- Hogy s mint, arra van az ajtó - biccentettem fejemmel a vaskos cseresznyefa bejárat felé, majd felálltam az ágyról és a szekrényhez léptem. Pár percig keresgéltem, a halomnyi ruha között. Itt lenne már az ideje a válogatásnak. Két száz év alatt annyi ruha gyűlt össze, hogy már saját szoba van a számukra, valahol a padláson. Itt az utóbbi két hónap ruhái vannak. Végülis, mit csinál egy jó feleség? Költi a drága férje pénzét, aki soha nem ér rá, mert fontosabb dolga van. Ennyit erről, én is újra élni fogom az életemet, nem fogok örökké Darrenre várni, de Sebastianra se. Ennyi volt.
Kivettem egy lila, koktél ruhát, majd a hozzá tartozó kiegészítőket és cipőt is kikerestem. Miután öltözékemet az ágyra dobtam, el kezdtem vetkőzni fehérneműig. Nem zavartattam magam Seb társaságában. Hiszen nem egyszer látott már, túl sok helyzetben, és túl kevés ruhában. Ugyan mit kellene takargatnom? Meghúztam a vállam, majd ledobtam felsőmet és szoknyámat az ágyra, majd bementem a fürdőbe. Sokáig engedtem magamra a forró vízet. Törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből, miután hajamat kiegyenesítettem és felvittem egy leheletnyi sminket. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy Sebastian még mindig ott van, ráadásul nem is úgy nézett ki mint aki el akar menni.
- Sebastian, körülbelül öt perc múlva elmegyek - közöltem a sráccal miközben felöltöztem. Még vetettem egy utolsó pillantást rá az ajtóból. - Jössz vagy maradsz? - forgattam meg szemeimet miközben sóhajtottam egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése