Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. július 26., hétfő

Sebastian

Tim

- Zoe... Zoe... Ki kell ábrándítsalak ezeket a ruhákat tegnap vettem ,szóval csitt. - Mutató ujjamat szájára tettem ,hogy ezzel elhallgattassam. - Mellesleg igen is velem vagy. És punk tum. - Ragadtam meg karját és új, régi gyorsasággal húztam egyenesen a Ferrari felé. Kitártam az ajtót és beraktam a kapálózó lányt. Majd beültem mellé. - Bocs ,de még előtte be kell ugranom egy üzletbe ,hogy normális ruhát vehess fel. Hiába nem tudsz kiszállni. - Vigyorogtam. Egyik kezemmel a kormányt fogtam másikkal pedig kezeit fogtam le amikkel engem akar ütni.

- Öt perc az egész. - Vágtam be a kocsi ajtót és lenyomtam a biztonsági zárat. Ezért jó a páncélozott hopponálás mentes autó. Tényleg nem időztem sokat az üzletbe, kiválasztottam a legdrágább ruhát és ahhoz vettem magamnak egy nadrágot ,noh meg egy inget és már viharzottam is a kocsihoz.
- De kedves. Megvártál. Nesze. - Dobtam oda a szatyrot. - Kocsiba öltözünk vagy hol akarsz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése