Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. július 25., vasárnap

Sebastian

Tim


- Már hogy lennék itt? Csak bolond vagyok aztán szimulálom ,hogy itt vagyok pont ahogy te is. - Vigyorogtam a lányra. Közben ámulatán ismét elvigyorodtam. Most például tényleg úgy festett mint egy őrült. Talán neki van igaza? Mert ,hogy ne úgy viselkedik mint ahogy egy normális ember az 7szentség.
- Zoe... - Utánoztam suttogását és gúnyosan utánoztam bamba nézését. - Gondoltam beköszönök. Elvégre holnap lesz a kétszázadik szülinapod nem? - Vigyorogtam.
- Ha már a századikról lemaradtam. - Kacsintottam. Közben már szinte éreztem ahogy keze csattan arcomon ,de végül megállt és elmaradt a hatás.
- Hosszú lenne elmesélni ezt. Pia, csajok, bulik meg ilyesmik. - Ültem vissza az ágyra és lábamat unottan keresztbe tettem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése