Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. július 25., vasárnap

Sebastian

Tim

- El tudom képzelni mivel tudom. És nem akarom uralni a világot. Éppen elég nekem az ,hogy a világ összes nője a lábam előtt hever ha akarom. Kivéve egyet. Mert azt nem tudnám elképzelni ,hogy te a lábam elé hajolnál. Nah, mindegy szóval az a lényeg ,hogy utáltam Nagy Úr lenni. De ez az élet... Az új életem kitűnő. Talán ezért nem jöttem eddig vissza. - Néztem a lányra aki rideg maszk mögé bújva kémlelt. - Detty nyugalom már. Tényleg én vagyok az. Most mért bámulsz ennyire? - Kezdtem legyezni szeme előtt. - Mellesleg mi a helyzet Darrennel? - Kérdetem ,de rájöttem nem is izgat szóval Beccára tértem.
- Mi a baj kicsi szívem? Csak nem az bánt ,hogy a lányod még sem teljesen olyan mint te vagy? Hanem hasonlít az apjára is? Mindig is utáltad a halálfalókat. Mióta Beccy lett a vezér azóta vele sem vagy hajlandó beszélni. De ha jól tudom Jessevel se nagyon találkozol ...habár ő világ életébe jobban szeretett engem. Rossz anya vagy... - Ha ettől nem lesz lelki ismeret furdalása akkor semmitől sem. De mért csinálom ezt? Hiszen semmit sem érzek már iránta. Semmit... Akkor mért vagyok itt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése