- Tudod, vannak és voltak gyerekeid. Nem hiányoztak, miközben mértéktelenül vedelted a piát, vagy minden bulin más csajt fektettél meg? - kérdeztem gunyoros hangon. Amíg Ő bulizott, kétszáz év eltelt, most mégis úgy néz ki mint tizenhét éves korában. Ez volt az, ami igazán megzavart, meg, hogy itt van, ennyi idő után. Na, jó fel kell adnom a gondolkodást. Nem megy most ez nekem.
- Hogy hogy itt vagy? Ennyi idő után... és így - mértem végig a srácot, ugyanis, megfiatalodott, ahoz a férfihoz képest, akivel utoljára találkoztam. Pár percnyi hatás szünet után, csak egyetlen dologra tudtam gondolni... - Vámpír vagy? - nem tudtam magamban tartani, és most arcom is tükrözte meglepettségemet. - Sebastian Acerlot egy vérszopó - ízlelgettem számban, a srác nevét, és faját. Nem mintha én nem az lettem volna, de akkor is. - Miért nem szóltál előbb? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy te is vámpír vagy - dőltem végig az ágyon, és két kezemmel halántékomat kezdtem masszírozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése