Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. augusztus 14., szombat

Sebastian

Tim

Valóban nincs sok közöm a dolgaihoz, de még is torkából kitört a magyarázkodás ,ezt pedig élveztem. Szegény lány még mindig nem tud rám gondolni közömbösen. De hát erről persze én tehetek. Én és a lenyűgöző bályom. Na jó nem fogok itt áradozni magamról ,hiszen ilyen dolgokat mindenki tud.
- Talán ő mondta, talán nem. - Kacsintottam a lányra és eltűrtem egyik arcába omló hajtincsét. - Sok dolgot tudok én ,elhiheted nekem. Rengeteget. Naah, nem mintha ti lettetek volna a legnagyobb probélmáim, de mikor pihenésre volt kedvem ,remekül kikapcsolt a sok hülyeségetek. És a zűrzavar amit a néhai bátyád művelt. - Húztam kissé unott mosolyra ajkaim. Lehet néha figyeltem ,de annak ellenére mindent tudok. És büszke is vagyok magamra. - Mellesleg sok dolog volt olyan ami szerintetek véletlen, de titokban az én művem volt. - Húztam le egy kisebb pohár löttyöt ,de semmit e használt. Csak még nagyobb fejfájást okozott. Hihetetlen ,hogy már lassan kétszáz éve nem tudok berúgni.
- Hozzátok? Nagyon könnyen ,de ez titok. - Persze majd elmondom a trükkjeim. - Mellesleg félre ne ért nem akarom én tönkre tenni Darrent, csak jó a pénzéből élni. Így az én számlám csak gyarapodik ,az övé pedig vészesen csökken. Tudsz róla ,hogy a csőd szélén álltok. De komolyan. Szóval szörnyű most kereshetek más lényt. - Panaszkodtam és ellöktem magam a púlttól ahol eddig támaszkodtam.
- Én elhoztalak ide, most te mondasz helyet. Mellesleg ,hogy nézek ki? Tudod rég láttál ilyen fiatalon ,vagy egyáltalán bárhogy...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése