Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. augusztus 21., szombat

Sebastian

Tim

Ez nem ér épp amikor a srácok reakcióját megfigyelhettem volna, éppen akkor rángatott ki Zoe a nappaliból. Remélem ,hogy nem az miatt a patkány miatt akadt ki. Mert szerintem tökre megérdemli ezt az egészet. De most komolyan. Ki mint vet, úgy arat.
- Mi van már? Tényleg semmire sem emlékszem. Fogd már fel. Szerintem egyáltalán nem olyan bonyolult megérteni, tudván ,hogy te sem. - Kikészít ez a lány. Falnak megyek tőle, de most komolyan. Mit akar mutatni? Érdekel ,ha ennyire kiakadt tőle. Vagy még mindig a piától ilyen zilált. Nekem is hasogat még a fejem ,de megpróbálom elnyomni, nem sok sikerrel. De talán má jobb lett. - Mutasd már. - Néztem a tétovázóra. végre.

Nah, had lásuk azt a nagy szenzációt. Hoppá... Valaki meghalt.
- És most akkor mi van? Meghalt, kifújt, vége. Ez már nem okoz bajt. - Értetlenkedtem. Na ,jó igaza volt. Lebukhattunk. De azér annyira még piásan se lehetünk hülyék. - Nyugi cica nem lesz itt baj. A haverkánk meg békésen csicsikál. De miért nem néger? Azok a finomak....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése