Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. augusztus 19., csütörtök

Sebastian

Tim

- Áh, fúj. Befejezted már ezt a csöpögős dumát? Mert ha nem akkor tényleg kidobom a taccsot. - Bunkóztam kicsit. Remek, megkaptam a dobozt. Jó vagyok én. - Mellesleg jobb is így. Bevallom, mind a kettőtök mellett szar életem lett volna. Így pedig fogjuk rá egész jó. Hallgathattam volna egész életemben a nyávogásotokat. - Húztam még egy kortyot le a piából, amit akkor találtam mikor Zoe elkezdett szónokolni, társával együtt ami már üresen hevert a földön és ez is nagyon fogyóban volt már. - Van még valami piád? Na szóval akkor még is csak szerettél... Vagy netán még mindig? Ez nagy örömmel tölt el. Na jó nem érdekel. Mellesleg mi van ebben a szarban? Mert alig ittam még és má kezd kiütni. - Jah, el is felejtettem ,hogy még is csak vámpír házába vagyok. De azért fura volt, eddig semmi nem tudott kiütni mióta vámpír vagyok, most meg hirtelen hoppá.
- Egy kaland a régi idők emlékére? - Azért próbálkozni lehet. Hátha rábólint és akkor egészen sínen vagyunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése