Zoe

Megforgattam szemeimet Sebastian gunyoros mondatai hallatán. Ha valami nem tetszik neki le is léphet.

- Egyetértek. Abszolút tökéletes életem volt nélküled. Ennyit erről. Elegem van a múltból. Két száz éve volt. Fejezzük be, hülyeség ezen rágódni - mondtam nagy komolyan, mikor elnyomtam a csikket és kifújtam a büdös cigi füstöt. Erre is, hogy szokhattam rá, mikor világ életemben gyűlöltem a szagát. Az is a múlt. Az új Zoe szerette a cigit. A legújabb Zoenak pedig van annyi esze, hogy letegye azt a szart. Mennyivel jobb is olyan dolgokkal kínozni a testünket, amit élvezünk. Mondjuk nekem ugyan mindegy, meg ennek az idiótának is. Ugyse halok bele, még meg sem betegszem tőle.

- Igazán jó érzéked van hozzá, hogy megtalálj minden alkoholt a házban - vigyorogtam rá gúnyosan. - Igen, az egy igen jó fajta drog vérben oldva. Vámpírokra egy korty is úgy hat, mint halandóra egy üveg Lángnyelv Whiskey. Szóval, óvatosan alkoholizáljál itt nálunk. Ennél vannak bent ütősebbek is, ha itt akarod tölteni az éjszakát tele vagyunk vendég szobákkal, és legalább holnap találkozhatsz a gyerekeiddel is. Jól hallottad Jesse és Rebecca azt hiszem holnapra ígérték, hogy eljönnek - mondtam ridegen a férfinek, majd bementem és az üveges szekrényből kivettem még egy üveg alkoholt. Ez is egészen jó minőségű volt, de ez mégsem ütött ki úgy, mint az a borzalom amit Sebastian ivott. - Én még mindig hamarabb tudok becsicsenteni mint egy rendes vámpír. Így vigyáznom kell. Nem terveztem mára, hogy leiszom magam a sárga földig. Mondjuk én már nem tervezek. - Meghúztam az üveget, majd megcsóváltam fejem Sebastian kérdésén, majd leültem mellé a díványra.

- Hát tudod, ahoz még nem ittam eleget sem elég ütős alkoholt, hogy erre válaszoljak - mondtam gúnyosan, majd kicseréltem az alkoholokat. Beleittam a drogos piába, természetesen perceken belül már éreztem a kábaságot, de még mindig magamnál voltam. - Azt hiszem még várat magára a dolog - mondtam dacosan, majd újra ittam az üvegből miközben végig dőltem a kanapén.