Zoe

- Hogy mi? - képedtem el. - Sebastian nem parancsolsz nekem. Sebastian én azt teszek amit akarok. Engedj el, engedj már el - üvöltöttem a sráccal miközben csíptem rúgtam és ütöttem. Hogy képzeli, hogy engem csak úgy rángathat, mint egy rongybabát? Hát el van ez tévedve? Hisztimnek csupán az vetett véget, hogy Sebastian belökött az autójába, majd határozottan rám csapta az ajtót. Mikor először próbálkoztam, hogy kinyissam az ajtót, majdnem sikerült is kiszállnom, de aztán visszanyomott, majd az ajtót is bezárta. Hát esküszöm, csak szálljon be és megfojtom. Kár, hogy észre se fogja venni.

- Miért hiszed azt, hogy minden úgy van ahogy te akarod? Ahogy te is nagyon helyesen megmondtad, én nem vagyok az a nő, aki a lábaid előtt fog heverni. Akkor miért próbálkozol még mindig? Én ma este felejteni jöttem - mondtam, de hangom megremegett. Talán nem is akartam mindent elfelejteni. Még az sincs kizárva, hogy örülök Sebastian itt létének. Vagy én már kezdek megzavarodni.

- Én szeretem ezt a ruhát, nem kell másik - makacskodtam, majd el kezdtem ütni a vállát. Se hopponálni, se semmit nem tudok, ráadásul mivel már ő is vámpír, sokkal erősebb nálam. Egyszer ha valaki valójában megöli Sebastiant, akkor az én leszek. Ezt az örömöt senkinek nem engedem át. Hagytam, hogy kiszálljon, kivételelesen még nem is ellenkeztem. Persze egyszer megpróbálttam kiszállni, de mondanom sem kell, hogy az ajtó nem nyílt. Tényleg nem kellett sokat várni, hogy végre induljunk, de valahogy most ólom lábakon járt az idő.

- Mi az, hogy nesze? Add oda valamelyik kurvádnak, mert én nem fogok átöltözni. De te akár fel is veheted. Jobban fog állni mint az ing meg a nadrág - vigyorogtam gonoszan, majd figyeltem ahogy átöltözik. Csak megforgattam szemeimet, majd belenéztem a zacskóba. Nem nézett ki rosszul a ruha, de ezt én nem veszem fel, már azért se. Majd visszaviszi, vagy tudom is én. El ne képzelje, hogy azt teszem amit mond.

- Nagyon jól látod, nem öltözöm. Nem is fogok. Akár vissza is viheted - vágtam hozzá a szatyrot, mikor ő már elkészült.