Zoe

Ez egy nem normális állat! Aki ennek a baromnak autót vagy mi a franc ez a tragacsot adott a kezébe, nem lehet épeszű ember. Kezemmel erősen markoltam az autó ülését, majd ahogy a szórakozóhely előtt megállt, egy pillanatig azt hittem kirepülök. Eddig csukva tartott szemeimet, mérgesen pislogva nyitottam fel majd vettem célba velük Sebastiant.

- Soha többé nem ülök veled egy autóba - szóltam idegesen, miután szívverésem újra visszaállt normál tempóba. - Idióta - köptem ridegen, majd határozottan nyitottam ki az ajtót. Ingatag lábakkal próbálkoztam megállni, de hányinger kerített hatalmába. Neki kellett támaszkodnom az autónak, hogy jobban legyek. Ahogy szétnéztem, Sebastian már bentről integetett nekem. Kezében a táskámmal. Az Én táskámmal! Hogy lehet valaki ilyen seggfej? Legszívesebben megfojtottam volna Sebastiant. Egyszer akarok kimozdulni otthonról, erre kivel hoz össze a sors? Természetesen vele. Na, jó. Ugyis bemegyek, utána pedig megfojtom. Igen, beszélek azzal a kedves biztonsági őrrel. Még jó, hogy csak háromszor akkora mint én széltében, akárcsak én.

- Szép estét! Tudja, be kell mennem, mert bent hagytam a táskámat - néztem rá élénken csillogó szemekkel. Be kell, hogy válljon. - Az előbb még nem ön volt itt. De egy percre muszáj volt kiszaladnom, mert a barátnőm éppen most érkezett haza és telefonáltam. Kérem, hagy menjek be.

- Kisasszony, már legalább négy órája én állok az ajtóban. Maga nem járt erre, ezt bizton állíthatom. Hiszen egy ilyen hölgyeményre emlékeznék - kacsintott rám. Na jó, most ne öljem meg. Vettem egy mély levegőt és egy bűbájos mosolyt varázsoltam csillogós ajkaimra.

- És, nem beszélhetnénk meg, hogy beenged? Haza felé esetleg ihatnánk valahol egy pohár bort, vagy találkozhatnánk. Mondjuk ott, annál a busz megállónál - biccentettem egyet, majd a férfire kacsintottam, aki csak mámoros tekintettel bólogatott. Félnótás.

Odabent megigazítottam ruhámat, majd elindultam, a bárpult felé. Nem volt egy rossz hely, de már jártam jobb pubokban is. Meg kell keresnem Sebastiant. Miért pont most kellett jönnie? Két héttel ezelőtt is nyugodtan bevágódhatott volna az életembe. Vagy később. Na végre, meg van. Képes volt egy vörös tyúkot összeszedni magának. Esküszöm, ízlés ficamos. Figyeltem táncukat, majd ahogy a nővel találkozott a tekintetem, megparancsoltam neki, hogy kezdjen el vetkőzni. Két perc sem kellett, és már egy szál fehérneműben állt a táncparketten. Sebastian csak kábultan vigyorgott. Hihetetlen milyen férfiak vannak.

- Tetszett a műsor? Akkor élvezd ki - mondtam ridegen, majd zsebéből kihúztam táskámat és a bároult felé indultam, hogy igyak valamit.

Sebastian

Tim

- Nem szállok ki. - Szögeztem le és közben örömmel láttam ,hogy Zoe dacosan de elkezdett öltözni. - Látod mennyivel jobb mikor nem veszekedsz? - Húztam mosolyra a számat. Nagyon nagy erőfeszítés volt ,hogy ne mondjam neki "Ügyes voltál kiskutyám" De végül kibírtam ,ezzel magamat is meglepve. - Ok.. - Húztam fel cibzárját. Ahogy gondoltam a ruha tökéletesen illett rá ,mintha rá szabták volna. - Tökéletes. Látod van izlésem. - Nyomtam le a gázt. Nem érdekelt mennyivel haladok ,mivel meghalni autóbalesetbe úgy se tudunk ,pénzem meg van elég büntetésre ,vagy új jogsira szóval leszarom. Csak néztem ahogy a kilóméter óra egyre gyorsabban kezd forogni és egyszer csak bekattant. Nesze neked Brendon ha ezt látnád.

- Megérkeztünk kedves vérszopó nem velem lévő asszonyság. - Szálltam ki a kocsiból. És lassan odaslattyogtam az ő ajtajáig.
- Tessék szabad vagy. - Szögeztem le és miután kiszállt lezártam a kocsit. - Akkor külön külön vagyunk igaz? - Kérdeztem figyelemelterelésül és táskáját hirtelen elvettem tőle benne minden pénzével. - Akkor bent találkozunk. - Kezdtem el lassan befelé futni.

Mikor már épp bent voltam a bejáraton belül jegyemmel karomon Zoe dühös arcát pillantottam meg aki kit ácsorgott.
- Külön vagyunk, nem kötelességem jegyet venni neked...

Zoe

Vibrál a levegő? Szemembe néz? Ki kérte rá? Egyáltalán, miért nem hagy békén? Először bánom, hogy vámpír lettem. Talán jobb lett volna, ha én is megörekszem, ahogy többiek majd elmegyek. Sokkal egyszerűebb és könnyebb életem lett volna. Remélem, Lachain forog a sírjában. 

- Ne mond meg, hogy mit csináljak - hisztiztem, akár egy ötéves kislány, akit az apja éppen óvódába akar vinni. Milyen régen is voltam már annyi. Sebastian következő kijelentésekor levegőt is elfelejtettem venni. Esküszöm, csak szálljunk ki innen és én agyonverem. Most csak egy jól irányzott mozdulattal, magassarkúmban bokán rúgtam. Biztosan nagyon fájt neki... kár, hogy vámpír. Na, jó. Nem miatta, magam miatt most át fogok öltözni. Még egy perccel több időt kell vele töltenem és felkötöm magam. Kár, hogy nem fájna.

- Szállj ki, így nem öltözöm - Azt hiszem befejezem a nyarvogást, csak végre menjünk már. Előhúztam a ruhát, majd pár percig azt méregettem. Nem nézett ki rosszul, de Sebastian azt hiszi minden úgy lesz ahogy ő akarja. Megőrjít. Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem kibújni a lila ruhából. Pedig én azt szerettem. Most  miért kell úgy lennie ahogy ő akarja? 

- Húzd fel - szóltam rá, mert egyszerűen nem sikerült felhúznom a cipzárt. - Remélem boldog vagy. Most pedig indulj el, mert különben mehetsz egyedül - mondtam fenyegetően, majd hátra dőltem és dacosan néztem ki az ablakon. 

Miért van az, hogy igaza van? Fáj az igazság, de ez még nem múlt el... 

Sebastian

Tim

- Visszatérve az előző szólásodra... Igen azt mondtam ,de ez nem jelenti azt ,hogy ezt engedni is fogom. Azt pedig te sem tagadhatod ,hogy érzel még irántam valamit, mert ha a szemedbe nézek vibrál köztünk a levegő. Fúj ez de nyálas, nah mindegy. Én öltözök ,te meg ... öltözz te is. - Se perc alatt átvedlettem ,de Zoe csak dacosan ölő tekintetével fürkészett.
- Már odaadtam az egyik kurvámnak. - Vigyorogtam a lányra. - Öltözz már... - De ebben a pillanatban be is nyomtam az automatikus zár gombját, az autó egyet pittyent majd a zárak lenyomódtak.
- Oké, ahogy akarod Detty. De addig nem mész sehova míg fel nem veszed azt a ruhát. Tudod nekem rengeteg időm van. Mielőtt próbálnád, varázsolni itt nem tudsz. Azt hiszem Patt helyzeted van kincsem....

Zoe

- Hogy mi? - képedtem el. - Sebastian nem parancsolsz nekem. Sebastian én azt teszek amit akarok. Engedj el, engedj már el - üvöltöttem a sráccal miközben csíptem rúgtam és ütöttem. Hogy képzeli, hogy engem csak úgy rángathat, mint egy rongybabát? Hát el van ez tévedve? Hisztimnek csupán az vetett véget, hogy Sebastian belökött az autójába, majd határozottan rám csapta az ajtót. Mikor először próbálkoztam, hogy kinyissam az ajtót, majdnem sikerült is kiszállnom, de aztán visszanyomott, majd az ajtót is bezárta. Hát esküszöm, csak szálljon be és megfojtom. Kár, hogy észre se fogja venni.

- Miért hiszed azt, hogy minden úgy van ahogy te akarod? Ahogy te is nagyon helyesen megmondtad, én nem vagyok az a nő, aki a lábaid előtt fog heverni. Akkor miért próbálkozol még mindig? Én ma este felejteni jöttem - mondtam, de hangom megremegett. Talán nem is akartam mindent elfelejteni. Még az sincs kizárva, hogy örülök Sebastian itt létének. Vagy én már kezdek megzavarodni.

- Én szeretem ezt a ruhát, nem kell másik - makacskodtam, majd el kezdtem ütni a vállát. Se hopponálni, se semmit nem tudok, ráadásul mivel már ő is vámpír, sokkal erősebb nálam. Egyszer ha valaki valójában megöli Sebastiant, akkor az én leszek. Ezt az örömöt senkinek nem engedem át. Hagytam, hogy kiszálljon, kivételelesen még nem is ellenkeztem. Persze egyszer megpróbálttam kiszállni, de mondanom sem kell, hogy az ajtó nem nyílt. Tényleg nem kellett sokat várni, hogy végre induljunk, de valahogy most ólom lábakon járt az idő.

- Mi az, hogy nesze? Add oda valamelyik kurvádnak, mert én nem fogok átöltözni. De te akár fel is veheted. Jobban fog állni mint az ing meg a nadrág - vigyorogtam gonoszan, majd figyeltem ahogy átöltözik. Csak megforgattam szemeimet, majd belenéztem a zacskóba. Nem nézett ki rosszul a ruha, de ezt én nem veszem fel, már azért se. Majd visszaviszi, vagy tudom is én. El ne képzelje, hogy azt teszem amit mond.

- Nagyon jól látod, nem öltözöm. Nem is fogok. Akár vissza is viheted - vágtam hozzá a szatyrot, mikor ő már elkészült.

Sebastian

Tim

- Zoe... Zoe... Ki kell ábrándítsalak ezeket a ruhákat tegnap vettem ,szóval csitt. - Mutató ujjamat szájára tettem ,hogy ezzel elhallgattassam. - Mellesleg igen is velem vagy. És punk tum. - Ragadtam meg karját és új, régi gyorsasággal húztam egyenesen a Ferrari felé. Kitártam az ajtót és beraktam a kapálózó lányt. Majd beültem mellé. - Bocs ,de még előtte be kell ugranom egy üzletbe ,hogy normális ruhát vehess fel. Hiába nem tudsz kiszállni. - Vigyorogtam. Egyik kezemmel a kormányt fogtam másikkal pedig kezeit fogtam le amikkel engem akar ütni.

- Öt perc az egész. - Vágtam be a kocsi ajtót és lenyomtam a biztonsági zárat. Ezért jó a páncélozott hopponálás mentes autó. Tényleg nem időztem sokat az üzletbe, kiválasztottam a legdrágább ruhát és ahhoz vettem magamnak egy nadrágot ,noh meg egy inget és már viharzottam is a kocsihoz.
- De kedves. Megvártál. Nesze. - Dobtam oda a szatyrot. - Kocsiba öltözünk vagy hol akarsz?

Zoe

Szóval jön. Gondolhattam volna, hogy nem azért látogatott meg, hogy beugorjon köszönni, majd le is lépjen. Sebastian Acerlot csak nyomós indokkal keres fel személyeket, vagy ha kell neki valami. Egy önző bunkó pasi. De nem is értem, hogy ennyi idő alatt ezt, hogy nem tudtam már megszokni. Darren is csak ha akar valamit ugrik haza. Én meg? Be vagyok zárva ide. Na jó, ez nem igaz. De mivel muszáj voltam Darrennek hűséget esküdni, mikor terhes lettem Damonnal, nem mehettem el, hiszen ki tudja mikor estem volna kísértésbe. Hát igen, két száz évig bírtam. Ez igazán szép teljesítmény magamtól. De már nem bírtam, ezért is ma elmegyek szórakozni. És semmit nem utasítok vissza ez is biztos. Már nem bírom ezt a hűséges kis feleség és anya szerepet. Anya, ugyan, hiszen már Damon is idősebb nálam. Jesse-ről, meg Rebeccáról nem is beszélve. Akkor meg?

- Sebastian, nem hiszem, hogy sok közöd lenne ahoz, hogy Darrennek, hogy megy az üzlet. De köszöni, minden rendben van - mondtam ridegen, mikzben leértünk a nappaliba. - Nem hiszem, hogy a te nyamvadt inged valami hű de elegáns helyről lett volna vásárolva. Már kezdenek a szálak felszakadozni. Nem gondolod, hogy ideje lenne új rihákat beszerezni? Tudod, nem kellene két száz éven keresztül ugyan azt a ruhát viselned. Várj, véletlen nem ez a nadrág volt rajtad, mikor szülni voltunk? Jajj, hogy is felejthettem volna el - mondtam az utolsó mondatokat negédes mosollyal kísérve, da a hangomból kicsengő maró gúnyt le se tagadhattam volna.

- Ha nem akarsz, nem jössz. Jegyezd meg Acerlot, ma nem veled vagyok - mondtam neki komolyan, majd kiléptem a házból. - Az Abszolúton találkozunk.

Sebastian

Tim

Hát igen Zoenak előbújt a bunkó oldala. Nah, mindegy végül is meg is értem. De el persze nem megyek. Már ,hogy is ne... Kényelmesen visszaültem az ágyra és néztem ahogy forgolódott és öltözködött a szobában. Nem zavartatta magát ,hogy én is ott vagyok. Habár már láttam párszor hiányos öltözetbe ,vagy anélkül ,de akkor is. Furcsa volt mindez majdnem 200 év után. Semmit sem változott. Nem vett fel egyetlen kilót sem és le sem adott semmit. Hát mi tagadás a végeredmény nem igazán tetszett ,milyen csóró ruha ez?

- Megyek. - Vágódtam ki utána az ajtón. - Zoe szívem ,csak nem szegény lett Darrenke? Épp ezt a ruhát láttam 39 dollárért az Árkádban. Ez égő. Vegyek neked esetleg normálisat. Nem mit ha annyira érdekelne a pénz, de ez ráadásul még förtelmes göncnek se megy el. - Jajj ,de bunkó vagyok...

Zoe

- Hogy s mint, arra van az ajtó - biccentettem fejemmel a vaskos cseresznyefa bejárat felé, majd felálltam az ágyról és a szekrényhez léptem. Pár percig keresgéltem, a halomnyi ruha között. Itt lenne már az ideje a válogatásnak. Két száz év alatt annyi ruha gyűlt össze, hogy már saját szoba van a számukra, valahol a padláson. Itt az utóbbi két hónap ruhái vannak. Végülis, mit csinál egy jó feleség? Költi a drága férje pénzét, aki soha nem ér rá, mert fontosabb dolga van. Ennyit erről, én is újra élni fogom az életemet, nem fogok örökké Darrenre várni, de Sebastianra se. Ennyi volt.

Kivettem egy lila, koktél ruhát, majd a hozzá tartozó kiegészítőket és cipőt is kikerestem. Miután öltözékemet az ágyra dobtam, el kezdtem vetkőzni fehérneműig. Nem zavartattam magam Seb társaságában. Hiszen nem egyszer látott már, túl sok helyzetben, és túl kevés ruhában. Ugyan mit kellene takargatnom? Meghúztam a vállam, majd ledobtam felsőmet és szoknyámat az ágyra, majd bementem a fürdőbe. Sokáig engedtem magamra a forró vízet. Törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből, miután hajamat kiegyenesítettem és felvittem egy leheletnyi sminket. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy Sebastian még mindig ott van, ráadásul nem is úgy nézett ki mint aki el akar menni.

- Sebastian, körülbelül öt perc múlva elmegyek - közöltem a sráccal miközben felöltöztem. Még vetettem egy utolsó pillantást rá az ajtóból. - Jössz vagy maradsz? - forgattam meg szemeimet miközben sóhajtottam egyet.

 

Zoe ruhája

Sebastian

Seb

- Tehát még is csak szeretett? - Komorodott el az arcom, hiszen Rebeccából mindig csak azt tudtam levenni ,hogy gyűlöl. Azok a szúrós pillantásai. Már kiskorába olyan volt mint az anyja. Magának való kis liba. De ,hogy hiányoztam volna neki? Lehetséges?
- Lehet ,hogy nem én vagyok a világ legjobb apja ,de azt te is bevallhatod ,hogy te rosszabb szülő vagy. Már kezdhetnénk ott is ,hogy Jesset meg akartad ölni. De nem nyitok vitát. Te is tudod nagyon jól ezeket a dolgokat. Azt pedig ne mond ,hogy bármivel is jobb lennél nálam. Mert semmivel se vagy jobb. Sőt. Alul vagy. Rettentően alul. - Forgattam meg szemem és derűsen néztem rá mintha az eddigiek meg sem történtek volna. - És ,hogy s mint erre?

Zoe

Már majdnem tátott szájjal bámultam Sebastiant. Hogy képzeli, hogy ilyen dolgokat vág a fejemhez? Miért kell mindenért engem hibáztatnia? Nem tud semmit sem az elmúlt két száz évemről. Erre idejön, és előadja, hogy milyen rossz anya vagyok és utálom a saját gyerekeimet. 

- Ha én rossz anya vagyok, akkor Te egy ütnivaló bolond. Ne merészelj sértegetni. Nem neked kellett elmondanod a tizenéves gyerekeidnek, hogy az apjuk már nem tud visszajönni, mert egy másik világon van rá szükség - mondtam felháborodva. - Rebecca éveken keresztül könnyesre sírta a párnáját miattad, Jesse pedig úgy gondolta, hogy nem szeretted ezért hagytál itt minket. Rettentően megkönnyítetted mindenkinek az életét - üvöltöttem most már az arcába. Még tisztán emlékszem azokra az időkre, mikor Rebecca sírva rohant az ajtóhoz, ha csöngettek, mert biztos megjött apa. De már soha nem jött vissza...

- Teljesen igazad van, én nem tartozom azok közé a libák közé akik bármit megtennének érted. Már nem - néztem dacosan a szemébe és egyre közelebb sétáltam hozzá. - Ugye tudod, hogy felettem nem tudod használni a képességeidet? Ne is próbálkozz velük, teljesen felesleges - köptem undorodva, de testünket már csak centik választották el egymástól. - Jesse sem Rebecca nem itt lakik, ha őket akartad látni. Amarilla pedig meghalt, a lányod bosszút állt ésrted és megmentette a fiadat...

Sebastian

Tim

- El tudom képzelni mivel tudom. És nem akarom uralni a világot. Éppen elég nekem az ,hogy a világ összes nője a lábam előtt hever ha akarom. Kivéve egyet. Mert azt nem tudnám elképzelni ,hogy te a lábam elé hajolnál. Nah, mindegy szóval az a lényeg ,hogy utáltam Nagy Úr lenni. De ez az élet... Az új életem kitűnő. Talán ezért nem jöttem eddig vissza. - Néztem a lányra aki rideg maszk mögé bújva kémlelt. - Detty nyugalom már. Tényleg én vagyok az. Most mért bámulsz ennyire? - Kezdtem legyezni szeme előtt. - Mellesleg mi a helyzet Darrennel? - Kérdetem ,de rájöttem nem is izgat szóval Beccára tértem.
- Mi a baj kicsi szívem? Csak nem az bánt ,hogy a lányod még sem teljesen olyan mint te vagy? Hanem hasonlít az apjára is? Mindig is utáltad a halálfalókat. Mióta Beccy lett a vezér azóta vele sem vagy hajlandó beszélni. De ha jól tudom Jessevel se nagyon találkozol ...habár ő világ életébe jobban szeretett engem. Rossz anya vagy... - Ha ettől nem lesz lelki ismeret furdalása akkor semmitől sem. De mért csinálom ezt? Hiszen semmit sem érzek már iránta. Semmit... Akkor mért vagyok itt?

Zoe

- Vérszopó - ízlelgettem számban a szót, miközben kihívóan mértem végig Sebastian. Mindig szidta a vámpírokat, nem voltak a kedvencei. Most meg ott vagyunk, hogy ő is egy közüllünk. Persze, örülnöm kellene. Bennem még a régi Sebastian képe él, és nem a vámpír Sebastiané. A stílusa nem sokat változott. Végülis még mindig ugyan az a beképzelt, bunkó, akibe évszázadokkal ezelőtt beleszerettem. Még kimondani is nehéz, hogy én valaha, hangsúlyozom, hogy valaha voltam szerelmes belé. Azóta kihevertem. Vagy csak elnyomtam magamban ezt az érzést? Én sem tudom, nem akarok szembe kerülni az érzéseimmel, mert fájna ha a múltat fel kellene idéznem. Meghalt, meghalt. El kell hitetnem ezt magammal. Komolyan, kikészít a jelenléte. A tudat, hogy hazudott pedig bánt. De mit tehettem volna? Nekem már nem tartozik szám adással. Én voltam, aki végül befejezte. Hányszor gondoltam azt, hogy jobb életem lett volna halandóként, Sebastian mellett. De mára sikerült megbékülnöm ezzel is. Már nem bánt a lelkiismeret sem, lezártam magamban az egészet. Remélem...

- Szóval még mindig úgy tervezed, hogy uralkodni fogsz a világon? Nem gyerekes ez már? Egyszer eljátszottad a Sötét Nagyúrat, de mára már nem vagy ugyan az. Ebből adódóan, nem vagy erre a posztra való. És szerintem el sem tudod képzelni, ki vette át a helyed a halálfalók között - mondtam gunyorosan. - Rebecca. Mond ez neked valamit? A saját lányod lett a vezérük. Érted? Az apja hülyesége miatt, őt is elvették tőlem - mondtam ingerülten. Hiszen Becca megszűnt számomra, ahogy beállt Halálfalónak, bármennyire is fájt. 

- Ő is uralkodni akart. És most megy is neki - mondtam enyhe gúnnyal. - Talán jobban mint az apjának.  

Sebastian

Tim

Zoenak teljesen igaza volt. Itt hagytam mindent és mindenkit. Nem törőstem semmivel. azzal ,hogy a fiaim árván nőttek fel és haltak is meg, se azzal ,hogy van még két gyerekem akik élnek. Na jó ez nem teljesen igz mert néha figyeltem őket és tudtam nagyjából kivel mi történt ,de nem tudta volna visszajönni és bejelenteni nem haltam meg. Egészen mostanáig. Más lettem. Vagyis nem teljesen más. Ugyan az a személyiségem. De szeretni és túl sokat aggódni már nem tudok. Bonyolult dolog ez nagyon én sem értem ,de nem baj.

- Mért vagyok itt? Fogalmam sincs. És nem értheted mért nem jöttem eddig. Azt pedig pláne nem ,hogy mért vagyok itt. - Nah ,ezt aztán jól meg aszontam. A legjobb válasz. Mégse mondhatom el neki a kétszáz évi történetemet. Túl sok lenne. Ha pedig támpontokat mondanék? Semmit se értene. Szóval ez a legjobb válasz.

- Őőőm. Jah, vérszopó. - Fintorodtam el. Nah mindegy azért jó dolog is van ebben. Örök fiatalság ,szépség, és az irányítás. Bevallom imádom befolyásolni az embereket. - Azért mert nem tudtam. Nem éreztem ,hogy beszélnem kéne veletek. Nem éreztem semmit. Mellesleg én se tudtam elképzelni elhiheted. Azt hittem meghaltam ,de egyszer csak felébredtem. Azt se tudom ki változtatott át...

Zoe

- Tudod, vannak és voltak gyerekeid. Nem hiányoztak, miközben mértéktelenül vedelted a piát, vagy minden bulin más csajt fektettél meg? - kérdeztem gunyoros hangon. Amíg Ő bulizott, kétszáz év eltelt, most mégis úgy néz ki mint tizenhét éves korában. Ez volt az, ami igazán megzavart, meg, hogy itt van, ennyi idő után. Na, jó fel kell adnom a gondolkodást. Nem megy most ez nekem.

- Hogy hogy itt vagy? Ennyi idő után... és így - mértem végig a srácot, ugyanis, megfiatalodott, ahoz a férfihoz képest, akivel utoljára találkoztam. Pár percnyi hatás szünet után, csak egyetlen dologra tudtam gondolni... - Vámpír vagy? - nem tudtam magamban tartani, és most arcom is tükrözte meglepettségemet. - Sebastian Acerlot egy vérszopó - ízlelgettem számban, a srác nevét, és faját. Nem mintha én nem az lettem volna, de akkor is. - Miért nem szóltál előbb? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy te is vámpír vagy - dőltem végig az ágyon, és két kezemmel halántékomat kezdtem masszírozni. 

Sebastian

Tim


- Már hogy lennék itt? Csak bolond vagyok aztán szimulálom ,hogy itt vagyok pont ahogy te is. - Vigyorogtam a lányra. Közben ámulatán ismét elvigyorodtam. Most például tényleg úgy festett mint egy őrült. Talán neki van igaza? Mert ,hogy ne úgy viselkedik mint ahogy egy normális ember az 7szentség.
- Zoe... - Utánoztam suttogását és gúnyosan utánoztam bamba nézését. - Gondoltam beköszönök. Elvégre holnap lesz a kétszázadik szülinapod nem? - Vigyorogtam.
- Ha már a századikról lemaradtam. - Kacsintottam. Közben már szinte éreztem ahogy keze csattan arcomon ,de végül megállt és elmaradt a hatás.
- Hosszú lenne elmesélni ezt. Pia, csajok, bulik meg ilyesmik. - Ültem vissza az ágyra és lábamat unottan keresztbe tettem...

Zoe

Már majdnem tátott szájjal hallgattam végig monológját. Túl sok mindent tud, olyan dolgokat, amiket nem kellene csak az igazi Sebastiannak. De hát mennyi Sebastian volt, aki idejött és mindenféle képpen meg akart győzni. De akkor is. Minek emlékszik mindenre? Nyugodtan elfelejthetné, hogy valaha sírtam előtte. Sőt, azt se kell híresztelnie, hogy mit csináltunk hármasban. Ugye ismer már senki, hagy tálaljon ki. De ez valóban Sebastian... már csak azt nem értem, hogy a leánykérés miért borította ennyire ki. Hiszen Ő mindig Amarillát szerette. Annyira jó lett volna akkor csak magamra gondolni. Ha nem kellett volna arra figyelnem, hogy mást ne bántsak meg. Persze, felesleges volt. Hiszen Amarilla kihallgatott minket, és elhagyta Sebastiant. Aztán meg is ölte... vagy én már nem tudom, hogy mi van. Ez a kétszáz év az agyamra ment. Darren hogy bírta ezerötszáz évig? Én már most itt fantáziálok. Itt sincs, csak az én mebtébolyult elmém szórakozik. 

- Te itt se vagy - próbáltam meggyőzni magam és megdörzsöltem szemeimet. Még mindig ott állt. Indulni készült. Végül is, még jó, hogy kétszáz év után visszajön öt percre aztán már indul is. Felálltam, majd közvetlen elé sétáltam és remegő kezekkel simítottam végig férfias arcélein. Ott állt előttem, az a férfi, akit egykor szerettem. Ha tudná, hogy akkor minden szavamat megbántam, most... talán nem itt tartanánk. Ő volt az. De mi történt vele? 

- Sebastian - suttogtam élénken csillogó szemekkel, majd reménykedve néztem rá, hogy nem csak egy álom és nem tűnik el újra. - Miért vagy itt? És eddig hol voltál? - kérdeztem dühösen. Hiszen két száz évig nem érdekelte mi van velem, velünk. Maga mögött hagyta az egész életét. Kezem már lendült, hogy lekeverjek neki egyet, de fél úton megállt, és inkább visszaeresztettem magam mellé karomat. - Eddig mit csináltál? 

Sebastian

Tim

Hát ez gyors lelépés volt. Éppen csak egy pillantásra méltóztatott és már vágta is be maga után az ajtót. Na szép. Azért ennyire csak nem lehetek félelmetes. Vagyis dettó ugyan így néztem ki 17 évesen mikor megismerkedtünk. Akkor meg? Nah de erre se kellett sokat várni mert már pördült is vissza a szobába.

- Nah, mi van SzörnyElla nem bírod a műsort? - Ültem fel unottan törökülésbe miközben már kezdett agyamra menni hisztije. Pedig még be se lépett 10másodperce. - Befejezted? Te mondtál nemet. A többiről nem tehetek.

- Ennyien pályáztak az életemre... - Gondolkodtam hangosan. Nah, hülye egy világ ez én inkább megszabadultam tőle más meg hozzá akart férni. Remek dolog az élet, de hogy ennyire bonyolult. - Remek már magázol is. Ideje volt épp kérni akartalak. Még is csak túl vagyok a kétszázon. De annyit árulj el ,melyik idióta az aki kétszáz évvel Sebastian halála után a helyére akar lépni. Jah, bocs én volnék az. Már ,hogy is tudhatnék olyan dolgokról mint a könyvtáras hármasról, a lánykérés bukásáról, arról ,hogy a nagy Zoe sírni is tud, de mennyit, legfőképpen pedig arról ,hogy az az egy alkalom amit Tim 7.es korába mondott el a többieknek azért még se egy volt hanem Merlin tudja mennyi. Hülyeség lenne ilyenekből vizsgáztatni hiszen ilyen dolgokról fogalmam sincs. Minek is próbálkozok neked hazudni? - álltam fel mint aki épp el akar menni. Nah, nesze Zoe ezt tedd zsebre...

Zoe

Darren elment. Komolyan, már nem is értem miért várom el tőle, hogy közölje mit és mikor csinál. Itt vagyok ebbe a borzalmas kúriában és elunom az életemet. Természetesen én nem mehetek küldetésre. Ez Darren véleménye. Azt hiszi nekem annyira jó már kétszáz éve itt porosodni. Meg fogok őrülni. Én megpróbáltam jó útra térni. Merlin rá a tanúm, hogy ez idáig bírtam. De mióta már Rebecca, se Jesse nem járnak haza, Damonról nem is beszélve, akiről azt se tudom mit csinál, belebetegszem a magányba. A vámpírok nem jó társaság, miről tudnak beszélni? Ki mennyi varázslót vagy muglit tudott megölni. Engem ez meg hidegen hagy. Hiányoznak a régi barátaim. De ők már nincsenek. És nem is lehetnek itt, elmentek, engem egyedül hagyva. 

Borús gondolataimba temetkezve száguldottam végig a kúria folyosóin. Ma nem maradok itt. Elmegyek, nem bírom tovább. Gondterheltem túrtam bele hajamba, ahogy szélesre tártam magam előtt az ajtót. Nem. Ő... Hangos sikítás hagyta el a torkomat, majd amilyen határozottan nyitottam ki az ajtót, most olyan vehemens gyorsasággal zártam be. Lélegzetem egyre hevesebb lett, míg végül már zokogni tudtam volna. Ő meghalt és nem lehet itt. Ő, már régen nem... és különben is. Nem lehet itt. Csak az agyamra ment az egyedüllét. Ez az észszerű magyarázat. Remegő kezekkel nyúltam a kilincs utána, majd ismét bementem a szobába. Most szándékosan kerültem tekintetemmel az ágyat. De mikor bezártam az ajtót, még mindig ott feküdt. Gerincem mentén egy izzadságcsepp gördült végig. Két száz év alatt megbolondultam. De nem. Nem tűnik el. Hátamat az ajtónak vetettem és megilletődve néztem a férfire.

- Fel - nyögtem egész halkan, majd tekintetemet végig jártattam az ágyon fekvő Sebastian Acerloton. Valami nincs rendben. - Ezért jöttél vissza? Hogy a képembe vágd? Nem tehetek róla, hogy két nőt szédítettél és rossznál próbálkoztál. - Pedig ha tudnád, hogy mennyire akartam akkor, hogy elvegyél. - Mindig is Amarillát szeretted - köptem gúnyosan a szavakat, majd közelebb sétáltam az ágyhoz. - Mindig is az ellenségem voltál Sebastian, ez nem fog változni - mondtam erélyesen, de muszáj voltam elfordulni. Még mindig nem értettem mi történik.

- Mit keresel itt? Te nem is vagy Sebastian. Sebastian halála után rengeteg idióta próbálkozott azzal, hogy százfülé főzetet ittak. Ma már átlátok ezen. Nekem nem kellenek hasonmások. Senki nem kell már a régi életemből - mondtam ridegen. - Menjen el, mielőtt még a Minisztériumban tudomást szereznek a csalásról, zaklatásról és magántulajdon megsértéséért. 

Sebastian

Eltelt 200év és még mindig nem vagyok abba biztos ,hogy éppen jó dologra készülődök e. Mindenki azt hitte meghaltam most már kissé bánom hiszen rengeteg ember meghalt akiket szerettem. De mióta vámpír lettem az érzéseim lekicsinyültek és egészen eddig nem tudtam rászánni magam arra ,hogy bárkivel is találkozzak a múltamból. Hiszen pompás életem volt. Csajokkal rengeteg pénzel piával és örök fiatalsággal. Mi kell még az embernek? De akkor mért vagyok itt? Mert még is fontos a múltam épp ezért vagyok itt ahol vagyok és várom Zoet ,hogy rázúdítsam ,hogy mégse vagyok hulla. Pedig gondolom az se nagyon izgatta ,sőt lehet már fel se ismerne. De időm nem volt hogy meggondoljam a dolgokat és elhúzzak mint ezt már sokszor tettem ,mert éppen ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó.

- Üdv, mondanám ,hogy feleségem ,de nem fogattad el az ajánlatom szóval: Üdv ellenségem. Fel ismersz még? - Kacsintottam a lányra miközben felhúzott lábakkal feküdtem unottan az ágyán...