Sebastian

Tim

Tévedett. Nem a mosdóban találkoztunk utoljára. Hanem a temetésemen. Én aztán tudom mi az élet. Elmentem a saját temetésemre. De az még mindig rejtély ,hogy mit temettek el ezek az ökrök mert engem ne tudtak én a harmadik sorból figyeltem az eseményeket. Ez pedig senkinek sem tűnt fek. Sőt pár emberrel még beszéltem is. Pl Zoe... Bred... és Vivi. De senkinek nem esett le ki vagyok. Pedig a hangomon nem változtattam. Kikészítő barátaim vannak. Én bárkit felismertem volna. Ők meg nem voltak képesek felismerni pedig hallhatták minden eleget a hangom. Nah, mindegy inkább figyelnem kéne Zoera. Istenem már megint ezzel jön... Muszály mindig szégyent hoznia rám? Életem legnagyobb ökörsége volt ,hogy megkérdeztem. Ha nem tettem volna fel a kérdést minden rendben lett volna. Habár valószínűleg már halott lennék ,de nem is baj. Ha nem csinálztam volna meg ezt a baromságot Illa talán soha sem akarta volna a halálomat , így pedig élvezhettem a macska eglér játékot. És hagyta ,hogy a szeme előtt gyilkoljanak meg. Az az átkozott Mona. Már akkor tudtam ,hogy egy semmit érő féreg mikor kidobtam a halálfalók közül. Habár ,hogy mért az mellékes. Lehet ha máskor próbált volna leteperni még plusz pontot is kapott volna ,de rossz időpontba próbálkozott, na meg a több mint ezer kis stiklije. Örüljön ,hogy életbe maradhatott. De én már nem örülök neki. Persze ő is halott. Minden ellenségem. Mindenki akit gyűlöltem halott... És akiket szerettem közülük is rengetegen halottak. Milyen irónikus. Most mikor szükségem lenne rájuk, most már nincsenek...

- Azért viselkedtem veled úgy ahogy mert utáltam a kis talpnyaló hülye libákat. Meg mondhatni átláttam rajtad. Hozzám gyenge vagy szivecském. - Húztaam gúnyos mosolyra vörös ajkaim. - Hozzátok? Remek... Ha nem ismernélek félre érteném a dolgokat. De mivel tudom ,hogy te soha senkivel nem csinálnál semmi rosszat ezért tudom csak tév hiteim vannak. - Tártam ki előtte az ajtót ,majd én is kiléptem rajta.

- Oké, én is hopponálok. Habár semmi panaszod sem lehet mert ez a kocsi se nem régi, se nem lassú. Na ,de akkor menjünk. - Ragadtam meg kezét és magammal húztam hopponálásommal.

- Utálom azt ,hogy rajta van a házatokon ez az Isten verte bűbáj. Nem lehet behopponálni. - Panaszkodtam és kezemet elhúztam arcom előtt és már is úgy néztem ki mint Darren. - Kis trükk. Gyenge, de nagyon hülye őreitek vannak. - Húztam magam után a lányt és kinyittattam a gyengeelméjű semmirekellő őrfélékkel a kaput.

- Mellesleg, nem a wcbe találkoztunk utoljára. Hanem úgy mond a "temetésemen". Tök állat volt. El se tudod képzelni mennyit röhögtem. A körülöttem állok szerintem csut hülyének néztek de engem bevallom cseppet sem izgatott. Máig azon tűnődtem mit temettetek el. Mert olyan jól előadtátok ,hogy én vagyok a koporsómba ,de én pár sorral hátrébb álltam. Jah, és izé ha emlékezni akarsz. - Suhintottam megint kezemmel és az az ember állt Zoe előtt akinek személyében a temetésen mutatkoztam be.

- Arthur Vintslook vagyok. Sebastiannal nem igazán ismertük egymást, de nagyon szimpatikus embernek tűnt. Őszinte részvétem. - Mondtam el teljesen ugyan azt a szöveget amit a gyászos napon. És újra úgy néztem ki mint Sebastian. Hasznos ez a kis trükk. És szinte lenyomozhatatlan ki váltogatja külsejét. - Rémlik már? És akkor ki is a hülyébb? - Dobtam le magam a díványra. - Van itthon valami kaja? Szörnyen szomjas vagyok. De ha lehet 37fokos legyen és néger vér. Azokat imádom. - Helyeztem kényelembe magam. - Mesélj valami drága "Én csak Amarilla miatt nem mentem hozzád". Vagy milyen néven szólítsalak?