Jesse és Sebastian

Tim

- Nyugodtan mond ,hogy én basztam el mindent. Nem érdekel. De ne mond azt ,hogy te egy kis angyalka vagy ,mert közlöm nem. A vámpírok pedig embereket ölnek ,a kezdetek óta. Mi ebben a nagy cucc? Zoe ne nézz így rám. Tudom nem a legszentebb dolog. De így van, mit lehet vele kezdeni? - De most komolyan, miért kell mindenkinek meseországban élni? Ahol mindenki kedves mindenkivel, segítik egymást és sose ártanának senkinek. Nah, én ott is kakukktojás lennék. Én az egyetlen gonosz, pedig nem vagyok az ,korántsem. Nem értenek ezek semmit.

- Miért én tüntessem el? Mellesleg jobban néz ki ez, mintha a meztelen Darren feküdne itt. Jah tényleg... - Húztam el magam előtt kezem és ismét szőkén virítottam. Remek ez a trükk, de most komolyan ,tök állat. - Majd te eltünteted. - Jelentettem ki tök higgadtan megfogtam ruháimat és átöltöztem.

- Így mindjárt más ,nem? - Vigyorogtam. De számról azonnal lekonyult a vigyor. Komolyan azt hiszi meleg vagyok? Én? Aki a csúcslista élén is lehetne azzal ,hogy hány nővel is kuvircolt? Én aki pár évig még a pasija is voltam? Ez komolyan mondom nem teljesen épeszű. Még ,hogy buzi vagyok.

- Hát ezt nem hiszem el. Te tényleg azt hiszed ,hogy meleg vagyok? Komolyan mondom nem vagy normális. Tudod mit? Nem is érdekel. Viszlát. - Vágtam földhöz a kis rózsaszín nyuszi jelmezt és már hagytam is faképnél a lányt. Majd ő elintézi. Ő háza ,én meg megyek haza.,,

Jesse

Ez komolyan nem normális ,de most komolyan. Nyuszi jelmez, orrturkálás, és bevallotta ,hogy meleg. Vagy is hát meleg ,de Beckyt még is csak szereti. Mindig is mondtam ,hogy ebben a házban egyszer még megbolondulok. Tényleg ,hol van Damon? Jah, ő már "családi" napon sem tud megjelenni, túlságosan is uralkodni akar. De ilyen hozzáállással nem sokán fonják szépen nézni. Sőt, senki. De inkább hagyjuk is a hülye Welleseket. Csak ideges leszek. Azt pedig utálom.

- Ez komolyan nem normális. - Vetettem oda Beccának. Szerinted mit ivott? Mert nem töklevet az hét szentség. De most nem? Eddig se volt normális, de most... Habár ez még talán szimpibb mint a régi. Legalább nem azt hallgatjuk mit ,hogyan kell csinálni. Hanem mindjárt megkéri a kezed. Mond ,hogy nem elmebaj. - Röhögtem. De most komolyan ilyet. Csapódott a bejárati ajtó. Remek, valaki távozott. Vagy talán az Istenünk még is csak idevonszolta magát? Na jó Damonnal nincs sok bajom ,de kissé túl kényelmes, még hozzám képest is...

Zoe

Zoe

- Kiborító vagy Sebastian. Ennyi? Hogy most akkor mi van? Nem öltem embert kétszáz éve és nem terveztem, hogy valaha újra kezdem. Erre most jössz, beállítassz, elbaszod az estémet és másnap reggel arra kell feljönnöm, hogy egy halott férfi fekszik az ágyamban. Idegbajt kapok tőled Sebastian - üvöltöttem rá a férfire... még hogy férfi. Még mindig felelőtlen kis kölyök, csak kár, hogy a gyerekei lent ülnek a nappaliban. Legszívesebben megfognám most azt az idétlen fejét, és addig verném a falba, amíg be nem törik. Rég voltam ennyire ingerült. Soha egy embernek nem sikerült ennyire kihoznia a sodromból, mint Sebastiannak. Neki nagy általánosságban, már a jelenléte kikészítő volt. 

- Hát ő már nem okoz bajt... ahogy mondod. Mi leszünk bajban, ha valaki tegnap éjszaka meglátott minket. Mert szerintem nem magától mászott be az ágyamba. Tudod mit? Nem érdekel. Én lenyugszom lemegyek a legújabb szerelmedhez, meg a bátyjához. Addig te, ezt a holttestet eltűnteted. Felőlem a jelmezedet is ráadhatod, de senki ne lássa meg mit művelsz - mondtam neki komolyan, majd hátamat egy üres falrésznek döntöttem, és megpróbáltam visszaemlékezni a tegnapra és még mindig semmi.

- Komolyan ez a legnagyobb bajod? Hogy nem Afrikába ruccantunk át az éjszaka vacsoráért? - hökkentem meg, majd hitetlenkedve néztem Sebastianra. - El kellene költöznöd Afrikába, hogy ha esetleg legközelebb is bevedelsz, biztosan néger fickót szerezz be. - Idióta Sebastian Acerlot. 

Pár perc csend állt be a beszélgetésben, majd egy kicsit lenyugodtam, gunyoros vigyort varázsoltam ajkaimra.

- Miért nem nőt hoztunk? Sebastian ugye nem igaz az, amit az előbb lent mondtál Jesse-éknek? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Kétszáz év hosszú idő, de hogy tényleg ennyit változáson menjen keresztül az ember. Hát ez kész. Akkor megnyugodtam a tegnap estét illetően - mondtam neki még mindig vigyorogva. Így legalább biztos, hogy nem feküdtem le vele. Hiszen a férfiakat szereti. Visszavonom amit az előbb a nappaliban gondoltam. Sebastian mint buzi... abszolút el tudom képzelni. Végülis, ha jól tudom, már a suliban is egyszer ágyba bújt valami másik hímneművel. Lehet nagy hatással voltak rá az események. Arcomról le sem lehetett volna vakarni a széles mosolyt. - Azt mondják a meleg férfiak, a legjobb barátok - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, majd közelebb sétáltam az ágyhoz. - Na, kezdjünk valamit barátunkkal - sóhajtottam egyet, majd hajamba túrtam. 

Sebastian

Tim

Ez nem ér épp amikor a srácok reakcióját megfigyelhettem volna, éppen akkor rángatott ki Zoe a nappaliból. Remélem ,hogy nem az miatt a patkány miatt akadt ki. Mert szerintem tökre megérdemli ezt az egészet. De most komolyan. Ki mint vet, úgy arat.

- Mi van már? Tényleg semmire sem emlékszem. Fogd már fel. Szerintem egyáltalán nem olyan bonyolult megérteni, tudván ,hogy te sem. - Kikészít ez a lány. Falnak megyek tőle, de most komolyan. Mit akar mutatni? Érdekel ,ha ennyire kiakadt tőle. Vagy még mindig a piától ilyen zilált. Nekem is hasogat még a fejem ,de megpróbálom elnyomni, nem sok sikerrel. De talán má jobb lett. - Mutasd már. - Néztem a tétovázóra. végre.

Nah, had lásuk azt a nagy szenzációt. Hoppá... Valaki meghalt.

- És most akkor mi van? Meghalt, kifújt, vége. Ez már nem okoz bajt. - Értetlenkedtem. Na ,jó igaza volt. Lebukhattunk. De azér annyira még piásan se lehetünk hülyék. - Nyugi cica nem lesz itt baj. A haverkánk meg békésen csicsikál. De miért nem néger? Azok a finomak....

Zoe

Felérve a szobámba, szét sem néztem, csak bevágódtam a gardróbba. Végre levehettem ezt az istenverte inget. Még mindig nem emlékeztem semmire. Hátamat neki vetettem a falnak, majd pár percig halántékomat masszíroztam. Nem akart elmúlni. De, ha jobban belegondolok, úgy emlékszem Darrennek van fájdalom csillapítója. Végülis, ha ezt a borzalmas drogot a házba hozta, kell, hogy legyen ellenszere is. Azért annyira Darren sem hülye, hogy azt elfelejtse. Gyorsan összeszedtem magam, majd az első ruhadarabokat, amik a kezem közé kerültek magamra vettem. Már hajamat fésülve igyekeztem a fürdő felé. Az ágyat takaró hófehér selyem ágynemű tele volt vérfoltokkal. Te jó ég. Talán jobb is, hogy nem emlékszem semmire a tegnapi estéből. Nem akarom elképzelni, hogy mit műveltem. Ahogy megigazítottam a takarót egy kézfejet vettem észre. Szemeim hatalmasra tágultak a csodálkozástól, majd egyre lejjebb húztam a paplant. Elkaptam tekintetemet, majd visszaterítettem rá a takarót. Ez lehetetlen. Mit műveltem? Mit műveltünk? Egy ember miattunk meghalt, mert mi tegnap este felelőtlenül le ittuk magunkat a sárgaföldig. Ezt tudatnom kell Sebastiannal a francba már. Hisze már, mióta nem öltem embert? Évszázadok óta. Most meg újra megtettem. Gratulálok magamnak. Igazán vad bulit tudtam tartani. Most már csak azt remélem, hogy az újságokba nem kerül be ennek a férfinek az eltűnése. Na jó. Most szerzek fájdalom csillapítót, veszekszek egyet ezzel a barommal, aki remélem még nem csonkítottam meg Darrent, aztán eltűntetem a férfit. Háh, nem is. Sebastian tűnteti el. Nem végzem el a piszkos munkát. 

Már a bájitalos üvegcsável a kezemben lépdeltem lefelé. Naki dőltem pár percig az ajtó félfának és hallgattam Sebastiant. Még hogy ő buzi? Ugyan, hiszen nem bír ki huszonnégy órát nő nélkül. Ő meg a homokosság. Na ez viccnek is rossz lenne. De még Darrent sem tudom egy másik férfivel elképzelni. Rebeccába? A saját lányába. Na jó, épeszű nőt ilyenkor elkapja a féltékenység, hát engem igazából ez is kacagásra késztet. Nem minden nap vall egy apa szerelmet a lányának. Na jó, csak ne forduljon semmi komolyabbra. Sebastianból bármit kinézek. De komolyan.... Rebecca arca értetlenséget tükrözött. Szegény, sokkot kapott. Jesse úgyszint. Ezt fel kell dolgozniuk.

- Darren, szívem beszélhetnénk egy percre, utána akár el is jegyezheted Rebeccát - mondtam egy bűbájos mosollyal, majd beljebb mentem és Sebastiant a nyakára kötött masninál fogva kirángattam a lépcsőhüz-

- Tényleg semmire nem emlékszel? Sebastian, ha meglátod amit én... lehet nem kéne megmutatnom. - Az emeletig meg sem álltam, majd mikor beléptem a hálóba és Seb is bent volt, bezártam az ajtót. Az ágyhoz mentem és újra lehúztam a halott férfiről a takarót. A nyaka szét volt marcangolva, a teste is tele volt harapás nyomokkal. 

- Nincs mit tagadni, eléggé őrültek voltunk az éjjel. Kezdhetsz reménykedni, hogy senki nem vett észre minket. Már nem gyerekek vagyunk, akik mindent megúsznak. Megöltük. Azt sem tudom ki ez. De nem is akarom. Nagyon remélem, hogy ennél nagyobb hülyeséget nem műveltünk...

Sebastian

Tim

Nesze Darren. Most aztán tényleg nagyon leégetem. De aszt azért még mindig nem tudom miért is utálom. Nah, mindegy ne is fontos. De a fejem még mindig hasogat, szart sem ért az a varázslat. Nah, mindegy inkább figyelem a gyerekeket. Becca röhög, Jesse pedig csak egy lesújtó pillantást vetett rám ,de azér száján látszik ,hogy úgy fojtja magába a röhögést.

- Mi van? Nem tehetek róla ,hogy ez a kedvenc ruhám. - Vigyorogtam tündérien rájuk, vagyis inkább Darren. Áh, megjött Zoe. Most jön a lebaszás. - Nem zavartok meg semmit. Csak éppen napi szép órákat tartunk. - Komolyan mint egy kettyós, egész jól színészkedtem ,ahhoz képest ahogyan szédültem.

- Szóval tényleg megbolondultál? Jó tudni... - Gyúnyolódott Jesse, persze tudom csak azért mert Darren képében álltam, de azt be kell látnom igazán nagyképű lett az uraság. Legalább hasonlít rám.

- Csupán megláttam a fényt az alagút végén. Igaz Zoe édesem? - Fordultam volna oda hozzá, ha mertem volna. - Nem kell nekik hazudnunk, hiszen biztosan megértik ,hogy más életet kezdtünk. - Néztem végre rá. Istenem nagyon fáj a fejem, talán ez gátolt meg abban ,hogy elnevessem magam.

- Persze megyünk is, nehogy elkapjuk ezt a hülye kórt. - Húzta magaután fiam a húgát. Teljes sikerem van. Tiszta profi vagyok. Végre nevethetek egy jót.

- Bocsi Zoe ,de ezt muszály volt. - Szakadtam a röhögéstől. Komolyan nem vagyok ép elméjű. Szegény ember. Na jó nem fogom sajnálni, egy rohadt kis szúnyog. - Még nem volt ez elég. Rengeteg ötlet van a tarsolyomba, de valami orvosság vagy mi nem ártana mert széttrobban a fejem, vagyis Darrené. Mellesleg tükör közlébe ne menjünk jó? Mert az buktató. - Hát igen a tükör megmutatja ki is áll előtte ,de nem is baj itt úgyse nagyon van tükör, csak a hálókba és a fürdőkbe. - Nah cupp. - Nyomtam egy puszit Zoe felé a levegőbe és belibbentem a nappaliba. Ahol Becky és Jesse unottan ücsörögtek a kanapén.

- Gyerekek, el kell mondanom valamit, de senki ne szakítson félbe ,vagy nevessen ki ,oké? - Mondtam elváltoztatottan komoly hangon.

- Eszünk ágába sincs... - Most ha Tim lennék lehet adnék neki egy fülest, de dilis Darcika vagyok, szóval nem.

- Az a helyzet, hogy az utóbbi időkben rengeteget gondolkodtam azon ,hogy meleg vagyok. És már ,már tényleg úgy éreztem ,hogy az én nemem érdekel és nem a nők. Hogy a férfiak után vonzódom. A szaguk, a testalkatuk, az arcuk, a lábuk között lógó testrészük. Minden vonzott bennük. Bármilyen férfit megláttam az uton mindig arra gondoltam ,hogy milyen lehet az ágyban. Pár embert ki is próbáltam és mikor már elfogattam sorsom. Rám jött a felismerés ,hogy nem lehetek meleg. Hiszen egy nőbe vagyok szerelmes. Egy gyönyörű lányba. Aki szégyellem, de nem az anyátok. És most vallomást kell tennem. - Komolyan mondom hányok. Még ,hogy én meleg lennék, fújj... Na jó Darrenért teszem. Oké, most jön a poén. - Rebecca Crawford Acerlot, én tiszta szívemből szerelmes vagyok beléd. - Na jó ,most fogom elröhögni magam, nem bírom...

Rebecca és Zoe

Rebecca

- Jó reggelt - biccentettem kimérten a két őr felé, akik már nyitották is előttem a kaput. Nagyon helyes. Már így is késében vagyok. Zoe kilencre hívott minket. Jesse már biztos bent van, én pedig szokásomhoz híven fél órás késéssel érkezem. Nem szerettem ezeket a családi összejöveteleket, de nem is anyám miatt. Zoeval szívesen találkoztam volna, de Darren egyszerűen olyan megvetően tudott nézni, hogy az már katasztrófa. És természetesen anya miatt soha nem küldhettem el melegebb éghajlatra, hiszen ezzel is csak őt bántanám meg, Darren utána pedig röhöghetne a markába. Inkább csendben, tökéletes bájvigyorral végig ülöm ezt a pár órát, beszélgetünk az általános hülyeségekről, aztán haza megyek és várhatom, hogy újra jöjjön az üzenet, miszerint ezen a napon, ebben az órában hivatalos vagyok a Welles birtokra. 

Már majdnem bent voltam, mikor Jesse hangját hallottam meg. Akkor mégsem késhettem olyan sokat, ha Mr. Tökély itt van. 

- Jesse, én  is örülök, hogy látlak - mosolyogtam rá derűsen, de aztán beleütöttem vállába. - Ez nem hülyeség. Nem tehetek róla, hogy nálad a divat megreked a Converse csukáknál és a Blue Jeanses farmer nadrágoknál. Nekem fontos, hogy mit hordok. És az utóbbi időben rájöttem, hogy nem szabad többször felvenni ugyan azokat a ruhákat - fecsegtem Jessenek, de rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon érdekli, így inkább csendben maradtam. - Akkor menjünk - mondtam, majd vettem egy mély levegőt és Jesse előtt beléptem a kúria előterébe. Soha nem vártam meg, míg valaki kinyitja. Ugyis nyitva van. Te magasságos szent szakállú Merlin. Biztos, hogy jó helyen vagyunk. 

- Ööö... Darren, szia - köszöntöttem a férfit, aki éppen nyúl jelmezben battyogott le a lépcsőn. Hát fulldokoltam a röhögéstől.  Muszáj voltam Jesse takarásába rejtőzni, mégsem röhöghetek bele Darren képébe. Ezt a férfit kicserélték. Rózsaszín nyuszi jelmezben képes lejönni az emeletről. Hát ezt én sem venném fel. Na mindegy. Rajta valami eszméletlenül sexuálisan állt. 

- Darren, nagyon csinos vagy ma reggel - bókoltam a férfinek, majd széles vigyor terült el ajkaimon. Hát komolyan és akkor még az orrát is túrja. Bedrogozott vagy mi az isten? - Darrent szerinted intézetbe viszi Zoe? - kérdeztem suttogva, majd ismételten felnevettem mikor anya megjelent. - Megzavartunk valamit, mert akkor mi megyünk. - Hát Zoe enyhén szólva ki volt ütve. A zarca is nyúzott volt és a fehér ing ami rajta volt, nem éppen volt valami szalonképes. 

Zoe

- Rebeccáék - kaptam rá Timre ijedten tekintetem, majd elzártam a csapot. Nincs időm fürdőzni. Te jó ég. Hol a pálcám? Ja igen, a konyhában. Már csak meg kell szereznem és minden rendben lesz. Néztem ahogy Sebastian felszáguld a lépcsőn,majd én is elmentem pálcámért. Sikerült eltüntetni az ingről a vér foltokat. Én sem tudom, hogy mi történt. Rebeccáék meglátnának véres ingben, rögtön elkezdenánek kombinálni. Arra pedig jelenpillanatban nem kimondottan van szükségem. Még sikerült szórnom magamra egy fájdalom csillapító bűbájt, így legalább már nem éreztem, hogy pillanatokon belül szétrobban a fejem, mikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Elindultam a hallba, de pár pálca suhintással rendbe tettem a nappalit. Egészen elfogadható állapotban volt. Mikor már a helyiségen semmi kifogásolhatót nem találtam, kirohantam a hallba, ahol megütközve néztem Darrenre. Darrenre nyúl jelmezben? Te jó isten Sebastian már megint feltűnési iszketegségben szenved. Miért nem tud csak egyszer lemondani arról, hogy ő legyen a központi személyiség.

- Darren - szóltam a férfire, majd mellé sétáltam és villámokat szóró tekintettel fordultam felé. Mint egy óvódás. Komolyan mondom, a gyerekek akkor jártak könyékig az orrukban, nem kétszázharminc évesen. Ez több a sokknál amit Sebastian művel, lejáratja Darrent... mondjuk megérdemli. Meg kell hagyni jól áll Sebnek a jelmez.

- Igazán jól áll neked a farsangi jelmezem. De valahogy én nagyobb sikert értem el vele - vigyorogtam rá, majd Jesseék felé fordultam. 

- Dehogy zavartatok meg semmit. Darren éppen... ő selejtezi a ruháimat - Na, ezt aztán nagyon megmondtam. Komolyan mondom, az alkohol és förtelmes hatásai. - Bementek a nappaliba? - kérdésem inkább volt parancsoló, majd miután elmentek Sebastianhoz fordultam és kitört belőlem a nevetést. 

- Ugye tudod, hogy nem vagy teljesen normális? Meg kell hagyni, jó a segged benne. De lehet, hogy neked pár mérettel nagyobb kéne. Se baj, majd beszerzünk egyet, mire újra jössz - mondtam gonoszul vigyorogva. - Most pedig ne égesd tovább a férjem és menj beszélgess velük. Két száz év kétszáz év. Mindjárt jövök... - hadartam, majd elindultam szobámba.

Jesse és Sebastian

Jess

Még mindig nem értem miért is kell annyira erőltetni ezt az egészet. Nem igaz nem fogja már fel Zoe ,hogy nem érdekel. Darrent választotta helyettünk akkor meg mit akar ennyire helyrehozni? Hiába megyünk el hozzá és magyaráz minden félét a dolgokon ez nem változtat. Soha életében nem volt jó anya akkor ezt most miért kell ennyire erőltetni, komolyan görcsbe rándult a gyomrom már két hete is amikor erre a napra gondoltam. Meglátjuk mi, hogy lesz. De ne várja azt senki ,hogy csak úgy a nyakába ugorjak.

Nah, oké felkészültem azt hiszem. Még utoljára megnézem magam. Szürke ing, (felső két gomb nincs begombolva) világos farmer (néhol játékosan kiszakadva) és egy szürke cipő (converse nem nagy cucc). Na jó így tökéletes leszek. Akkor levegőt ki és indulás.

Remek ezt a varázslatot még mindig nem szedték le. Remek, most gyalogolhatok, hegynek felfelé, na jó azér nem hegy de akkor is magasan van és messze.

- Jesse Acerlot Crawford! - Hessegettem unottan az őrnek. jó tudom ez olyan elkényeztetett gyerekes volt, de végül is már mikor messziről meglátott ki kellett volna nyitnia a kaput. Nah, mindegy mit is várjunk Darren hülye embereitől. Kit látnak szemeim.

- Hééé, Becca! Megvárnál? - Futottam a lány felé aki nem sokkal előttem killódott a magassarkújával. - Mi van, még mindig megvan a "divat az első" hülyeséged? Mellesleg szia. - öleltem meg. - Szerinted mire jó ez az egész? Jó, tudod mit ne is válaszolj csak ideges leszek tőle... - Vetettem oda és odaugrottam az ajtóba és becsengettem. Vagy inkább be kellett volna mennem? Magam sem tudom..

Tim

A tükörben bámulva magam ,próbáltam visszaemlékezni a tegnap esti történtekre ,de semmi. Utoljára olyasmi rémlik ,hogy volt valami ének, ami mintha én lettem volna, meg a telefonom... Áh, leszakad a fejem. De miért vetkőztem le? Csak neeeem? Akkora vigyor terült el arcomon ,hogy elmehettem volna bohócnak is, na jó nem, mert ez igazából kissé perverz vigyor volt ,arcom egyik oldalára felhúzva. Na meg is jött a ház asszonya.

- Semmire... - Nyöszörögtem. - Ááá, fáj a fejem. - Kezdtem el a tükörbe vagdosni. - Szólj ,hogy öljem meg Darrent ha hazaér. - Hasogat a fejem, alig élek és piszok rosszul vagyok. Szól a csengő. Mi? Ki az a nyomo... Mit is mondott Zoe? Hogy kik jönnek ma? A francba, a francba, a francba.

- Nyisd csak ki én rögtön jövök. - Viharzottam ki a fürdőből, és nagy csodálkozásomra nem estem pofára ,pedig az egyensúly érzékem kissé elment. Na jó, akkor ki menni nem fogok ,mert azért kíváncsi vagyok rájuk, de nem láthatnak meg. Ó, jó leszek én Darrennek. A hangom meg úgy is gyötört azt mondom becsíptem. ami igaz is.

Épp amikor kinyílt az ajtó akkor léptem le a lépcső utolsó fokáról. Nem is akárhogyan kinézve. Darrenként, és egy tündéri nyuszi jelmezben, ami alig takart valamit. Mire is nem jó egy kis varázslat? És ott álltak az ajtóban. Jesse és Becca. Rég láttam már őket ilyen közelről. Na jó ne bámuld őket! Feltűnő!

- Zoe cica, ezek meg kik? - Adtam a hülyét kissé elváltoztatott hangon ,közben mindkét kezem mutató ujjával orrom túrtam. Na, nesze te szemétláda...

Zoe

Akkor most szépen vissza is alszom. Igen az lesz a legjobb. A fejem mindjárt szétszakad. Legalább azt tudom ki vagyok. De lehet látni már nem akarom magamat. Sőt, biztos. Akkor vázoljuk a tegnapi napot. 

- Sebastian! - világosodtam meg egy perc alatt. Most jutott el a tudatomig, hogy ő is itt van. Hiszen tegnap, kétszáz év után képes volt idevonszolni magát. De előtte senkivel nem tudatta volna, hogy Ő bizony él. Nem, hagy szenvedjünk. Hülye szemétláda. Visszatérve a tegnapi naphoz... inkább estéhez. Hazajöttünk, veszekedtünk, ittunk. Igen, ez rendben is van. Csak mértéket kellett volna tartani. Én két korty piától becsiccsentek, erre most legalább négy üveggel ittam meg. Drogos szeszt! Oké, nem vagyok normális. De ki tudja mennyit ittam még az éjszaka folyamán. Miután elfeküdtem a kövön és inni kezdtem, semmire nem emlékszem. 

Fáradtan kinyitottam szemeimet, de el sem tudtam képzelni, hogy mit keresek a konyhában, ráadásul a pulton. Feltápászkodtam, de szemeimmel csak homályosan láttam. Ráadásul szédültem is. Nem iszok többé. Soha, soha, soha. 

Leugrottam a pultról, de lábaim már fel is mondták a szolgálatot így meg kellett kapaszkodnom. Hát ilyenkor mondják, hogy K.O. Fantasztikus vagyok. Ahogy lenéztem magamra a fehér ing amiben voltam csupa vér volt. Nem is az én ingem volt. Nagyon remélem, hogy nem az történt amire gondolok, mert akkor Sebastian ma ébredt fel utoljára. Éppen halántékomat masszíroztam, mikor meghallottam a nevemet, a fürdő felől. Lassú és bizonytalan léptekkel indultam el a fürdőbe. Inkább szét sem néztem a többi helyiségben. Ha ezt valaki meglátja, tuti biztos diliházba vitet és kapok egy gumi szobát. A fürdőben Sebastiant láttam meg a mosdónál támaszkodni. Nagy nehezen bevánszorogtam majd leültem a kád szélére. 

- Én nagyon készen vagyok - nyöszörögtem. - Te emlékszel valamire? Miután megittam a, ha jól számolom negyedik üveg drogot már semmire nem emlékszem. Most meg a konyha pulton ébredtem. A házban nem akarok szétnézni, te meg itt vagy a fürdőszobámban. Valahogy nem áll össze a kép. Mi az istent műveltünk? - kérdeztem miközben elkezdtem engedni a csapból a forró vizet. 

Sebastian

Tim

Áh, szörnyű helyem van. Mindenemet nyomja ez a szar. Oké akkor most kinyitom a szemem. Nem megy, a fejem is hasogat. Oké, kinyitottam. Remek helyen vagyok. Most komolyan képes voltam egy lépcsőn aludni? Mi a fene történt tegnap? Ááá, a fejem. Még talán soha nem voltam ilyen másnapos. Komolyan mondom innentől kezdve semmiféle italhoz nem nyúlok ebbe a házba.

Oké, felkeltem és éppen a fürdő felé tartok. De itt minden tiszta vér ,meg kutya legyek ha útközben nem találkoztam minimum 10üveg olyan borzalmas ital ,üres üvegével. Te jó Isten mi volt itt tegnap? A fürdőbe nem jártunk mert az teljesen tiszta volt.

- Szentséges Merlinem! - Komolyan úgy nézek ki mint egy zombi, alsógatyában. Áááá, fáj a fejem. - Zoe! - Kiabáltam erőtlen hangon hátha ő emlékszik valamire, de hol van? Mert őt nem láttam, csak vért, törött ablakokat, és üres üvegeket. Jah ,megy egypár felfordult helyiséget. Komolyan elájulok, nagyon fáj a fejem és szédülök....

Zoe

Hát én már azt sem tudom, hogy hol vagyok. Darrent meg kibaszom az összes piájával együtt. Komolyan, miért kell neki ilyen szarokat haza hordania. Nem, nekem miért kellett innom belőle? Tudtam milyen hatással van vámpírokra. Különben meg, udvariatlanság lett volna, ha nem iszok egy kicsit a vendéggel. Pff, ha jobban belegondolok, Sebastiant lehetne lakónak is nevezni. 

- Mit művelsz azzal az izével? - kérdeztem fintorogrva és beletúrtam kócos hajamba. Ahogy ki akartam húzni kezemet a rendezetlen tincsekből, beakadt. Te jó isten, a kezem belegabalyodott a hajamba. Kétségbeesetten felsikoltottam, majd rángatni kezdtem kezeimet. Sehogy nem volt jó, ugyanis húztam a saját hajamat és ez fájt.

- Sebastian segíts már - kiáltottam hisztérikusan a srácra, aki előttem lóbálta azt a mittudom én mit. Telefont? Jajj, hát igazán lenyűgöző a teljesítményem. Komolyan mondom, ha most rám támadna egy késsel, holnap rá is jönnék mit akar vele. Most pedig megfogadom magamnak, soha de soha többé egy korty piát se iszok. Ezzel mi a baj? Hogy minden ilyen borzalmas este után ezt megfogadom. Egyszer csak éreztem, hogy már nem húzom hajamat, de tenyeremben pár hajszál feküdt. Ujjaim össze voltak szorítva. Belemarkoltam a hajamba, persze, hogy nem tudtam elengedni. Oké, minél gyorsabban eljutok a hálószobámig, annál kevesebb kárt teszek magamban. 

- Pia? Valamerre van a konyha. Nekem is hozz - szóltam rá, de ekkor már láttam, hogy egy üveg repül felém. Oh, betört az ablak. De jó, Darren idegbajt fog kapni. Nem baj, majd én megragasztom. Sebastian is ivott. Én miért ne?

- Persze táncoljál, csak légyszíves az éneklést fejezd be, mert borzalmasan szar hangod van - nyivákoltam és elfeküdtem a terasz hideg kövén, miközben úgy öntöttem magamba a drogos piát mintha víz lenne...

Sebastian

Tim

- Elég ha annyit mondok tu...tuti nem fog neki. - Na jó a nyelvem már kissé fel akarja mondani a szolgálatot, túl gyors neki beszédem. De ami a legfontosabb még tök jól tudok gondolkodni, amit ránézésre Z-ről nem lehet elmondani.

Még mindig nem. Mit kéne csinálnom ,hogy bele menjen? Nah, mindegy először is kerítek egy kamerát. De minek is? Jah, lekamerázni Zoet. Van nekem telefonom is. Tökéletes lesz az is. Elővettem és lenyomtam a kamerázási gombot, közben azpon röhögtem szegény lány menni is alig tud. Hoppá, én se nagyon tudok, de ez mellékes, úgyse látszik a kamerába, na jó még is ,mert épp most estem neki a bárpúltnak. Mi a szar volt ebbe az italba?
- Van még valahol valami ital? Ki..kiszáradt a torkom. - Közben azt kameráztam ahogy zoé meséli totál készen ,hogy milyen szép zöld vagyok. Na jó meguntam a kamerázást. Szerintem jobb lenne felvinni a szobájába. De hogy. Mert ,hogy ma este még magamtól pofára esek ma az hót ziher.
- Szerintem fel kéne menned lefeküdni. Mért nincs ebbe a házba egy hülye lift? Tiszta 21.század. Noh, segítesek vagy a vérszopócska feltalál egyedül is? - Gúnyolódtam és közben oda botorkáltam hozzá. Soha többé nem iszok itt. Na jó de akkor minek is kortyoltam bele ép most az üvegbe? Fúj, csaptam földhöz. Na jó most már a kép is kezd homályosulni és majdnem ,hogy csak Zo ikertesóját is látom. - Na jó. Én ki... berúgtam. - Mondtam totál kómásan.
- Egy táncot? - Olyan szép ez a zene, csa tudnám hol szól...

Zoe

Ahogy végig dőltem a kanapén, fejemet Sebastian ölébe tettem, majd kikaptam kezéből a már félig üres alkoholos üveget és meghúztam. Nem éreztem az ital ízét, de a mámoros hangulat el is felejtette velem ezt az enyhe kellemetlenséget.

- Reggel jönnek a kölykök, akiket Te csináltál - csuklottam egyet, majd az üveget neki vágtam a szemközti falszakasznak.  - Sokan mondták már... nem igazán hatsz meg vele. Csak vigyázz, nehogy ennek a kurvának eljárjon a szája. - Szavaimat komolyan gondoltam, de arcizmaimat már nem voltam képes kontrollálni, így mondandóm közben végig széles vigyor terült el vörös ajkaimon, szemeim pedig ködösen csillogtak a drogtól. 

Ahogy lábra vergődtem magam, elindultam befelé, de az ajtó küszöbnél valahogy megtántorodtam. Bárhogy próbálkoztam, hogy felemeljem lábaimat, egyiket a másik után, valahogy nem akartak engedelmeskedni. Egy hangos csuklás után, nem bírtam tovább és szerencsétlenkedésemen kénytelen-kellettlen felröhögtem. Kezeimet átfontam combomon, hogy úgy emeljem meg, de ezzel is csak azt értem el, hogy neki vágódtam az ajtónak. Ahogy két karfonódott a derekamra, hátra néztem és Sebastiannal találtam szembe magam.

- Mondtam, hogy nem. Nem bízom benned - üvöltöttem a srácra. Hát igen, ha az ember bedrogozik, gyakoriak a hangulatváltozásai. Sikerült neki löknöm a bárpultnak de lábaim összecsuklottak. Mikor Sebastian felém indult, már nem láttam gyengédséget és kérlelést szemeiben. Sötétkék íriszeiből csak annyit tudtam kiolvasni, hogy " ugyis elveszem amit akarok". Hülye bunkó. És én vagyok a ribanc. Akkor ő meg a hímkurva.  Pár percig megrémültem, de aztán felkaptam rá fejem és úgy láttam, hogy bőre átváltozott zöldé. Harsány nevetésem betöltötte az egész birtokot. Már könnyeztem a röhögéstől, Sebastian pedig értetlenül nézett rám. 

- Lehet, hogy Shrek elveszett testvére vagy - mondtam még mindig kacarászva, és már összegörnyedve, hasamat fogva hahotáztam. - Annyira gyönyörű zöld a bőröd Sebastian. Csak tudnám, hogy csináltad - mégegyszer hangosan felröhögtem, és már nem tudtam visszafogni magam. - Hol hagytad Szamárt meg Kandúrt? Azt hiszem így hívták a mese figura haverjait - gondolkodtam el, majd arcát kezdtem fürkészni. 

Sebastian

Tim

- Szóval, cicus mennyit is kell ahhoz innod ,hogy bármit megtegyél amire kérlek? Három korty? Négy? Mert akkor tessék lemondok erről az üvegről. - Nyújtottam oda neki ,de meggondoltam magam és vissza is húztam. - Tudod mit felejtsd el. Szóval jönnek reggel a kölykök? Remek. Én nem fogok velük találkozni ,te pedig jó kurva módjára tartod a szád. - Nyelvem kicsit nehezen pörgött már, de végül is még egészen jól végezte dolgát. Nem lesz itt gond.

- Ugyan Zoe csak egy... egyszer. - Na jó talán nem kellett volna meginnom még egy üveggel. - Jó lesz.. - Simultam teljesen hozzá ,de ellökött magától és egyenesen neki estem a szekrénynek. - Jól va.. van akkor ,így is csinál... csinálhatjuk. - Indultam meg felé. Na jó annyira még nem vagyok csut részeg ,hogy bántsam ,de attól ráijeszthetek nem de? Ahogy közeledtem felé arckifejezése megváltozott, és ha nem tudnám, hogy az nem lehetséges akkor még talán azt is mondanám félt. De ennyire nem lehet ő gyáva. Vagy még is? Lehet ,hogy Zoe baba az idők alatt el lett rontva és már csak egy félős kis csitri? Áh, kizárt...

Zoe

Megforgattam szemeimet Sebastian gunyoros mondatai hallatán. Ha valami nem tetszik neki le is léphet.

- Egyetértek. Abszolút tökéletes életem volt nélküled. Ennyit erről. Elegem van a múltból. Két száz éve volt. Fejezzük be, hülyeség ezen rágódni - mondtam nagy komolyan, mikor elnyomtam a csikket és kifújtam a büdös cigi füstöt. Erre is, hogy szokhattam rá, mikor világ életemben gyűlöltem a szagát. Az is a múlt. Az új Zoe szerette a cigit. A legújabb Zoenak pedig van annyi esze, hogy letegye azt a szart. Mennyivel jobb is olyan dolgokkal kínozni a testünket, amit élvezünk. Mondjuk nekem ugyan mindegy, meg ennek az idiótának is. Ugyse halok bele, még meg sem betegszem tőle.

- Igazán jó érzéked van hozzá, hogy megtalálj minden alkoholt a házban - vigyorogtam rá gúnyosan. - Igen, az egy igen jó fajta drog vérben oldva. Vámpírokra egy korty is úgy hat, mint halandóra egy üveg Lángnyelv Whiskey. Szóval, óvatosan alkoholizáljál itt nálunk. Ennél vannak bent ütősebbek is, ha itt akarod tölteni az éjszakát tele vagyunk vendég szobákkal, és legalább holnap találkozhatsz a gyerekeiddel is. Jól hallottad Jesse és Rebecca azt hiszem holnapra ígérték, hogy eljönnek - mondtam ridegen a férfinek, majd bementem és az üveges szekrényből kivettem még egy üveg alkoholt. Ez is egészen jó minőségű volt, de ez mégsem ütött ki úgy, mint az a borzalom amit Sebastian ivott. - Én még mindig hamarabb tudok becsicsenteni mint egy rendes vámpír. Így vigyáznom kell. Nem terveztem mára, hogy leiszom magam a sárga földig. Mondjuk én már nem tervezek. - Meghúztam az üveget, majd megcsóváltam fejem Sebastian kérdésén, majd leültem mellé a díványra.

- Hát tudod, ahoz még nem ittam eleget sem elég ütős alkoholt, hogy erre válaszoljak - mondtam gúnyosan, majd kicseréltem az alkoholokat. Beleittam a drogos piába, természetesen perceken belül már éreztem a kábaságot, de még mindig magamnál voltam. - Azt hiszem még várat magára a dolog - mondtam dacosan, majd újra ittam az üvegből miközben végig dőltem a kanapén.

Sebastian

Tim

- Áh, fúj. Befejezted már ezt a csöpögős dumát? Mert ha nem akkor tényleg kidobom a taccsot. - Bunkóztam kicsit. Remek, megkaptam a dobozt. Jó vagyok én. - Mellesleg jobb is így. Bevallom, mind a kettőtök mellett szar életem lett volna. Így pedig fogjuk rá egész jó. Hallgathattam volna egész életemben a nyávogásotokat. - Húztam még egy kortyot le a piából, amit akkor találtam mikor Zoe elkezdett szónokolni, társával együtt ami már üresen hevert a földön és ez is nagyon fogyóban volt már. - Van még valami piád? Na szóval akkor még is csak szerettél... Vagy netán még mindig? Ez nagy örömmel tölt el. Na jó nem érdekel. Mellesleg mi van ebben a szarban? Mert alig ittam még és má kezd kiütni. - Jah, el is felejtettem ,hogy még is csak vámpír házába vagyok. De azért fura volt, eddig semmi nem tudott kiütni mióta vámpír vagyok, most meg hirtelen hoppá.

- Egy kaland a régi idők emlékére? - Azért próbálkozni lehet. Hátha rábólint és akkor egészen sínen vagyunk...

Zoe

Egyszer csak azt vettem észre, hogy kikapják a kezemből a cigarettámat. Komolyan mondom, miért nem lehet az embernek két perc nyugtot hagyni? Annyira örültem volna, ha Sebastian bezárja magát a konyhába. De nem.

- A cigi nem Darren pénzéből van, mert nem is tud róla... értékelném, ha nem vennéd el mindenemet - köptem neki gúnyosan, de inkább befejeztem a hisztit, majd előkaptam egy újabb szálat és rágyújtottam. Hallgattam a kis beszédét, miszerint összetörték azt a nem létező szívét.

- A tényeket nem kellene bizonygatnod. Én megmondtam, hogy nincs szíved. Azt pedig nagyon tudom sajnálni, hogy nem tudtál dönteni. Két olyan nő, akik szerettek téged, te meg csak játszadoztál. Ne hogy elkezd magad sajnáltatni, mert nem érdekel. Abszolút te basztad el. Az egyiket dobnod kellett volna és már sem itt tartanánk. Játszottál Sebastian, csak aztán nem gondoltál bele, hogy ez milyen következményekkel járhat. Tudod mi volt a legszarabb? Mindig érezni, hogy csak második lehetsz. És igen, én is rohadtul hülye voltam. Gyűlölöm, ha engem állítanak választás elé, de az más lett volna, ha én kérem tőled, hogy válassz. Lépnem kellett volna. Legalább nekem. Ott hagyni téged. Élhetted volna Amarillával az életed nekem meg nem kellett volna bekavarnom. De ha azt nézzük nem bántam meg - szegtem fel daccosan fejem, és elnyomtam a dohány csikket a márvány párkányon. - Egy ideig élveztem a versenyt. Amíg nekem is csak egy játék volt. De aztán rá kellett jönnöm, hogy már az életem részévé váltál. A hülyeségeiddel együtt. És nem tudtalak volna ellökni magamtól, mert fájt volna. Nagyon is... - szavaim ridegen csengtek, de belül könnyeztem. Elővettem egy újabb cigit, majd Sebastiannak dobtam a dobozt, ami még félig volt. - A tiéd, nekem ez az utolsó - mondtam, majd belélegeztem a füstöt, mely lenyugtatott.

Sebastian

Tim

Élveztem Zoe hisztijét. Rég láttam már ennyire mérgesen ,de az meglehetősen fájt mikor teljes erejéből nekem dobta a tűsarkúját, de ez sem rontotta el a jó kis műsort amit éppen csak nekem rendezett. A kedves jelzők amelyek felém irányultak még szebbé tették hisztijét. De terve nem sikerült. Nem tudott bennem megbánást kelteni. Most már nem. Pont ő akar engem kioktatni? Ő aki közölte ,hogy húzzak a picsába, akire már a saját gyerekei sem kiváncsiak? Ne akarjon már engem kioktatni. De inkább úgy döntöttem ráhagyom az egészet, nem is érdekel. Mondjon amit csak akar azt hiszi ismer, pedig nem. Azt hiszi mindenről tud, pedig korántsem. Célbavettem a raktárt és seperc alatt meg is találtam a legalkalmasabb vércsomagot. Belenyomtam egy szívószálat és seperc alatt ki is űrítettem. Nem volt rossz, de persze a friss vértől távol állt.

- Nem szép dolog cigizni, kisasszony. - Osontam Detty mögé és elvettem tőle a kis bűzbombát és én is beleszippantottam. Jobb is ,hogy elkoboztam egész jó fajta volt, a többi szálat is meg kéne szereznem. - Mellesleg igazad van. Nincs szívem. De végül is meg lehet értení. Két emberrel volt nagyon komoly kapcsolatom. Az egyik szemét módjára közölte ,hogy esze ágában sincs hozzám jönni, sőt látni sem akar többet. A másik pedig macska-egér játékot űzött velem és a végén hagyta ,hogy hátba szúrjanak és lelökjenek az Eiffel toronyról. De ez már a múlt ,túljutottam mindenen elhiheted. Nem érdekel ki mit miért csinált. Az a lényeg megtette. De nem vagyok haragtartó. Mellesleg nehogy azt hidd ,hogy lelkiismeret furdalást tudsz okozni. Ahhoz gyenge vagy. Inkább nézz magadba. - A végére már kicsit kezdtem ideges lenni, így a füstöt egyre gyorsabban szívtam be, és fújtam ki...

Zoe

- Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy csak azért vagy itt mert, hiányoztam neked - vágtam oda neki gunyoros hangnemben, majd vártam, hogy végre elinduljon, de ekkor kijelentette, hogy Ő is hopponál velem. Hát ez igazán fantasztikus. Pedig egyedül is tudtam hopponálni, nem lett volna szükségem a segítségére. Mindig furcsa hangulat kerített hatalmába, mikor Sebastiannal voltam. Egyszerűen, már ha csak rágondoltam gyorsabban vert a szívem és megtudtam őrülni a gondolattól, hogy nem udom hol van és mit csinál. Na, jó ez rohadtul nyálasan hangzott. De akkor is ez az igazság. Most meg csak visszaszambázik az életembe, és azt hiszi, hogy minden onnan folytatódik, ahol egyszer csak abbahagytuk. Az lenne a jó, ha mindent eltudnék felejteni, ami akkor történt. De még túl élénken él minden perc a gondolataimba. Ez már lassan betegesnek fog tűnni. Meghökkenve figyeltem, mikor egyszer csak átváltozott Darrenné, majd egyszerűen mégis hanyag eleganciájával besétált a házamba. Esküszöm, mint aki otthon van. Ahogy beléptünk a házba, bezártam a bejárati ajtót. Nincs szükségem arra, hogy bárki is zaklasson a hülyeségeivel. Találják fel magukat, ma este nem igazán vagyok már kíváncsi senkire. Talán csak erre az idiótára. Bármennyire is azt mutatom, hogy ki nem állhatom Sebastiant, jó érzés, hogy itt van velem. És nem csak azért, mert így nem vagyok egyedül, hanem valahogy már vágytam egy ideje a társaságára. Ezt így nem lehet elmondani... De egy biztos, hiányzott. Ha neki nem is mondanám el, de nagyon hiányzott. És bármennyire azt képzeli, hogy az a lánykéréses dolog nekem olyan nevetséges volt, hát akkor téved. Annyira mint annak az egy kérdésének, soha nem örültem. És hogy Sebastian, Brendon és Darren közül kinek mondtam volna legszívesebben igent? Hát neki... de ő ezt soha nem tudhatja meg. Nem szabad, hogy megtudja, hogy mennyire akartam.
- Te rohadt szemétláda - vágtam kegyetlenül képébe a szavakat, majd egy újabb suhintás után, már a temetésen megjelent férfi állt előttem. Hogyne emlékeztem volna rá. Még furcsának is találtam, hogy a zárt körű temetésre, még idegenek is eljöttek. Legalábbis ez a bizonyos Arthur. - Sebastian, te komolyan nem vagy teljesen egész - mondtam neki felháborodottan, majd levettem egyik magassarkúmat és mellkasának vágtam. - Ott voltál, képes voltál végig nézni, ahogy mindenki sír legfőképpen a gyerekeid, te pedig nevettél? Régen még azt hittem van szíved, hogy tudsz érezni, szeretni. De ezzel bebizonyítottad, hogy csak egy igazi szemétláda vagy, akinek örömöt okoz, ha másokat szenvedni lát. Pedig nekem is hiányoztál. - Utolsó mondatomat szinte csak tátogtam, de félő volt, hogy meghallotta. Másik cipőm is követte párját, majd idegesen indultam el a lépcső felé.
- Ismered a járást. Fel vannak címkézve a vérek. De szerintem neked nem kell ezt elmondanom. Talán még azt is jobban tudod, hogy melyik irányba vannak a néger vérek - vetettem oda gúnyosan, majd az emelet helyett inkább a teraszt választottam. Ahogy kiléptem, táskámból előkaptam egy szál cigit és rágyújtottam. Erről senkinek nem kell tudnia, de ez legalább megnyugtat. Legalább ötven éve cigizek, eddig pedig senki nem tudta meg. Nem is fogják. Ez az én, saját elfoglaltságom. Ugyis mindenki csak lenézne miatta.... Az aranyvérű boszorkány és vámpír mugli drogokhoz folyamodik. Gyönyörű újságcikket lehetne belőle írni. Felültem a széles korlátra, majd hátamat neki vetettem a ház falának, és mélyeket szívtam a dohányból.

Sebastian

Tim

Tévedett. Nem a mosdóban találkoztunk utoljára. Hanem a temetésemen. Én aztán tudom mi az élet. Elmentem a saját temetésemre. De az még mindig rejtély ,hogy mit temettek el ezek az ökrök mert engem ne tudtak én a harmadik sorból figyeltem az eseményeket. Ez pedig senkinek sem tűnt fek. Sőt pár emberrel még beszéltem is. Pl Zoe... Bred... és Vivi. De senkinek nem esett le ki vagyok. Pedig a hangomon nem változtattam. Kikészítő barátaim vannak. Én bárkit felismertem volna. Ők meg nem voltak képesek felismerni pedig hallhatták minden eleget a hangom. Nah, mindegy inkább figyelnem kéne Zoera. Istenem már megint ezzel jön... Muszály mindig szégyent hoznia rám? Életem legnagyobb ökörsége volt ,hogy megkérdeztem. Ha nem tettem volna fel a kérdést minden rendben lett volna. Habár valószínűleg már halott lennék ,de nem is baj. Ha nem csinálztam volna meg ezt a baromságot Illa talán soha sem akarta volna a halálomat , így pedig élvezhettem a macska eglér játékot. És hagyta ,hogy a szeme előtt gyilkoljanak meg. Az az átkozott Mona. Már akkor tudtam ,hogy egy semmit érő féreg mikor kidobtam a halálfalók közül. Habár ,hogy mért az mellékes. Lehet ha máskor próbált volna leteperni még plusz pontot is kapott volna ,de rossz időpontba próbálkozott, na meg a több mint ezer kis stiklije. Örüljön ,hogy életbe maradhatott. De én már nem örülök neki. Persze ő is halott. Minden ellenségem. Mindenki akit gyűlöltem halott... És akiket szerettem közülük is rengetegen halottak. Milyen irónikus. Most mikor szükségem lenne rájuk, most már nincsenek...

- Azért viselkedtem veled úgy ahogy mert utáltam a kis talpnyaló hülye libákat. Meg mondhatni átláttam rajtad. Hozzám gyenge vagy szivecském. - Húztaam gúnyos mosolyra vörös ajkaim. - Hozzátok? Remek... Ha nem ismernélek félre érteném a dolgokat. De mivel tudom ,hogy te soha senkivel nem csinálnál semmi rosszat ezért tudom csak tév hiteim vannak. - Tártam ki előtte az ajtót ,majd én is kiléptem rajta.

- Oké, én is hopponálok. Habár semmi panaszod sem lehet mert ez a kocsi se nem régi, se nem lassú. Na ,de akkor menjünk. - Ragadtam meg kezét és magammal húztam hopponálásommal.

- Utálom azt ,hogy rajta van a házatokon ez az Isten verte bűbáj. Nem lehet behopponálni. - Panaszkodtam és kezemet elhúztam arcom előtt és már is úgy néztem ki mint Darren. - Kis trükk. Gyenge, de nagyon hülye őreitek vannak. - Húztam magam után a lányt és kinyittattam a gyengeelméjű semmirekellő őrfélékkel a kaput.

- Mellesleg, nem a wcbe találkoztunk utoljára. Hanem úgy mond a "temetésemen". Tök állat volt. El se tudod képzelni mennyit röhögtem. A körülöttem állok szerintem csut hülyének néztek de engem bevallom cseppet sem izgatott. Máig azon tűnődtem mit temettetek el. Mert olyan jól előadtátok ,hogy én vagyok a koporsómba ,de én pár sorral hátrébb álltam. Jah, és izé ha emlékezni akarsz. - Suhintottam megint kezemmel és az az ember állt Zoe előtt akinek személyében a temetésen mutatkoztam be.

- Arthur Vintslook vagyok. Sebastiannal nem igazán ismertük egymást, de nagyon szimpatikus embernek tűnt. Őszinte részvétem. - Mondtam el teljesen ugyan azt a szöveget amit a gyászos napon. És újra úgy néztem ki mint Sebastian. Hasznos ez a kis trükk. És szinte lenyomozhatatlan ki váltogatja külsejét. - Rémlik már? És akkor ki is a hülyébb? - Dobtam le magam a díványra. - Van itthon valami kaja? Szörnyen szomjas vagyok. De ha lehet 37fokos legyen és néger vér. Azokat imádom. - Helyeztem kényelembe magam. - Mesélj valami drága "Én csak Amarilla miatt nem mentem hozzád". Vagy milyen néven szólítsalak?

Zoe

- Nem, hogy fiatalon, sehogy nem láttalak már jó ideje - állapítottam meg vontatott hangon, miközben leszálltam a bárszékről. - Mikor is találkoztunk utoljára? Azt hiszem, mikor az állatkert női mosdója alatt megkérted a kezemet - gondolkodtam el hangosan, majd lenézően Sebastianra emeltem acélszürke íriszeimet. - Soha nem értettem, honnan vettél elég erőt és bátorságot ahoz, hogy megkérd a kezemet. Hiszen ott volt Amarilla. Milyen szép kis pár voltatok annak idején - húztam cinikus vigyorra ajkaimat. - Emlékszel még mikor először találkoztunk? Kétszáz évvel ezelőtt. Apám kivett a Bauexbatonsból. Pedig szerettem Franciaországot. Csak éppen neki nem tetszett, hogy messze vagyok Tőlük. Így én is bekerültem a Roxfortba. Semmi kedvem nem volt Nathanielel egy iskolába járni. Főleg, hogy ott voltak a titkaim, a kor különbség, amit soha nem akartam elmondani neki. Nem akartam, hogy megtudja valójában milyen voltam. Ő mindig csak a kis aranyos, tündérien bájos húgát látta bennem. Ahogy mindenki más is Angliában. Nem értettem első nap miért voltál velem annyira ellenszenves. Nem szóltam hozzád egy rossz szót sem, sőt rád sem néztem, de te már is lenéző voltál. Egy tapló paraszt voltál - ráztam meg enyhén fejemet. - Nem is értem, utána, hogy jutottunk el odáig, hogy lefeküdtünk. Ezen annyit gondolkodtam, hogy vajon mi is adta meg az utolsó löketet, hogy egyáltalán a közelembe gyere. Aztán ugorjunk csak az utolsó napra. Nem hittem el, hogy egyszerűen csak úgy letérdeltél és megkérted a kezem. Hiszen, te voltál az utolsó férfi, akitől vártam volna az arany karikagyűrűt. És muszáj voltam nemet mondani. Amarilla miatt. Nem is tudom, hogy lehettem annyira szerencsétlen, hogy mások érzéseivel törődtem ahelyett, hogy csak magamra gondoltam volna. De ez van. Ha igent mondok talán nem itt tartanánk. Talán minden más lenne - mondtam ridegen, majd kiürítettem poharamat, amit aztán határozott mozdulattal lecsaptam a pultra. Sajnos nem tört szét. Pedig mennyivel jobban mutatott volna, ha szilánkjaira hullva hevert volna itt a márványon. Ha jobban belegondolok, ebbe a "mi lett volna, ha..." című dologba, tényleg minden lehetett volna más. Lehet, hogy nem lenne Damon sem, Rebecca és Jesse rendes családban nőnek fel. De mi basztuk el nem? Hát akkor vállaljuk a tetteink következményét. De mégis... mi lett volna, ha? Csak az a baj, hogy már soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha igent mondok. Hát, biztos, hogy Sebastiannal nem ülnénk itt egymás után vedelve az alkoholt.

- Mit értessz nyugisabb hely alatt? Menjünk vissza a kúriára. Darren ugysincs otthon, te tökéletesen ismered a járást... szerintem megfelelő hely lenne - mondtam ridegen, majd elindultam kifelé, de rögtön le is dermedtem, mert észrevettem Sebastian kocsiját.

- Oké, én hopponálok, majd nálunk találkozunk. Én abba a csotrogányba mégegyszer nem ülök be - kötöttem ki ellenmondást nem tűrő hangon, majd megvártam amíg ő elindul az autójához...

Sebastian

Tim

Valóban nincs sok közöm a dolgaihoz, de még is torkából kitört a magyarázkodás ,ezt pedig élveztem. Szegény lány még mindig nem tud rám gondolni közömbösen. De hát erről persze én tehetek. Én és a lenyűgöző bályom. Na jó nem fogok itt áradozni magamról ,hiszen ilyen dolgokat mindenki tud.
- Talán ő mondta, talán nem. - Kacsintottam a lányra és eltűrtem egyik arcába omló hajtincsét. - Sok dolgot tudok én ,elhiheted nekem. Rengeteget. Naah, nem mintha ti lettetek volna a legnagyobb probélmáim, de mikor pihenésre volt kedvem ,remekül kikapcsolt a sok hülyeségetek. És a zűrzavar amit a néhai bátyád művelt. - Húztam kissé unott mosolyra ajkaim. Lehet néha figyeltem ,de annak ellenére mindent tudok. És büszke is vagyok magamra. - Mellesleg sok dolog volt olyan ami szerintetek véletlen, de titokban az én művem volt. - Húztam le egy kisebb pohár löttyöt ,de semmit e használt. Csak még nagyobb fejfájást okozott. Hihetetlen ,hogy már lassan kétszáz éve nem tudok berúgni.
- Hozzátok? Nagyon könnyen ,de ez titok. - Persze majd elmondom a trükkjeim. - Mellesleg félre ne ért nem akarom én tönkre tenni Darrent, csak jó a pénzéből élni. Így az én számlám csak gyarapodik ,az övé pedig vészesen csökken. Tudsz róla ,hogy a csőd szélén álltok. De komolyan. Szóval szörnyű most kereshetek más lényt. - Panaszkodtam és ellöktem magam a púlttól ahol eddig támaszkodtam.
- Én elhoztalak ide, most te mondasz helyet. Mellesleg ,hogy nézek ki? Tudod rég láttál ilyen fiatalon ,vagy egyáltalán bárhogy...

Zoe

Hogy ki? Értetlenül néztem Sebastianra, majd még azt is elfelejtettem, hogy inni készültem, így valószínűleg az arcom most olyan volt, akár egy hörcsögé. Nyeltem egyet, majd büszkén néztem Sebastianra. 

- Már rég nincs közöd hozzá, kit és hol látok szívesen. Egyszer történt meg... és csak azért mert éppen ki voltam bukva, nem akartam soha semmi komolyat tőle - magyarázkodtam ridegen, de nem értem miért dőltek belőlem a szavak. Végülis semmi köze nincs hozzá, hogy kivel mikor és milyen rendszerességgel fekszem össze. - Honnan tudsz Te erről? Liam mondta? - Azon már meg sem lepődtem, hogy Liam változtatta át, de hogy a srác ilyeneket elpletykáljon, hát nem kellett volna. Még tisztán emlékszem arra az estére. Rebecca miatt volt rossz kedvem, Liam pedig csak segíteni akart. Mit ne mondjak, nem sokra mentem a segítségével. Miért kellett beszélnie erről? Főleg Sebastiannak. De azt sem csodálnám, ha ez alatt a kétszáz év alatt a nyomomban járt volna. Észre sem vettem, hogy gondolataimba merülve, még mindig kezemben volt a pohár. 

- Sebastian, egyet mondj meg nekem. Hogy az istenbe tudtál bejutni hozzánk, anélkül, hogy észrevettelek volna? Két száz év múlva megjelensz, és kiderül, hogy Te már legalább ötven éve azon vagy, hogy tönkre tedd a férjemet - csóváltam meg rosszalóan fejem. Nem nagyon érdekelt igazából Darren pénze. Kenje a hajára. Talán csak azért voltam vele, mert alig mozdultam ki otthonról. Ennek itt a vége. - Tudod, mit? Felőlem a házát is elárverezheted. Még segítek is benne - vigyorogtam rá, majd visszavettem tőle alkoholomat és kiittam tartalmát.

Pár percig néztem rá , hova is akar menni. Nekem még nincs kedvem haza menni. Tökéletesen el vagyok itt. Hajtott a kíváncsiság, így mégis felálltam, ma követtem kifelé.

- Hova is megyünk?

Sebastian

Tim

- Hogy ki változtatott át? El sem tudnád képzelni... Liam volt az. - Vetettem neki teljes nyugodt hanggal és feszületlen arccal. - Tudod ki az a Liam? Aki a lányod pasija volt, de te még is szívesen láttad az ágyadba. - Mosolyogtam a lányra ,közben láttam ,hogy a poharat a kezében olyan erősen szorongatja ,hogy ujjai hegyéből már az összes vár kiment. Ezért a szokásosnál is fehérebben tapadtak az üvegpohárhoz. - Ezt szerintem tedd le... - Rántottam ki a kezéből az öres zsákmányát.
- Zároltatta? Ni csak azt hitte te költesz százezreket hetente, na jó néha havonta? Hát ez a Darren tényleg nem százas. Az ellenségeire ,vagy azokra a személyekre nem gondol akik éppen imádnák ha pénz nélkül maradna? Ne értsd félre nem én voltam. Vagyis ..... Dehogynem. - Villantottam ki hófehér vámpír fogsorom.
- Ha te mondod fizethetek én is. - Dobtam egy húszast a pultosnak és felálltam. - Na jó elegem lett a zajból. Keresünk csendesebb helyet?

Zoe

A szívószál segítségével unottan kavargattam a színes koktélt, mikor valaki nagy vidáman ledobta magát a mellettem álló bárszékre. Gondolhattam volna, hogy ki is az. Ahogy meghallottam szavait, csak unottan megforgattam ezüstszürke íriszeimet.

- Drog, neked nyuszikám? - vontam fel értetlenkedve a szemöldökömet, majd kortyoltam az italból. - Ahogy mondod, hozzám túl gyenge. Mikor próbáltam, már akkor sem ért semmit. Pedig a legerősebbet kaptam, egy nagyon jó, régi, ráadásul közös ismerősünktől - vigyorogtam rá elégedetten. Ahogy felnyitottam tálcámat keveseltem a tartalmát. Esküszöm, Sebastiant meghívom egy italra, és teletöltöm méreggel. A legborzalmasabb szert fogom kiválasztani, aztán ölbetett kezekkel fogom végig nézni ahogy haldoklik. Igen, gyönyörű halál lesz neki. Kár, hogy valami idióta átváltoztatta. Erről jut eszembe.

- Sebastian, ki is változtatott át? Remélem nem valami pszichopata. Mondjuk egy ilyen flúgos idiótát, mint Te, épeszű ember nem tesz meg vámpírnak. Félő, hogy az évezredek alatt a hatalmas egóddal lerombolod az egész világot. - Na, ezt is igazán megmondtam. Kár, hogy nem szokta érdekelni Sebastiant érdekelni, amit mondok neki. - Ugye tudod, hogy egy igazi szerencsétlen vagy? Azokat a kártyákat, amiket elvettél, Darren körülbelül egy hete zároltatta. Kicsit összevesztünk, aztán úgy döntött, hogy nem kell ennyi pénzt költenem - mondtam sértetten, mert még mindig nem értettem Darrennek mire jó, ha nem vásárolok. - Vagyis, vásárolok én, csak pénzt nem költök. A drága eladók annyira segítőkészek és kedvesek, hogy néhány csábos pillantás után, általában bármit odaadnak - rávigyorogtam Sebastianra, majd kiittam az alkoholt.

- Igyál, amit csak akarsz. De te fizeted - kacsintottam rá.

Sebastian

Tim

Hát bevallom nem sokat időztem Zoe szerencsétlenkedésének nézegetédével. Hogy ezek a mai biztonsági őrök milyen hiszékenyek. Komolyan még azt is elhénné ,hogy Zoe a lánya. Ez az idióta világ. Még jó ,hogy én okos vagyok... Mert ,hogy senki más nem az az tutkó. Oké, akkor most ,hogy ugye nem Zoeval vagyok keresnem kéne valakit. De csak miután ittam valamit. Akkor futás a pút.

Oké miután megittam 3 felest amit persze nrem én fizettem, vagyis még is ,de persze nem az én pénzemből. Hanem Zoejéból. Darrentől kapja úgy is. Akkor meg. Jah, most jut eszembe szegény csődbe van. Nah mindegy pár dolláron ne múljék. És lám lám ,még meg sem ittam a harmadik kubicával ,már egy szép lányt tudhattam magam mellett. Aki csak úgy társult hozzám. Az utóbbi időbe semmit sem kell csinálnom csak úgy odajönnek a szebbnél szebb lányok. Én a mázlista. Gyönyörű külső, még szebb belső. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Rejtély és az is marad. Örökké. Milyen nagy szó. Főleg ,hogy örökké fogok élni. Jujj még a hátamon is feláll a szőr ha erre gondolok. De nem baj. Minden napomat Zoe bosszantásával fogom tölteni és azzal ,hogy Darren drágát kiegyem a vagyonából. Éppen ezért csakliztam el Zoe összes hitelkártyáját a ruhám több millió rejtekébe. Hihetetlen mennyi kis kártyája van ennek a lánynak. Ha nekem elég egy csekély szám a 6 kártya akkor neki minek ennyi? Pedig azt kétlem ,hogy neki több pénze lenne. Rengeteg vámpír, ember pénzét tudhatom a magaménak. Akik csak úgy kikotyogtak pár dolgot, aztán "rejtélyesen " eltűntek. Haha. Nah térjünk vissza a csinos lányra akivel idő közben már a táncparketten táncikálok.

Mi a csuda? Zoe... Tudhattam volna ,de azért a műsora egész dekoratív. Még ,hogy valakit így megalázni. Szörnyű egy perszóna.
- Gratulálok szivi. Remek műsor volt. - Adtam egy lágy csókot a vörös lány, jujj mi is a neve? Nem fontos, nah annak az ajkára és Zoehoz pördültem.
- Mit iszunk? Tudod egész jó erre felé a drog üzlet. Mit szólnál egy kis adaghoz? - Kérdeztem totál komolysággal arcomon. - Nyugi már csak vicceltem. Amúgy se sokat használna nekünk. Hozzánk túl gyenge. - Válaszoltam mentegetőzve arcára. - Mellesleg képezeld el ,hogy alig van pénzed. Mi az ,hogy csak egy kétszázasod van... Nah mindegy. Nem nyitok vitát. - Nevettem fel kísértetiesen...