Hogy ki? Értetlenül néztem Sebastianra, majd még azt is elfelejtettem, hogy inni készültem, így valószínűleg az arcom most olyan volt, akár egy hörcsögé. Nyeltem egyet, majd büszkén néztem Sebastianra.
- Már rég nincs közöd hozzá, kit és hol látok szívesen. Egyszer történt meg... és csak azért mert éppen ki voltam bukva, nem akartam soha semmi komolyat tőle - magyarázkodtam ridegen, de nem értem miért dőltek belőlem a szavak. Végülis semmi köze nincs hozzá, hogy kivel mikor és milyen rendszerességgel fekszem össze. - Honnan tudsz Te erről? Liam mondta? - Azon már meg sem lepődtem, hogy Liam változtatta át, de hogy a srác ilyeneket elpletykáljon, hát nem kellett volna. Még tisztán emlékszem arra az estére. Rebecca miatt volt rossz kedvem, Liam pedig csak segíteni akart. Mit ne mondjak, nem sokra mentem a segítségével. Miért kellett beszélnie erről? Főleg Sebastiannak. De azt sem csodálnám, ha ez alatt a kétszáz év alatt a nyomomban járt volna. Észre sem vettem, hogy gondolataimba merülve, még mindig kezemben volt a pohár.
- Sebastian, egyet mondj meg nekem. Hogy az istenbe tudtál bejutni hozzánk, anélkül, hogy észrevettelek volna? Két száz év múlva megjelensz, és kiderül, hogy Te már legalább ötven éve azon vagy, hogy tönkre tedd a férjemet - csóváltam meg rosszalóan fejem. Nem nagyon érdekelt igazából Darren pénze. Kenje a hajára. Talán csak azért voltam vele, mert alig mozdultam ki otthonról. Ennek itt a vége. - Tudod, mit? Felőlem a házát is elárverezheted. Még segítek is benne - vigyorogtam rá, majd visszavettem tőle alkoholomat és kiittam tartalmát.
Pár percig néztem rá , hova is akar menni. Nekem még nincs kedvem haza menni. Tökéletesen el vagyok itt. Hajtott a kíváncsiság, így mégis felálltam, ma követtem kifelé.
- Hova is megyünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése