Hát én már azt sem tudom, hogy hol vagyok. Darrent meg kibaszom az összes piájával együtt. Komolyan, miért kell neki ilyen szarokat haza hordania. Nem, nekem miért kellett innom belőle? Tudtam milyen hatással van vámpírokra. Különben meg, udvariatlanság lett volna, ha nem iszok egy kicsit a vendéggel. Pff, ha jobban belegondolok, Sebastiant lehetne lakónak is nevezni.
- Mit művelsz azzal az izével? - kérdeztem fintorogrva és beletúrtam kócos hajamba. Ahogy ki akartam húzni kezemet a rendezetlen tincsekből, beakadt. Te jó isten, a kezem belegabalyodott a hajamba. Kétségbeesetten felsikoltottam, majd rángatni kezdtem kezeimet. Sehogy nem volt jó, ugyanis húztam a saját hajamat és ez fájt.
- Sebastian segíts már - kiáltottam hisztérikusan a srácra, aki előttem lóbálta azt a mittudom én mit. Telefont? Jajj, hát igazán lenyűgöző a teljesítményem. Komolyan mondom, ha most rám támadna egy késsel, holnap rá is jönnék mit akar vele. Most pedig megfogadom magamnak, soha de soha többé egy korty piát se iszok. Ezzel mi a baj? Hogy minden ilyen borzalmas este után ezt megfogadom. Egyszer csak éreztem, hogy már nem húzom hajamat, de tenyeremben pár hajszál feküdt. Ujjaim össze voltak szorítva. Belemarkoltam a hajamba, persze, hogy nem tudtam elengedni. Oké, minél gyorsabban eljutok a hálószobámig, annál kevesebb kárt teszek magamban.
- Pia? Valamerre van a konyha. Nekem is hozz - szóltam rá, de ekkor már láttam, hogy egy üveg repül felém. Oh, betört az ablak. De jó, Darren idegbajt fog kapni. Nem baj, majd én megragasztom. Sebastian is ivott. Én miért ne?
- Persze táncoljál, csak légyszíves az éneklést fejezd be, mert borzalmasan szar hangod van - nyivákoltam és elfeküdtem a terasz hideg kövén, miközben úgy öntöttem magamba a drogos piát mintha víz lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése