Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. augusztus 20., péntek

Sebastian

Tim

- Elég ha annyit mondok tu...tuti nem fog neki. - Na jó a nyelvem már kissé fel akarja mondani a szolgálatot, túl gyors neki beszédem. De ami a legfontosabb még tök jól tudok gondolkodni, amit ránézésre Z-ről nem lehet elmondani.

Még mindig nem. Mit kéne csinálnom ,hogy bele menjen? Nah, mindegy először is kerítek egy kamerát. De minek is? Jah, lekamerázni Zoet. Van nekem telefonom is. Tökéletes lesz az is. Elővettem és lenyomtam a kamerázási gombot, közben azpon röhögtem szegény lány menni is alig tud. Hoppá, én se nagyon tudok, de ez mellékes, úgyse látszik a kamerába, na jó még is ,mert épp most estem neki a bárpúltnak. Mi a szar volt ebbe az italba?
- Van még valahol valami ital? Ki..kiszáradt a torkom. - Közben azt kameráztam ahogy zoé meséli totál készen ,hogy milyen szép zöld vagyok. Na jó meguntam a kamerázást. Szerintem jobb lenne felvinni a szobájába. De hogy. Mert ,hogy ma este még magamtól pofára esek ma az hót ziher.
- Szerintem fel kéne menned lefeküdni. Mért nincs ebbe a házba egy hülye lift? Tiszta 21.század. Noh, segítesek vagy a vérszopócska feltalál egyedül is? - Gúnyolódtam és közben oda botorkáltam hozzá. Soha többé nem iszok itt. Na jó de akkor minek is kortyoltam bele ép most az üvegbe? Fúj, csaptam földhöz. Na jó most már a kép is kezd homályosulni és majdnem ,hogy csak Zo ikertesóját is látom. - Na jó. Én ki... berúgtam. - Mondtam totál kómásan.
- Egy táncot? - Olyan szép ez a zene, csa tudnám hol szól...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése