Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. augusztus 20., péntek

Jesse és Sebastian

Jess

Még mindig nem értem miért is kell annyira erőltetni ezt az egészet. Nem igaz nem fogja már fel Zoe ,hogy nem érdekel. Darrent választotta helyettünk akkor meg mit akar ennyire helyrehozni? Hiába megyünk el hozzá és magyaráz minden félét a dolgokon ez nem változtat. Soha életében nem volt jó anya akkor ezt most miért kell ennyire erőltetni, komolyan görcsbe rándult a gyomrom már két hete is amikor erre a napra gondoltam. Meglátjuk mi, hogy lesz. De ne várja azt senki ,hogy csak úgy a nyakába ugorjak.

Nah, oké felkészültem azt hiszem. Még utoljára megnézem magam. Szürke ing, (felső két gomb nincs begombolva) világos farmer (néhol játékosan kiszakadva) és egy szürke cipő (converse nem nagy cucc). Na jó így tökéletes leszek. Akkor levegőt ki és indulás.

Remek ezt a varázslatot még mindig nem szedték le. Remek, most gyalogolhatok, hegynek felfelé, na jó azér nem hegy de akkor is magasan van és messze.
- Jesse Acerlot Crawford! - Hessegettem unottan az őrnek. jó tudom ez olyan elkényeztetett gyerekes volt, de végül is már mikor messziről meglátott ki kellett volna nyitnia a kaput. Nah, mindegy mit is várjunk Darren hülye embereitől. Kit látnak szemeim.
- Hééé, Becca! Megvárnál? - Futottam a lány felé aki nem sokkal előttem killódott a magassarkújával. - Mi van, még mindig megvan a "divat az első" hülyeséged? Mellesleg szia. - öleltem meg. - Szerinted mire jó ez az egész? Jó, tudod mit ne is válaszolj csak ideges leszek tőle... - Vetettem oda és odaugrottam az ajtóba és becsengettem. Vagy inkább be kellett volna mennem? Magam sem tudom..

Tim

A tükörben bámulva magam ,próbáltam visszaemlékezni a tegnap esti történtekre ,de semmi. Utoljára olyasmi rémlik ,hogy volt valami ének, ami mintha én lettem volna, meg a telefonom... Áh, leszakad a fejem. De miért vetkőztem le? Csak neeeem? Akkora vigyor terült el arcomon ,hogy elmehettem volna bohócnak is, na jó nem, mert ez igazából kissé perverz vigyor volt ,arcom egyik oldalára felhúzva. Na meg is jött a ház asszonya.
- Semmire... - Nyöszörögtem. - Ááá, fáj a fejem. - Kezdtem el a tükörbe vagdosni. - Szólj ,hogy öljem meg Darrent ha hazaér. - Hasogat a fejem, alig élek és piszok rosszul vagyok. Szól a csengő. Mi? Ki az a nyomo... Mit is mondott Zoe? Hogy kik jönnek ma? A francba, a francba, a francba.
- Nyisd csak ki én rögtön jövök. - Viharzottam ki a fürdőből, és nagy csodálkozásomra nem estem pofára ,pedig az egyensúly érzékem kissé elment. Na jó, akkor ki menni nem fogok ,mert azért kíváncsi vagyok rájuk, de nem láthatnak meg. Ó, jó leszek én Darrennek. A hangom meg úgy is gyötört azt mondom becsíptem. ami igaz is.

Épp amikor kinyílt az ajtó akkor léptem le a lépcső utolsó fokáról. Nem is akárhogyan kinézve. Darrenként, és egy tündéri nyuszi jelmezben, ami alig takart valamit. Mire is nem jó egy kis varázslat? És ott álltak az ajtóban. Jesse és Becca. Rég láttam már őket ilyen közelről. Na jó ne bámuld őket! Feltűnő!
- Zoe cica, ezek meg kik? - Adtam a hülyét kissé elváltoztatott hangon ,közben mindkét kezem mutató ujjával orrom túrtam. Na, nesze te szemétláda...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése