Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2011. április 26., kedd

Zoe

Egyszer csak éreztem egy erős rántást a karomnál, majd már csak azt vettem észre, hogy hátra felé haladok. Sebastian húzott valamerre. Reméltem, hogy ő legalább észrevette Jaydent. Ahogy megfordultam, már én is láttam Jaydent. Láthatólag semmi baja nem volt. Ha csak egy haja szála is meggörbült a fiamnak, esküszöm, hogy ezt a patkány saját kezűleg ütöm agyon.
- Aeron - szűrtem fogaim közt nevét. Olyan erősen szorítottam össze ökleimet, hogy hosszú körmeim húsomba vájtak. - Jobb lett volna, ha soha többé nem kell lássalak - köptem gúnyosan, majd Jaydenre néztem, aki láthatólag semmit nem vesztett temperamentumából. Sebastian meglőzött kérdésével.
- Lássuk csak... - gondolkodott el Aeron. - A pénzed, vámpírságot és hozzá mondjuk a lányod, vagy a feleséged - húzta sötét vigyorra száját a férfi és még szorosabban fűzte ujjait Jayden csuklójára.
- Nem akarsz rögtön Sebastian lenni? - kérdeztem megvetően, majd közelebb léptem Sebastianhoz. - Most mi lesz? - suttogtam úgy, hogy csak ő hallja. Valószínűleg már összeállt neki a kép. Csodálkoznék, ha nem jött volna még rá, hogy Aeron meg én együtt voltunk. - Ne haragudj Tim, fogalmam nem volt, hogy bajba keverem Jaydent...
- Nem kell sugdolózni. Csak választanotok kell. Vagy a fejével együtt akarjátok visszakapni a fiatokat, vagy elég lesz testrészenként is, és akkor eltemethetitek - röhögött fel gúnyosan a férfi, majd előhúzta nadrágja zsebéből varázspálcáját és Jayden nyakához szegezte azt. 
- Rendben Aeron, mindent megkapsz, amit akarsz, de először engedd el Jaydent! - mondtam a férfinek, majd fiam felé nyújtottam kezem. 
- Mennyi pénzt akarsz? Mikor akarsz vámpír lenni? Mert tudod, ezen bármelyik percben segíthetünk - mondtam komolyan, persze eszem ágában nem volt átváltoztatni, de mivel egy igazi tudatlan barom volt, azt se fogja észrevenni, hogy kitörjük a nyakát. 
- Az még ráér, nem azon az egy-két percen fog múlni az életem. Minimum egy millió eurót akarok. Nem érdekel honnan szerzitek meg. De ha mégis meg van, akkor Zoe készpénzben fogod átadni nekem. Van rá fél órátok, hogy meg legyen, addig elmegyek sétálni a kicsi fiatokkal. Döntsétek el, mennyire fontos nektek. 
- Neee - kiáltottam, és elkezdtem futni feléjük, de addigra már köddé váltak. - Megöljük. Ennyi pénzt az életbe nem szerzünk fél óra alatt. Arról már nem is beszélve, hogy én nem akarok ettől a patkánytól semmit - jelentettem ki élesen, majd Sebastianra pillantottam, mennyire mérges rám. Inkább nem szólok semmit. Ez most az én hibám volt... miattam vitték el Jaydent, akit legalább láthattunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése