Felérve a szobámba, szét sem néztem, csak bevágódtam a gardróbba. Végre levehettem ezt az istenverte inget. Még mindig nem emlékeztem semmire. Hátamat neki vetettem a falnak, majd pár percig halántékomat masszíroztam. Nem akart elmúlni. De, ha jobban belegondolok, úgy emlékszem Darrennek van fájdalom csillapítója. Végülis, ha ezt a borzalmas drogot a házba hozta, kell, hogy legyen ellenszere is. Azért annyira Darren sem hülye, hogy azt elfelejtse. Gyorsan összeszedtem magam, majd az első ruhadarabokat, amik a kezem közé kerültek magamra vettem. Már hajamat fésülve igyekeztem a fürdő felé. Az ágyat takaró hófehér selyem ágynemű tele volt vérfoltokkal. Te jó ég. Talán jobb is, hogy nem emlékszem semmire a tegnapi estéből. Nem akarom elképzelni, hogy mit műveltem. Ahogy megigazítottam a takarót egy kézfejet vettem észre. Szemeim hatalmasra tágultak a csodálkozástól, majd egyre lejjebb húztam a paplant. Elkaptam tekintetemet, majd visszaterítettem rá a takarót. Ez lehetetlen. Mit műveltem? Mit műveltünk? Egy ember miattunk meghalt, mert mi tegnap este felelőtlenül le ittuk magunkat a sárgaföldig. Ezt tudatnom kell Sebastiannal a francba már. Hisze már, mióta nem öltem embert? Évszázadok óta. Most meg újra megtettem. Gratulálok magamnak. Igazán vad bulit tudtam tartani. Most már csak azt remélem, hogy az újságokba nem kerül be ennek a férfinek az eltűnése. Na jó. Most szerzek fájdalom csillapítót, veszekszek egyet ezzel a barommal, aki remélem még nem csonkítottam meg Darrent, aztán eltűntetem a férfit. Háh, nem is. Sebastian tűnteti el. Nem végzem el a piszkos munkát.
Már a bájitalos üvegcsável a kezemben lépdeltem lefelé. Naki dőltem pár percig az ajtó félfának és hallgattam Sebastiant. Még hogy ő buzi? Ugyan, hiszen nem bír ki huszonnégy órát nő nélkül. Ő meg a homokosság. Na ez viccnek is rossz lenne. De még Darrent sem tudom egy másik férfivel elképzelni. Rebeccába? A saját lányába. Na jó, épeszű nőt ilyenkor elkapja a féltékenység, hát engem igazából ez is kacagásra késztet. Nem minden nap vall egy apa szerelmet a lányának. Na jó, csak ne forduljon semmi komolyabbra. Sebastianból bármit kinézek. De komolyan.... Rebecca arca értetlenséget tükrözött. Szegény, sokkot kapott. Jesse úgyszint. Ezt fel kell dolgozniuk.
- Darren, szívem beszélhetnénk egy percre, utána akár el is jegyezheted Rebeccát - mondtam egy bűbájos mosollyal, majd beljebb mentem és Sebastiant a nyakára kötött masninál fogva kirángattam a lépcsőhüz-
- Tényleg semmire nem emlékszel? Sebastian, ha meglátod amit én... lehet nem kéne megmutatnom. - Az emeletig meg sem álltam, majd mikor beléptem a hálóba és Seb is bent volt, bezártam az ajtót. Az ágyhoz mentem és újra lehúztam a halott férfiről a takarót. A nyaka szét volt marcangolva, a teste is tele volt harapás nyomokkal.
- Nincs mit tagadni, eléggé őrültek voltunk az éjjel. Kezdhetsz reménykedni, hogy senki nem vett észre minket. Már nem gyerekek vagyunk, akik mindent megúsznak. Megöltük. Azt sem tudom ki ez. De nem is akarom. Nagyon remélem, hogy ennél nagyobb hülyeséget nem műveltünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése