Rebecca és Zoe

Rebecca

- Jó reggelt - biccentettem kimérten a két őr felé, akik már nyitották is előttem a kaput. Nagyon helyes. Már így is késében vagyok. Zoe kilencre hívott minket. Jesse már biztos bent van, én pedig szokásomhoz híven fél órás késéssel érkezem. Nem szerettem ezeket a családi összejöveteleket, de nem is anyám miatt. Zoeval szívesen találkoztam volna, de Darren egyszerűen olyan megvetően tudott nézni, hogy az már katasztrófa. És természetesen anya miatt soha nem küldhettem el melegebb éghajlatra, hiszen ezzel is csak őt bántanám meg, Darren utána pedig röhöghetne a markába. Inkább csendben, tökéletes bájvigyorral végig ülöm ezt a pár órát, beszélgetünk az általános hülyeségekről, aztán haza megyek és várhatom, hogy újra jöjjön az üzenet, miszerint ezen a napon, ebben az órában hivatalos vagyok a Welles birtokra. 

Már majdnem bent voltam, mikor Jesse hangját hallottam meg. Akkor mégsem késhettem olyan sokat, ha Mr. Tökély itt van. 

- Jesse, én  is örülök, hogy látlak - mosolyogtam rá derűsen, de aztán beleütöttem vállába. - Ez nem hülyeség. Nem tehetek róla, hogy nálad a divat megreked a Converse csukáknál és a Blue Jeanses farmer nadrágoknál. Nekem fontos, hogy mit hordok. És az utóbbi időben rájöttem, hogy nem szabad többször felvenni ugyan azokat a ruhákat - fecsegtem Jessenek, de rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon érdekli, így inkább csendben maradtam. - Akkor menjünk - mondtam, majd vettem egy mély levegőt és Jesse előtt beléptem a kúria előterébe. Soha nem vártam meg, míg valaki kinyitja. Ugyis nyitva van. Te magasságos szent szakállú Merlin. Biztos, hogy jó helyen vagyunk. 

- Ööö... Darren, szia - köszöntöttem a férfit, aki éppen nyúl jelmezben battyogott le a lépcsőn. Hát fulldokoltam a röhögéstől.  Muszáj voltam Jesse takarásába rejtőzni, mégsem röhöghetek bele Darren képébe. Ezt a férfit kicserélték. Rózsaszín nyuszi jelmezben képes lejönni az emeletről. Hát ezt én sem venném fel. Na mindegy. Rajta valami eszméletlenül sexuálisan állt. 

- Darren, nagyon csinos vagy ma reggel - bókoltam a férfinek, majd széles vigyor terült el ajkaimon. Hát komolyan és akkor még az orrát is túrja. Bedrogozott vagy mi az isten? - Darrent szerinted intézetbe viszi Zoe? - kérdeztem suttogva, majd ismételten felnevettem mikor anya megjelent. - Megzavartunk valamit, mert akkor mi megyünk. - Hát Zoe enyhén szólva ki volt ütve. A zarca is nyúzott volt és a fehér ing ami rajta volt, nem éppen volt valami szalonképes. 

Zoe

- Rebeccáék - kaptam rá Timre ijedten tekintetem, majd elzártam a csapot. Nincs időm fürdőzni. Te jó ég. Hol a pálcám? Ja igen, a konyhában. Már csak meg kell szereznem és minden rendben lesz. Néztem ahogy Sebastian felszáguld a lépcsőn,majd én is elmentem pálcámért. Sikerült eltüntetni az ingről a vér foltokat. Én sem tudom, hogy mi történt. Rebeccáék meglátnának véres ingben, rögtön elkezdenánek kombinálni. Arra pedig jelenpillanatban nem kimondottan van szükségem. Még sikerült szórnom magamra egy fájdalom csillapító bűbájt, így legalább már nem éreztem, hogy pillanatokon belül szétrobban a fejem, mikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Elindultam a hallba, de pár pálca suhintással rendbe tettem a nappalit. Egészen elfogadható állapotban volt. Mikor már a helyiségen semmi kifogásolhatót nem találtam, kirohantam a hallba, ahol megütközve néztem Darrenre. Darrenre nyúl jelmezben? Te jó isten Sebastian már megint feltűnési iszketegségben szenved. Miért nem tud csak egyszer lemondani arról, hogy ő legyen a központi személyiség.

- Darren - szóltam a férfire, majd mellé sétáltam és villámokat szóró tekintettel fordultam felé. Mint egy óvódás. Komolyan mondom, a gyerekek akkor jártak könyékig az orrukban, nem kétszázharminc évesen. Ez több a sokknál amit Sebastian művel, lejáratja Darrent... mondjuk megérdemli. Meg kell hagyni jól áll Sebnek a jelmez.

- Igazán jól áll neked a farsangi jelmezem. De valahogy én nagyobb sikert értem el vele - vigyorogtam rá, majd Jesseék felé fordultam. 

- Dehogy zavartatok meg semmit. Darren éppen... ő selejtezi a ruháimat - Na, ezt aztán nagyon megmondtam. Komolyan mondom, az alkohol és förtelmes hatásai. - Bementek a nappaliba? - kérdésem inkább volt parancsoló, majd miután elmentek Sebastianhoz fordultam és kitört belőlem a nevetést. 

- Ugye tudod, hogy nem vagy teljesen normális? Meg kell hagyni, jó a segged benne. De lehet, hogy neked pár mérettel nagyobb kéne. Se baj, majd beszerzünk egyet, mire újra jössz - mondtam gonoszul vigyorogva. - Most pedig ne égesd tovább a férjem és menj beszélgess velük. Két száz év kétszáz év. Mindjárt jövök... - hadartam, majd elindultam szobámba.