Sebastian

Tim

Zoenak teljesen igaza volt. Itt hagytam mindent és mindenkit. Nem törőstem semmivel. azzal ,hogy a fiaim árván nőttek fel és haltak is meg, se azzal ,hogy van még két gyerekem akik élnek. Na jó ez nem teljesen igz mert néha figyeltem őket és tudtam nagyjából kivel mi történt ,de nem tudta volna visszajönni és bejelenteni nem haltam meg. Egészen mostanáig. Más lettem. Vagyis nem teljesen más. Ugyan az a személyiségem. De szeretni és túl sokat aggódni már nem tudok. Bonyolult dolog ez nagyon én sem értem ,de nem baj.

- Mért vagyok itt? Fogalmam sincs. És nem értheted mért nem jöttem eddig. Azt pedig pláne nem ,hogy mért vagyok itt. - Nah ,ezt aztán jól meg aszontam. A legjobb válasz. Mégse mondhatom el neki a kétszáz évi történetemet. Túl sok lenne. Ha pedig támpontokat mondanék? Semmit se értene. Szóval ez a legjobb válasz.

- Őőőm. Jah, vérszopó. - Fintorodtam el. Nah mindegy azért jó dolog is van ebben. Örök fiatalság ,szépség, és az irányítás. Bevallom imádom befolyásolni az embereket. - Azért mert nem tudtam. Nem éreztem ,hogy beszélnem kéne veletek. Nem éreztem semmit. Mellesleg én se tudtam elképzelni elhiheted. Azt hittem meghaltam ,de egyszer csak felébredtem. Azt se tudom ki változtatott át...