A szívószál segítségével unottan kavargattam a színes koktélt, mikor valaki nagy vidáman ledobta magát a mellettem álló bárszékre. Gondolhattam volna, hogy ki is az. Ahogy meghallottam szavait, csak unottan megforgattam ezüstszürke íriszeimet.
- Drog, neked nyuszikám? - vontam fel értetlenkedve a szemöldökömet, majd kortyoltam az italból. - Ahogy mondod, hozzám túl gyenge. Mikor próbáltam, már akkor sem ért semmit. Pedig a legerősebbet kaptam, egy nagyon jó, régi, ráadásul közös ismerősünktől - vigyorogtam rá elégedetten. Ahogy felnyitottam tálcámat keveseltem a tartalmát. Esküszöm, Sebastiant meghívom egy italra, és teletöltöm méreggel. A legborzalmasabb szert fogom kiválasztani, aztán ölbetett kezekkel fogom végig nézni ahogy haldoklik. Igen, gyönyörű halál lesz neki. Kár, hogy valami idióta átváltoztatta. Erről jut eszembe.
- Sebastian, ki is változtatott át? Remélem nem valami pszichopata. Mondjuk egy ilyen flúgos idiótát, mint Te, épeszű ember nem tesz meg vámpírnak. Félő, hogy az évezredek alatt a hatalmas egóddal lerombolod az egész világot. - Na, ezt is igazán megmondtam. Kár, hogy nem szokta érdekelni Sebastiant érdekelni, amit mondok neki. - Ugye tudod, hogy egy igazi szerencsétlen vagy? Azokat a kártyákat, amiket elvettél, Darren körülbelül egy hete zároltatta. Kicsit összevesztünk, aztán úgy döntött, hogy nem kell ennyi pénzt költenem - mondtam sértetten, mert még mindig nem értettem Darrennek mire jó, ha nem vásárolok. - Vagyis, vásárolok én, csak pénzt nem költök. A drága eladók annyira segítőkészek és kedvesek, hogy néhány csábos pillantás után, általában bármit odaadnak - rávigyorogtam Sebastianra, majd kiittam az alkoholt.
- Igyál, amit csak akarsz. De te fizeted - kacsintottam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése