Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. július 26., hétfő

Sebastian

Seb

- Tehát még is csak szeretett? - Komorodott el az arcom, hiszen Rebeccából mindig csak azt tudtam levenni ,hogy gyűlöl. Azok a szúrós pillantásai. Már kiskorába olyan volt mint az anyja. Magának való kis liba. De ,hogy hiányoztam volna neki? Lehetséges?
- Lehet ,hogy nem én vagyok a világ legjobb apja ,de azt te is bevallhatod ,hogy te rosszabb szülő vagy. Már kezdhetnénk ott is ,hogy Jesset meg akartad ölni. De nem nyitok vitát. Te is tudod nagyon jól ezeket a dolgokat. Azt pedig ne mond ,hogy bármivel is jobb lennél nálam. Mert semmivel se vagy jobb. Sőt. Alul vagy. Rettentően alul. - Forgattam meg szemem és derűsen néztem rá mintha az eddigiek meg sem történtek volna. - És ,hogy s mint erre?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése