Sebastian

Tim

Hát ez gyors lelépés volt. Éppen csak egy pillantásra méltóztatott és már vágta is be maga után az ajtót. Na szép. Azért ennyire csak nem lehetek félelmetes. Vagyis dettó ugyan így néztem ki 17 évesen mikor megismerkedtünk. Akkor meg? Nah de erre se kellett sokat várni mert már pördült is vissza a szobába.

- Nah, mi van SzörnyElla nem bírod a műsort? - Ültem fel unottan törökülésbe miközben már kezdett agyamra menni hisztije. Pedig még be se lépett 10másodperce. - Befejezted? Te mondtál nemet. A többiről nem tehetek.

- Ennyien pályáztak az életemre... - Gondolkodtam hangosan. Nah, hülye egy világ ez én inkább megszabadultam tőle más meg hozzá akart férni. Remek dolog az élet, de hogy ennyire bonyolult. - Remek már magázol is. Ideje volt épp kérni akartalak. Még is csak túl vagyok a kétszázon. De annyit árulj el ,melyik idióta az aki kétszáz évvel Sebastian halála után a helyére akar lépni. Jah, bocs én volnék az. Már ,hogy is tudhatnék olyan dolgokról mint a könyvtáras hármasról, a lánykérés bukásáról, arról ,hogy a nagy Zoe sírni is tud, de mennyit, legfőképpen pedig arról ,hogy az az egy alkalom amit Tim 7.es korába mondott el a többieknek azért még se egy volt hanem Merlin tudja mennyi. Hülyeség lenne ilyenekből vizsgáztatni hiszen ilyen dolgokról fogalmam sincs. Minek is próbálkozok neked hazudni? - álltam fel mint aki épp el akar menni. Nah, nesze Zoe ezt tedd zsebre...