maga a ruha szabása egyáltalán nem volt kirívó, és az alja is combközépig ért. Így is elég érdekesen szoktak ránk nézni, mikor azt mondjuk, hogy mi vagyunk a szülei. Besétáltam a fürdőszobába, hogy némi sminket vihessek fel arcomra, és megigazíthassam hajamat.

- De én akarok egy kutyát. Anya, beszélj apával, hogy nekem kell egy kutya - fonta keresztbe maga előtt apró karjait és alsó ajkát lebiggyesztette.

- Jayden megbeszélhetjük ezt miután visszajöttünk a nyaralásból? - néztem rá reménykedve, ugyanis semmi kedvem nem volt együtt élni egy bolhás korccsal.

- Nem. Most - dobbantott egyet türelmetlenül lábával.

- Ha megfürödtél megbeszéljük.

- Neeeeem - sikított fel akaratosan, csak akkor hagyta abba, mikor Sebastian felajánlotta, hogy meg kellene ismerkednie Damonnal.

- Ő vesz nekem kutyát? - csillantak fel szemei.

- Szerintem nem jó ötlet. Damonnak ott van Destiny. Egy idősek Jaydennel. És ő sem túl nyugodt teremtés. Ugyan ilyen hisztis - magyaráztam Sebastiannak, miközben feltűztem fejem tetejére hajamat.

- Apa, ez túl forró - állapította meg, mikor belelógatta kezét a vízbe. - És utálom ezt a tusfürdőt. Ezzel anya szokott fürdeni. Nem akarom, hogy női illatom legyen. Add ide a te tusfürdődet - nyújtotta ki kezét oda apjának.

Mikor végre mindennel meg volt elégedve, már csak egy problémája volt. Én.

- Anya menj ki, mert meglátsz meztelenül. És azt nem akarom. - Muszáj voltam felnevetni kijelentésén.

- Mi ez a hirtelen változás? Eddig azt is elvártad, hogy megmossam a hátad.

- De anya én már nagy vagyok. Tegnap a filmben is a fiú kizavarta a lányt a fürdőszobából, mert egy másik fiúval fürdött.

- Te milyen filmet néztél Jayden? - vontam fel érdeklődően szemöldökömet.

- Tegnap apa megmutatta a titkos szekrényét, ahol mindenféle filmeket, meg újságokat tart meztelen nénikről. És mivel ti gyorsan elaludtatok és én még nem voltam álmos, úgy döntöttem az egyiket megnézem. És tetszett - magyarázta nagy átéléssel és tenyerét nadrágjába törölte.

- Szóval apa titkos filmeit nézted - bólogattam, és rosszallóan pillantottam Sebastian felé.

- Igen. De ez titok volt - csapott hirtelen szájára, majd nyakát is behúzta és hátat fordított Sebastiannak.

- Oké, van öt perced, hogy kész legyél. Sebastian, veled pedig beszélnünk kellene - intettem fejemmel az ajtó felé, majd még felvittem számra egy leheletnyi rúzst.

Becsuktam magunk mögött az ajtót, és szikrákat hányó szemekkel fordultam Seb felé.

- Elmondanád, hogy milyen filmeket tartassz te a titkos szekrényedben? És olyan helyen kell ezeket tenned, ahol Jayden eléri? És mióta nézel te két férfi szereplős pornófilmeket? Nem ismerek rád. Nem akarom, hogy a fiam a saját neméhez vonzódjon. Dobd ki az ilyesfajta filmecskéidet.

- Kész vagyok.

Észre se vettem hogy Jay legalább két perce ott áll csurom vízesen a szőnyegen és minket hallgat.

- Nekem tetszett az a film. Nem akarom, hogy apa kidobja...

- Feladom. Beszélj vele - idegesen vágódtam ki a szobából, és a földszintig meg sem álltam.

Sebastian

- Hát, van egy olyan érzésem ,hogy te lennél az a személy akinek a legkevésbé tetszene ha én tangába meg fűzőcskékbe járkálnék. Amúgy is én csak segítettem Rebeccának választani, mert ugye én pasiból vagyok... Neki meg bejön egy másik pasi. Érted? - vigyorogtam Zoenak egy kisebb grimasszal.
- Mi vagyok én, kutya ,hogy kenyeret egyek? - kérdeztem és egyetlen egy szalámit visszaadtam neki. De csak mert olyan rendes vagyok és önzetlen, hogy adok a nincstelen gyereknek. Kétségtelen az , hogy Jaydennek olyan elképzelései vannak, amikre nincs nemleges válasz, mert soha nem engedné ,hogy valami ne úgy legyen ahogyan ő akarja. De azért szép ,hogy a gyerek parancsol a szülőnek. Talán el lett kényeztetve, de az is biztos ,hogy vezér egyéniség és hogy lesz belőle valami amire fel lehet nézni. Na jó ez túlzás, még az is lehet ,hogy mindig rá lesz kényszerülve másokra,, de a döntései és az ,hogy bárkit bármiről meg tud győzni... na jó talán engem nem, mert azért ezeket talán tőlem örökölte.
- a méret a fontos? - ezen muszáj volt nevetnem, miközben Zoe felé küldtem egy kacér pillantást. Nem lesz ez így jó, ha a gyerek már ilyeneket beszél ennyi idősen. De most nem is ez a konkrét lényeg, hanem az ,hogy kutyát akar.
- Kutya? Minek? Vámpír házba kutya... nem hangzik jól. Nem kapsz. - hú, ez azoknak a ritka alkalma amikor nemet mondtam a fiamnak.
- Hát édesem, ezt lekésted, már nincs alku. - szadiztam még egy kicsit. Olyan jó piszkálni ezt a gyereket. Milyen szép szemei vannak, pont mint az anyjának. Egészen jól beleszoktam ebbe az "apa" meg "anya" dologba, Jesseéknél még kicsit idegenkedtem az ilyesfajta jelzőktől, de most ,hogy tudom mennyi időm van még... Pedig mindig is gyűlöltem, sőt még a mai napig is gyűlölöm a vámpírokat, kivétel persze 5 ember. Semmi több.
Csak néztem Zoet aki pakol, és Jayt aki kipakolja a ruhákat amiket az anyja bepakolt. Hát igen.. Zöld szín. Ebben is rám ütött. Mardekáros lesz nem is kérdéses. Persze csak ha lesz varázsereje, mert ha vámpír akkor nem olyan biztos, hogy örökli a varázslás képességét.
- Szerintem még 11 éves korába is úgy kell megfenyegetni az igazgatói kart. - vigyorogtam. - Hát az biztos ,hogy jó lenne már ha velem is foglalkoznál. - magamhoz húztam és ajkai után kaptam, de Zoe elhúzódott ugyanis a kis szörnyeteg ismét elérte ,hogy rá figyeljen mindenki. - Oké, rögtön megyek. - Szóltam a kisfiúnak.
- Szeretlek... - adtam egy gyors csókot Zoe kívánós ajkaira és egy sóhajtás kíséretében a fürdőnek vettem az irányt. - Nem akarsz inkább zuhanyozni? - de inkább megengedtem a forró vizet. És hátranéztem a gyerekre, óriási szemeiről le lehetett olvasni mit akar mondani.
- Nem kapsz kutyát. - jelentettem ki ismét.
- Te Zoe, minek van neked ekkora családod ha senkire se tudod bízni a gyereket? - jelentem meg a fürdő ajtajában. - Jayden , nem akarnál megismerkedni a bátyáddal? - Kérdeztem a fiút és elzártam a vizet. Belenyomtam egy jó nagy adag habfürdőt és megnéztem ,hogy jó meleg e. Hát azért ez vicces, engem nem szoktak ugráltatni.
- Na vetkőzz le. - szóltam neki , miközben a tükörbe nézelődve belőttem a hajamat...

Zoe

- Sebastian, itt vagyok, ha ezidáig még nem vetted volna észre nyöszörögtem miközben ujjaimmal halántékom két oldalát kezdtem kör-körös modulatokkal masszírozni. 

- Azt hittem ezt tegnap Rebeccával megoldottátok. Voltál vele vásárolni is. Gondoltam segített neked bepakolni a rózsaszín tangáidat, meg a magassarkúidat - mondtam gunyorosan, majd hátat fordítottam a két férfinek, és lehunytam szemeimet, így csak hallgattam őket.

- Apa, az az én szendvicsem volt. Add ide nekem a szalámit. A kenyeret megeheted. És elfogyott a kakóm. Tessék, tedd le az asztalra a poharat. - Így jobban belegondolva, Jayden még az apjával is úgy beszél, mintha a szolgálója lenne. De azért megérdemli Sebastian. Ő volt, aki elkényeztette. Vállalja a következményeket. Hallottam, hogy Jay sikongat és lábával kalimpál az ágyon, majd beszélgetésükre figyeltem. Így képtelenség aludni. Komolyan mondom. 

- Megbeszéltük. Tudod mit kapott Derek a születésnapjár az apukájától? Egy kutyát. Ilyen törpe félét. De mivel én nagyobb és okosabb vagyok, valami nagyobb fajta kutyára lenne szükségem, ami illene hozzám. És bent kellene aludnia a szobámban. Tudod melyik kutyára gondoltam? Dán dogra. Tegnap anya ilyeneket rajzolt nekem a füzetembe, mellé meg engem. Annyira jól mutatott mellettem. És gondolj csak bele apa... a lányok az előkészítőben ugyis mindig arról beszélnek, hogy otthon azt hallják az anyukájuktól, hogy a méret a lényeg. Az enyém lehetne a legnagyobb - akaratlanul is felnevettem, ahogy hallgattam Jaydent, mekkora átéléssel mesél. 

- Cserébe nem hagyom, hogy aludjon. Áll az alku?

- Fent vagyok. Képtelenség tőletek aludni. 

- Anya, veszel nekem kutyát? 

- Beszéld meg apáddal.

- Ő megengedte.

- Akkor menjetek el és vegyétek meg. Én meg bepakolok nektek - mondtam megadóan, majd a gardróbhoz sétáltam és elővettem a bőröndöket. Még jó, hogy én már naggyából be voltam pakolva, Jay ruhái is egy helyen voltak. Az ágyra tettem fiam bőröndjét, majd kiszámoltam hét pólót, és beletettem a bőröndbe. Minden ruhadarabjából hét darabot tettem be neki. Mikor azonban harmadszorra fordultam, már csak azt vettem észre, hogy egy darab ruha sincs a bőrönben.

- Jay, most akkor akarsz jönni vagy itthon haggyunk? 

- Nem hagynátok itthon. Megmondtad tegnap, hogy nem hagynál Rebeccára, mert magára sem képes vigyázni, Jessenek pedig nem rontanád el azzal a napjait, hogy rábízol. - Elégedett vigyor terült el a száján, és utáltam, hogy igaza van.

- Akkor megtennéd, hogy nem szeded ki a ruhákat, amiket már beletettem?

- Anya, én nem hordok piros pólót, se citromsárgát, se lilát. Az tök buzis. Miért csak négy zöldet pakolsz? És azokat nem is szeretem, mert zavarnak az elején a minták. És azok a zoknik nem kényelmesek, mert a varrás zavarja a lábamat. Az új zokniaimat akarom. 

- Jay, menj zuhanyozni - mondtam fiamnak, majd vettem egy nagy levegőt és tehetetlenül dobtam le magam az ágyra.

- Sebastian, a fiad megkeseríti az életemet. Szerinted nem veszik fel a gyerekeket hamarabb a Roxfortba? Vagy esetleg mi lenne, ha elvinnénk egy bentlakásos intézménybe? Szerintem jól éreznénk magunkat nélküle. Több időnk jutna minden másra - húztam ellenállhatatlan vigyorra ajkaimat, majd odamásztam hozzá az ágyon, de mielőtt megcsókolhattam volna, Jay jelent meg a fürdőszoba ajtóban.

- Apa, engedj nekem vízet. Megégettem az ujjam... - mutatta fel aprócska fehér ujját, majd hatalmas szemekkel nézett Sebastianra.

Sebastian

- Mi? Hol? Merre? - ijedtem föl, mert valaki volt olyan kedves, hogy jól oldalba rúgott. - Ja... - néztem Zoéra aki épp most mászott ki az ágyból. Aztán szemem az órára vándorolt. Fél 6...
- Te mi a Szent Merlint mászkálsz hajnalok ha... - kezdtem , de már hallottam is a szomszéd szobából Jay hangját. Szerintem szobát kéne cserélnie valamelyik testvérével. Amelyiknek messzebb van a szobája, vagy még jobb, postázzuk el az Északi-sarkra. Engem viszont nem érdekel ,hogy mi baja, majd 10 óra után talán.
Pillanatok alatt újra álomra szenderültem ,de amikor élvezni tudtam volna az idő, és minden más hiányát, újra megzavarták a nyugalmamat.
- Jayden... kérlek... - nyögtem, de rá kellett jönnöm ,hogy semmi esélyem arra ,hogy abbahagyja amit éppen csinál. Így inkább rákényszerítettem magam a kelésre. Az ágy össze vissza rázkódott alattam, mert drága fiacskámnak ugrálgatni, és gurulgatni támadt kedve. Hát mit ne mondjak remek. Mi? Tényleg... Ma megyünk nyaralni.
- Nekem se pakolt be... - hát ne várja ,hogy majd én fogok becsomagolni. Mi vagyok én? Holmi személyzet? Na meg ha én pakolnék - ami nem fog megtörténni - ,hát akkor minden itthon maradna amire szükségem lenne. Szóval ez így nem lenne jó.
- Zoeeee! - kiáltottam. Ebbe a házba így kell élni, üvöltözni és megkapod amit akarsz. - Mikor pakolsz nekem össze? - kérdeztem a szőkét mikor belépett a szobába. Közben Jay bekucorodott az ágyba, persze a reggeliével együtt. Ami most már az én reggelim. Ha már felkeltem, akkor legyen oka. És a kaja egész jó oknak bizonyul nálam. Amíg a kisfiú a Tv-t nézte én szépen leloptam a tányérjáról egy szendvicset. Hát ezért kapni fogok, de mit csináljak ha éhes vagyok? És az enyém a gyerek... akkor az is az enyém, ami az övé. Ez így a jó.
Ada húztam magamhoz és kicsit megcsikiztem. Egész jól bírom én a koránkelést, persze azért nem fogunk rendszert csinálni belőle, mert az felejtős.
- Nehogy megengedd, hogy visszaaludjon. kiabálj a fülébe, ülj a hasára , vagy bármi... A lényeg ,hogy ne aludjon el. Aztán veszek neked valamit. - tartottam neki öklöm, hogy üssön bele.

Zoe

- Anyaaaaaaaaaa! - hallottam meg a szomszéd szobából Jayden hangját. Már láttam magam előtt, ahogy dobálja magát az ágyon és vergődik. Pedig még a szemeimet sem nyitottam ki. Megfogtam a selyem takaró szélét, majd a fejemre húztam. Így is tökéletesen lehetett hallani, ahogy Jayden egyre hangosabban kiabál. De nem is az apjának. Nem. Mert apucinak aludnia kell, pihennie, hogy délután is folytathassa a semmit tevést, a lányával együtt. Ha nem lenne Jesse, egész biztosan nem jöttem volna vissza Hawairól pár évvel ezelőtt. 

- Anya-anya-anya-anyaaaaa!

Lassan rápillantottam az éjjeli szekrényen álldogáló ébresztőórára, ami pontosan reggel fél hatot mutatott. Édes Merlinem, kire ütött ez a gyerek? Soha nem voltam korán kelő típus. Sebastianról sem tudom, de Jayden már hajnalok hajnalán fent van. Sebastian mint aki semmit nem hallott, úgy szuszogott tovább. Mielőtt kiszálltam az ágyból, a hatás kedvéért "véletlen" belerúgtam az oldalába. Az ő fia is. Egyszer. Csak egyszer felkelhetne, ha hisztizik. 

Magamra vettem selyem köntösömet, és bizonytalan léptekkel átmentem Jay szobájába. 

- Nem gondolod, hogy még aludhatnál egy kicsit? - kérdeztem egy ásítás közepette, és szememből eltűrtem aranyszőke hajzuhatagomat. 

- Kialudtam magam úgyhogy éhes vagyok. Hozz nekem szalámis szendvicset. De vajat ne tegyél rá, és a kenyér is vékony legyen. Inkább csak szalámit kérek meg kakaót.

- Hajnali kettőkor feküdtünk le, és te előtte még meg ettél egy hatalmas szelet pizzát, a saját gesztenyepürédet, aztán az enyémet is. Most meg éhes vagy? Négy órája ettél utoljára. És nem akarok lemenni a konyhába. Te alszol még pár órát, és hozok reggelit.

- Nem. Én most vagyok éhes. Anyaaaaa, hozz nekem enni. É-hes-va-gyok - Oh, ilyenkor legszívesebben megfojtanálak. Miért kellett elkényeztetni? Most is mit csinál? Szérúgja az ágyát és utána nekem kell visszacsinálnom. 

- Fejezd be jó? Gyere csak - húztam fel az ágyról, majd átvezettem a mi hálószobánkba. - Menj, szólj apának, hogy reggel van. Hozok neked reggelit. - Összekócoltam haját, majd még láttam ahogy beveti magát Sebastian mellé az ágyba és jobbra balra kezd forogni, miközben énekel valami borzalmas dalt. 

- Apa, képzeld, ma megyünk nyaralni. Anya még nem pakolt nekem össze. Neked bepakolt már? - Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehetett hallani Jay szájából, mikor visszaértem az emeletre. Miért érzem úgy, hogy a fiam a csicskásának néz? 

- Itt a reggelig. Ülj ide az asztalhoz. 

- Nem. 

- De igen.

- Fázik a lábam. És itt akarok enni. Kapcsold be nekem a tv-t jó? - nézett rám angyali szemekkel, és amíg én megfordultam, hogy bekapcsoljam a tv-t, felkapta kakaóját és a tányért a felvágott szeletekkel és visszaült az ágyba, pontosan Sebastian és közém. Nagyon helyes. Lassan visszamásztam az ágyba, de mikor lehunytam szemem már nyitottam is ki, ugyanis Jay valami humor csatornát talált. Aludni akarok. 

- Sebastian, kelj fel - tagoltam lassan a férfinek. - Menjetek le a nappaliba tvzni, mert fáradt vagyok. Nekem nem elég négy óra alvás veletek ellentétben. És pakoljatok be magatoknak. 

Zoe

- Mit csináltál? - pislogtam rá teniszlabda méretűre tágult szemekkel. Valahogy próbáltam szavakat keresni, de egyszerűen még a helyzetet sem akartam elképzelni, mert rögtön heves hányinger fogott el. - Ne, hogy most eljátszd nekem, hogy depressziós vagy - fakadtam ki, mert szavai mögül keserűség csengett ki. - Jesse szeret téged, te is tudod, Jaydenről nem is beszélve. Ha annyira szeretne, akkor nem tépné meg minden adandó alkalommal a hajamat, és nem tarkítaná a bőröm minden centiméterét kék és zöld folt. Egyszerűen, élvezi, ha kínozhat. Csak akkor hajlandó elaludni, ha a kedvenc zenéje megy, ami ráadásul ugyan az, ami neked, és még sétálgatnom is kell vele. Bezzeg mikor veled van, akkor nem sír, nem hisztizik, és bármit csinálsz csak nevet. Rebecca pedig meg fog békülni... te is tudod, hogy kettőnk közül téged jobban imád. Ezt pedig soha nem is tagadta. Talán most egy kicsit messzire mentél, de meg fog bocsátani - bíztattam Sebastiant, de magam sem hittem, hogy Rebecca, aki már azt sem bírja, ha tintás lesz az ujja, meg fog neki bocsátani. Maximum, ha eljátsza a hattyú halálát. 

- És azért is akartalak titeket otthagyni, hogy összeszokjatok. De lehet, még sem volt olyan jó ötlet. Mint mostanában semmi - sóhajtottam gondterhelten, majd lassan elindultam a szálloda teraszán lévő bárhoz. 

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Mert nem hiszem, hogy valahová detektort rejtettél volna a bőröm alá - vigyorogtam gunyorosan. 

- Emlékszel mit mondtál, mikor eltervezted, hogy lesz még egy gyerekünk? Hogy majd bizonyítassz. És nem követed el azt a hibát, amit Rebeccáéknál. De nap mint nap látom rajtad, hogy ugyan azt teszed Jayel, mint Jessevel és Rebeccával. Elkényezteted. Persze ez nem is lenne baj, ha normális keretek között csinálnád. Érted? És szeretnek téged annyira, hogy szótfogadjanak neked - mosolyodtam el fáradtan, majd felültem az egyik bárszékre. 

Sebastian

- Zoe , ne csináld már ezt. - Fakadtam ki mikor elfordította fejét csókom elől. Remek. Igazán szeretők után kellene néznem. Legalább érezzem ,hogy vagyok valaki és érdemes élnem. Hű ,de depressziós lettem hirtelen. Azért még mindig én vagyok a világ legjobb pasija ,aki még mindig nem ért a családhoz. De hát mindenkinek lehet hibája ,nem igaz?
- Elhiszed nekem ,hogy nincs rám szükségük? Rebecca utál. Jesse vesztesnek tart. A kicsinek meg jobb ,ha nincs egy ilyen idióta apja. Akkor meg miről beszélünk? Te jobban hiányzol nekik. - Nem értem mások miért óckodnak attól ,hogy elmondják másoknak érzéseiket. Nálam ezek simán mennek. Nem értem mit kellene ilyenek milyet szégyellnem.
- Érted Zoe? - Kérdeztem ,miközben visszahúztam. - Nem megyünk a partra. Megbeszéljük ,ezt az egészet. Felmegyünk, vagy beülünk valahova? - Kérdeztem és ruhájára pillantottam, hát talán mégsem fürdőruhába kéne beülnünk kajálni. De egy koktélra simán. Úgyse látjuk ezeket az embereket soha többé.
- Na szóval ,csak ,hogy túl legyünk rajta... Becky arcába nyomtam egy szaros pelenkát. - Merlinem. Ezt még hallani is sok. Miért is csináltam pontosan? Mert hülye vagyok...

Zoe

Fejem tetejére csaptam napszemüvegemet, majd ujjaimat végig húztam selymes, szőke tincseim között, és vetettem a közeli tükörben egy futó pillantást, testemre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi nem látszott rajtam a terhesség után. A bőröm nem volt megereszkedve, strigák sem húzódtak rajta, mégsem ugyan úgy néztem ki, mint mondjuk két évvel ezelőtt. És ez zavar. Pedig egyáltalán nem voltam kövér. De az a néhány centi, aminek nem kellett volna ott lennie, az nagyon is ott volt a derekamon. Valószínűleg senki nem venné észre, csak én. És az egyrészes, mégis  merészen kivágott fürdőruhám kiemelte hasamat. 

Elgondolkozva szálltam ki a liftből, mikor valaki hirtelen elkapta a karomat és a falnak lökött. Volt egy tippem, hogy ki lehetett támadóm, ugyanis nem hiszem, hogy éppen napközben akarna bárki is meggyilkolni, főleg nem Hawai luxus szállodájának halljában. Felemeltem fejemet és egy tengerkék szempárral találtam szembe magam. A várt személlyel. Most mégis, hogy mert idejönni? Ha a vámpír eljön otthonról, akkor valószínűleg azért jön el, hogy még véletlenül se jöjjenek utána, nem kívánatos személyek. 

- Azért jöttem el, hogy kipihenjem magam - fordítottam el makacsul arcomat, mielőtt még megcsókolhatott volna. Mindig azt hiszi, hogy elég egy érintés, egy csók és én már megenyhültem. Pedig nem kellene ezt hinnie, hiszen így úgy van vele, hogy bármit megtehet, mert ugysem tudnék rá haragudni. Pedig nyugodtan elfelejtheti, hogy haza megyek, ha csak otthon éppen Jay nem vált báránnyá, Rebecca nem lett Halálfaló Úrnő, Jesse meg. Jesse meg nem kezdett el hasonlítani az apjára. Ha ezen dolgok egyike sem történt meg, akkor még nem jött el a világ vége és én nyugodtan pihenhetek. És mivel Sebastian otthon hagyta Jaydent, valószínűleg Jessevel van, Rebecca meg ha Miss Gonosznak csapott volna fel, Sebastian nem lenne itt, hanem minden áron próbálná lebeszélni a lányát, mielőtt hülyeséget csinál. 

- Nem - mondtam nemes egyszerűséggel. - A szobám a 6197-es, a harmadik szinten. Ha te is ilyen könnyen hagyod magára a gyerekeidet, akkor tudd, hogy este oda tudsz visszajönni aludni. Vagy vegyél ki másik szobát - Az sem érdekel. De nekem ez az egész már nem jó. Nem vagyok benne biztos, hogy vissza akarok menni oda. Pár hete már maga az az egyszerű szó, hogy család, megrémít. És nem vágyom arra, hogy hangos gyerek zsivajjal teljen meg a nappalim. Megbántam. És most félek, és elmenekülök a felelősség alól. Csak ezt nem kell, hogy bárki is megtudja. Az ilyen titkaimat megtartom magamnak. Sebastiant ugysem érdekelné. 

- Lemegyek a partra. Te is lejössz? Vagy mit akarsz csinálni?

Sebastian & Jesse

Seb

A francba. Ez rossz ötlet volt. Kissé túlzás volt. talán az idegesség miatt tettem ,de inkább viccnek szántam, habár gondolhattam volna ,hogy ez a lányoknál nem valami nagy poénnak számít. Valljuk be. Szörnyű apa vagyok és kész. Elcsesztem ezt is. Elmegyek. Megkeresem Zoet, ha az egész földet is át kell kutatnom. Cserélünk. Én megyek, ő meg marad. Igen most már ideges vagyok. Hogy miért? Mert egy barom vagyok. A kölyök elaludt, a másik kölyök mg fogadok ,hogy a pokolba kíván jelenleg. Fasza. Meg is tapsoltam maga. Megkeresem Zoet, de előtte Jesset idevarázsolom és rábízom a kölyköt. Álmos vagyok. 7 óra óta a kis srácot pesztrálom , most meg már fél 3 van. És még átöltözni sem volt időm. Elmegyek. Jesset sem várom meg. Csak előtte átöltözöm.

- Tessék. És köszönöm. - Adtam Jesse kezébe az ásítozó öccsét és már léptem is ki ,de még hátrafordultam Rebeccához.
- Bocs. - És már rántottam is be magam után az ajtót. Mivel eddig még a saját gondolataimat sem hallottam, igazán el kellene döntenem mit is akarok igazán. Zoe bárhol lehet. Még soha nem mondta ,hogy: "Figyelj ha elmennék...itt ,meg itt keress ,mert tuti oda megyek." Akkor értelme sem lenne elmennie. Vagyis. Oh, megvan, megvan, megvan. egyszerű. Kijelentette ,hogy hol van a kedvenc helye a világon.

- Aloha! - És ennyit a Hawaii tudásomról. De amúgy is minek is kellene tanulnom, amikor ezzel az egyetlen szóval tudok köszönni, és szerelmet vallani. Hát a recepciós csajszi szerintem nem jól értelmezte a szót mert fülig elpirult. Lássuk csak elvileg tudnia kell Angol nem?
- Meg tud... Áh bocs. - Épp ebben a pillanatban lépett ki Zoe a liftből.
- Könyörtelen vagy. - Taszítottam gyengén a falhoz és karjaimmal elzártam előle a menekülő útvonalat. Egy gyengéd csókot leheltem ajkaira. - Visszajössz? - Rögtön a lényegre tértem ,de ha már itt vagyok, akkor ma már biztos nem fogok hazamenni. Szerzek egy fürdőgatyát és nyaralok egy .. max pár napig. És Zoe is, ránk fér egy kis lazítás.
- Tudod mit? Maradjunk itt egy időre. Csak egy két -három napra. - Vettem elő ellenállhatatlan mosolyomat...

Jesse

Nagyon fáj a fejem. Teljesen kivagyok. Tegnap este is alig találtam haza. Vagyis igazából nem is találtam haza ,csak a régi lakásomba. Most pedig két óra van és még egy pohár kávéval is alig látok ki a fejemből és minden forog, csak forog és még tovább forog. Először azt hittem ,hogy ez az idegesítő vinnyogás is csak a fejemben nyikorog, direkt ,hogy engem idegesítsen ,de rá kellett jönnöm ,hogy csak a telefonom adja ezt a szörnyű lármát.

"Légyszi gyere haza."

Ez aztán a tartalmas SMS. De hát mit vártunk Sebtől? De viszont szétesik a fejem. Ez már túl lép a másnaposság határait. Akkor most már tényleg ideje lenne hazatalálnom ,meg valahogy elmulasztanom a fejfájásomat.

Éppen kinyitottam volna az ajtót ,amikor valaki a nyakamba repült.
- Ööö Rebecca. - Mióta is szeret ő engem ennyire? Jól van legalább jó volt a fogadtatás. Most már csak egy kanapé kellene vagy valami amin el tudok feküdni.
- Tudom. - Vigyorogtam a lányra. Igaza van, mindenhol jó ahol én ott vagyok. Mi? Zoe elment? Hát természetes ,hogy itt mindig elszabadul a pokol. De már megszokhattuk.
- Majd visszajön. - Húztam meg a vállamat. Hol voltam? Most nemrégen otthon. Este meg... Fogalmam sincs. Az nagyon kiesett. "Sebastian nem normális..." Ezt Becky szájából kissé furcsa hallani. Ő tud nem felnézni Timre? Oh, emlegetett szamár.
- Helló. - Egyszerűen a kezembe adta a tökmagot és ,már el is ment. Tuti ,hogy Zoehoz megy.
- Na Rebecca mesélj csak. - Mondtam a lánynak ,miközben célba vettem az óriási kanapét...

Rebecca

- Tíz, kilenc, nyolc.... - wáááááááá - ordítottam el magamat és tehetetlenül csapkodtam összevissza a kezeimmel. Valószínűleg a sikításommal még a világ másik végében lévő embereket is felébresztettem. De ez éppen a legkisebb gondom. Szó szerint tiszta szar az arcom. Szemeimből patakokban ömlöttek a könnyek, ajkaim pedig görcsösen rángatóztak az elfojtott zokogástól. Pár perc elteltével észbe kaptam és amilyen gyorsan csak tudtam, berohantam a fürdőszobába. Magamra csaptam az ajtót, és ruhástul álltam be a forró víz alá. Egy óra múlva arcbőröm, nyakam, és vállam már vörös volt a sok dörzsöléstől. Még mindig megállíthatatlanul folytak le könnyeim az arcomon. Egyszerűen borzalmasan éreztem magam. Híába fertőtlenítettem le, és mostam le szappannal, tusfürdővel, samponnal, habfürdővel az egész testemet, még mindig éreztem azt az elviselhetetlen szagot. A ruháim a szemetesben landoltak. Órákra bezárkóztam a szobámba, és utána sem volt kedvem kijönni. Engem így, ezelőtt, még soha, senki nem alázott meg. Sebastian hatalmasat süllyedt a szememben. Soha, soha, soha többé nem akartam beszélni vele. Ilyenkor nincs itt Zoe. Persze, hogy nincs. Neki már volt egy kis esze, és itthagyta. Azt hiszem kezdem megérteni, hogy miért magyarázta, hogy mekkora hülye fasz egy apám van. Hát megértettem. És igaza volt. Ő elment. Én is elmegyek. Miután sikerült ismételten emberi állapotba hoznom a külsőmet, és a sírást is abba tudtam hagyni, egy szó nélkül haladtam kifelé. Azt sem tudtam, hogy hova akarok menni. Vagy hogy egyáltalán mit csinálhatnék. Csak kellett valaki, aki megértett volna. És sajnált volna. A probléma, hogy az egyetlen ember, akinek elmondtam volna, és sajnált volna, az Zoe. Miért kellett elmennie? Hiányzik. 

Ahogy kitártam a bejárati ajtót, neki ütköztem valakinek. 

- Jesse - sikkantottam fel örömittasan és nyakába vetettem magam. Ő csak félig felelt meg az elvárásaimnak, de jobb volt mint a semmi. Neki legalább elmondhattam, mivel sértettek vérig. - Olyan jó, hogy itt vagy. - Mikor bejött, még véletlenül sem távolodtam volna el tőle. - Anya elment. Lelépett a bolondok házából. - jegyeztem meg gúnyosan. 

- Te eddig hol voltál? Itt kellett volna lenned. Sebastian nem normális. Átment tahó bunkóba. Utálom.. - szűrtem fogaim között, majd követtem. 

Sebastian

Hát igen, rájöhettem volna,hogy itt a baj, de el voltam foglalva a kajacsinálással. Oh, hát a konyha gyönyörűen fest. Na ,de most inkább a pelenkára kéne koncentrálni. oké, tudom ,hogy hogy kell csinálni ,de azt hittem Rebecca megteszi helyettem. Hát ha nem, akkor egye fene megcsinálom. De had szórakozzak utána kicsit.
Undorodva ,de azért kész lettem addigra amire Becky visszaért. És végre csend lett a kisfiú pedig csillogó szemekkel nézett fel rám. Ismét felvettem ,másik kezemmel pedig megfogtam a szaros pelenkát.
- Nem kell se csap, se visszaadni rá a szaros pelenkát és már kész vagyok. - Szóltam a lánynak. - Zoe elment. - Néztem fel a lányra. Húú ,de mardosott a gonoszság. Ott állt az ajtóban Rebecca akinél kényesebb nincs a világon. Itt a remek alkalom.
- Jayden nézd. - Böktem szemeimmel Rebecca felé. És egy gyors mozdulattal a lány arcába nyomtam a kakis pelenkát. - Csapj bele öcsi. - Fogtam meg kicsi kezét és csaptam bele sajátomba.
- Fussunk... - Löktem félre az ajtóból Beccát ,aki még fel se ébredt meghökkenéséből és futni kezdtem. Hát igen ezért kapni fogok. De legalább Jay kacag...

Rebecca

- Mi van már? - dörzsöltem meg szemeimet, miközben próbáltam lábaimat a már jól megtanult módon egymás után pakolni, hogy tudjak az ordító öcsém és apám után haladni. - Nem régen jöttem haza, fáradt vagyok. Megyek fel aludni. És különben is mi ez az istentelen bűz? - nyarvogtam miközben arcom sima vonásai undorodó fintorba futottak. 

- Nekem is van meglepetésem. - Nyomtam el egy ásítást, miközben félig felnyitottam pilláimat, hogy némi fény szűrődjön át a pupilláimon. - Nem tudok pelenkázni. Azt se tudom mi az a pelenka. Elégedett vagy? De akkor is kezdjél valamit vele, mert írtó büdös. Ki kellene nyitnod az ablakot szellőzni, vagy valami. Tudod mit? Hozok parfümöt - mondtam vontatottan, majd csukott szemmel próbáltam eljutni a lépcsőig, onnan pedig a hálószobámig. Miért van ennyi lépcső ebbe az istenverte házban? Én biztos le nem megyek. Tényleg. Megkeresem Zoet. Nem is értem Apa mit próbálkozik tisztába tenni Jaydent. Majd Zoe megcsinálja. Eddig is ment neki. Ezután is tökéletesen rendbe fogja tudni tenni azt a kölyköt. Én előre megmondtam, hogy csak a baj van vele. Mindig az van az ilyen törpékkel. Időközben már a fél parfümös szekrényem tartalmával kezemben indultam lefelé. 

- Zoeeeeee - kiáltottam el magam, mikor már leértem. Erre már csak méltóztatik idejönni. 

- Pfujj, ez nagyon büdös. Én be se megyek. Hoztam parfümöket. Fújd be vele - pakoltam le egyesével, az üvegcséket a szekrény szélére, majd két orrommal összefogtam orrlyukaimat, mielőtt elhánynám magam. 

- Apa, hol van Zoe? Ő ért ehhez. Nem hiszem, hogy éppen most kellene elkezdened bizonyítani, hogy te értessz Jaydenhez. Én messziről nagyon jól el vagyok vele, amíg nem ilyen írtózatosan büdös. De ez így nem jó. Mindjárt rosszul leszek - futottam ki a szobából, majd elengedtem orromat, hogy mély levegőt tudjak venni. 

- Azt hiszem, egyszer már láttam hogy csinálja. Én mondom hogy kell jó? Te meg csinálod - magyaráztam öt méterről, majd az egyik parfümöt a kezembe vettem és fújtam vele párat a levegőbe. - Először is vedd le róla azt a fehér bugyit, aztán mint a műsorokba a csirkének a lábát, fogd meg és húzd oda a csap alá és vízzel mosd le a... fenekét, meg az izékéjét. Aztán van az a fehér por, azt kell ráönteni. Aztán visszaadod rá a bugyit és kinyitod az ablakot. Na, gyorsan csináld, mert tényleg hányni fogok...

Sebastian

Fáradtan rúgtam le magamról jó meleg takarómat. Meglepve érzékeltem ,hogy túl korán keltem. Hiába helytelen dolog nálam 7 órakor felkelni ,mégsem bírtam volna visszaaludni. Beteges dolog ,hogy tegnap is már este 10kor bealudtam. El kéne mennem valahova bulizni, bele fogok betegedni ebbe a családosdiba, talán tényleg nem nekem való. De most legalább csend van. Zoe életében először le tudta halkítani a gyereket. Nem ért a gyerekneveléshez az biztos. Én viszont minta apa vagyok. Mindene megvan ennek a gyereknek. Tegnap is Merlin tudja mennyi pénzt áldoztam rá. Zoenak meg csak annyi feladata lenne ,hogy kajáztassa, fürdetgesse, altatgassa, kitalálja mikor miért sír, meg ilyen tök egyszerű dolgok. Én tegnap is vagy két órát egyedül voltam a kicsivel ,ő meg panaszkodik ,hogy semmi ideje. Rebecca is segített neki tegnap ,vagyis ő ezt állítja, akkor nem értem miből is kell ekkora fesztivált csinálnia és minden nap velem veszekednie.
Vége a csendnek. Felébredt Jayden. Mindegy. Majd valaki más elintézi. Én éhes vagyok. Amúgy is éppen elég messze van így is a konyha ,nem hogy még előtte a gyerekszobáig is el kelljen mennem.

Mi az ,hogy elment? Hát én megbolondulok. Nem volt mibe kikészülnie. Más nők egyedül felnevelnek egy gyereket ,ő meg nemképes úgy törődni egyel ,hogy hárman azt várják mikor segíthetnek neki? Na jó, talán ez kissé túlzás volt ,de biztos vagyok benne ,hogy mind a hárman segítenénk neki ha kérné.

" - Bocs, most a haverokkal találkozok."

" - Bulizni megyünk a csajokkal."

" - Nem érek rá..."

Jól van na. Nem a tegnapi napból kell kiindulni. Renden. Be fogom bizonyítani Zoenak ,hogy nélküle is menni fog. Úgyis visszajön és akkor leesik a válla ha meglátja ,hogy én mindent a kezembe tartok. Például el kellene hallgattatnom a gyereket.

- Akkor lássuk csak, mit is kéne neked adnom? - Kérdeztem a pöttömtől ,aki torka szakadtából üvöltött a kezemben. Csodaszép szemeiből pedig patakokban folytak könnyei ,kicsi nyálas kezeivel pedig hisztirohama közben ide oda kalimpált. De most ezzel nem is foglalkoztam ,inkább azzal ,hogy ott álltam a tükör előtt ,ami tele volt bébiétellel ,a világ összes izében, meg minden babaital. De melyiket is kéne neki most adnom? A répapürét minden gyerek szereti nem?
Hát valahogy egy kézzel megoldottam a melegítést, a tányérba tálalást ,meg ilyeneket. Betettem a gyereket a sékébe és ,próbáltam ahogy Zoe szokta ,"repülő" módjára a gyerek szájába nyomni a pürét. Egy pillanatra abba hagyta a sírást, összeszorította pici vörös ajkait és megrázta kicsi fejét ,miközben könnyei lefelé folytak hófehér arcán, aztán újra kezdte a sírást. akkor inkább próbáljunk meg valami mást. Sütőtök püré. Remek lesz... Jah, ezt gondoltam ,de teljese ugyanez történt ,nem sikerült elérnem ,hogy egyen. És utána még tízszer megpróbáltam, mindent ajánlgattam neki de semmi.
Pici kezeit ki és be csukogatta görcsösen. Ennyit még én is tudok, ilyenkor fel kell vennem. A sírést abbahagyta ,fejét pedig vállamra tette és ütne kezdte mellkasom. na most mit akar? Talán álmos?
De nem jött be. Betettem az ágyába és ismét sírni kezdett. Rendben akkor a harmadik és egyben utolsó lehetőség, hogy a pelenkánál van gond.
KITALÁLTAM!!!
De én nem fogom tisztába tenni. Majd az a személy tisztába teszi ,aki 2órás szenvedésemet átaludta a kanapén.

- Rebecca.... Kelj fel. - Térdeltem le hozzá a kanapéhoz. öccsével a karomban ,aki még mindig sírt ,elnyomva hangomat. - Van egy meglepetésem. - Húztam fel szabad karommal ,másikkal pedig szorosabban magamhoz húztam a kisebbet.
- Segítened kell. Én nem tudok pelenkázni. - Meg úgy nem is akarnék. - ezt inkább csak halkan tettem hozzá. De az a lényeg ,hogy sikerült behúznom a lányt a gyerekszobába. - Kérlek. - Néztem Rebeccára segítségkérően. Ha nem segít ,én öngyilkos leszek....

Zoe

Napok óta nem alszok. Hiába vagyok vámpír, és álítólag nincs szükségem alvásra, én mégis úgy érzem magam, mint aki háromszor körbefutotta a földet. Nem bírom tovább. Napközben nem tudok aludni, éjszaka sem tudok aludni, mert Jayden férfiből van. Mennyivel jobb lenne, ha nem ordítana. És az egészben a legszebb, hogy itt senkit nem érdekel, hogy sír a gyerek. Komolyan, fel sem kelnek. Sebastian is, úgy alszik, mint akit fejbevágtak. Nappal meg természetesen mindenkinek dolga van, el kell mindig intézniük valamit. Sebastiannak is csak addig kell a gyerek, amíg elviszi magával fél órára, hogy felvásárolja neki a fél üzletláncot, aztán visszahozza. Nem sokára egy éves lesz, és mikor folyamatosan csak ordít, mert fáj a foga, senkinek nem kell. Amikor meg fáradt, még verekszik is és tépi a hajamat. Hát komolyan, nem is értem, hogy kire ütött mikor erőszakos kitörései vannak. És már most nagyon erőseket rúg, meg üt. Meg sem tudom számolni hány kék-zöld folt van a testemen. Arról már nem is beszélve, hogy egyetlen zene van, amire elalszik, és arra is csak akkor, ha ringatom. Megőrülök tőle. De persze, már most úgy tud vigyorogni, hogy a nőknek a lába beleremeg. Ezt bezzeg megtudta tanulni az apjától. Én ezt nem bírom tovább. Mikor még terhes voltam, mindenki oda meg vissza volt, hogy majd segítenek a gyerek körül. A csillagokat is lehazudták az égről, és most csak én vagyok, aki foglalkozik Jaydennel. Miután sikeresen elaludt, egy kisebb bőrönbe összecsomagoltam a legfontosabb dolgaimat, majd felöltöztem és írtam egy rövid, de tartalmas levelet, Sebastiannak. 

" Nem bírom tovább. Muszáj kikapcsolódnom. Ne is keressetek, majd egyszer talán visszajövök. Zoe"

A hűtő ajtajára egy mágnes segítségével rögzítettem az üzenetet, majd magamra kaptam kabátomat és elindultam lefelé a lépcsőn. Éppen ebben a pillanatban csapódott a bejárati ajtó, majd egy harsány női nevetést hallottam. Rebecca. Miért kell az éjközepén hazavánszorognia. Ha felkelti Jay-t, esküszöm, hogy megfojtom. Nekem nem fogja keresztbehúzni a számításaimat. Szerencsére Rebecca túl fáradt volt, hogy felmenjen az emeletre, így a nappaliban az első kanapén elterült. Gond nélkül akasztottam le az autó sluszkulcsát, majd csuktam be magam mögött a bejárati ajtót. Egyszerre, mintha minden problémámat magam mögött hagytam volna. Ennyi volt...