- Segített?! - Még mindig nem hiszem el, hogy ma egy ilyen tündéri gyerekkel voltam vásárolni. Tényleg meg kéne néznem nem lázas e, vagy neme beteg.. Habár ő még soha nem volt beteg. Létezik olyan hogy egy gyere... ja iean, ő vámpír. De még ha beteg lenne, akkor is a fejemet rátenném, hogy még brutálisabb lenne mint egészségesen. Hisztizne elvárná, hogy másodpercenként föl le rohangáljunk neki és, hogy a legdrágább orvosokkal gyógyíttassuk meg két perc alatt. Rossz belegondolni.
- Mit találtam én ki? - Hökkentem meg szavaira. Ma mindenki megbolondult? Szeretet szolgáltatást? A mi házunkból? Hogy is ne. Nekem ki segít? Senki. Meg amúgy is mit törődjek én a nyomorékokkal akik nem tudtak jó helyre születni, vagy elitták a pénzüket? Az egy dolog, hogy régen én is részeg voltam minden nap és néha voltak olyan napjaim az iskolában, hogy órán is csak néztem és csak kis seprűket láttam szemeim előtt röpködni, de legalább nekem volt rá pénzem. Na szóval kizárt, hogy ilyen gondolat akár egy pillanatra is átsuhanhasson azon az óriási agyamon.
- Zoe, beszélj már érthetően. Kit vettem rá és mire? Komolyan hogy mered azt képzelni, hogy én valaha bárkinek segítsek? Na jó, segíteni azt szoktam. Saját magamnak, másnak nem. - De azért rendes vagyok meg minden, csak ez nem éppen az én reszortom.
- Ha Rebeccára gondolsz, ő nem azért dobta ki a ruháit mert jótékonykodni akart, csak szimplán nem fér a szekrényébe több ruha hiába próbál bármilyen varázst és ma vásárolni megy. - Jellemző. Már csak at nem értem, hogy lehet annyi ruhája... mindegy, most nem fogok ezen aggódni.
- Mondom, hogy csak kidobálta őket, belőle se nagyon nézném ki az adakozást. - Húztam vigyorra a számat.
- És te mit csináltál ma délelőtt?- Húztam ölembe az apró lányt. Hiányoztam legalább?- Ezt nem kellett volna megkérdeznem, egyértelműen hiányoztam neki, hiszen még ilyen idióta jótékony hülyeséget is kitalált.
- Öregszel. Kevered a neveket. - Hecceltem egy kicsit, nem tudom mibe fáradt el, mikor csak itthon ült. - Láttad az előbb azt a barna hajú kék szemű gyereket, aki igencsak hasonlít mindkettőnkre? Ő Jayden a te fiad és az enyém. Tudod, akinek kedvenc elfoglaltsága, hogy minél jobban tönkretegye az életed, na ő egész délelőtt velem volt. És túl jó gyereket játszott. De azért bemutathatnál annak a másik szellem Jaydennek is. - Adtam neki egy gyengéd csókot.
- Na szóval nem válaszoltál a kérdésemre... Csináltál ma mást a tv bámuláson kívül? - Erősen kétlem. Sőt kizártnak tartom, ma mindenki saját személyisége fordítottját játssza. Talán ma Zoe lesz a minta feleség, aki nem tud élni drága szerelme nélkül. Én pedig a szer... na jó ez azért lehetetlen.
- Mit találtam én ki? - Hökkentem meg szavaira. Ma mindenki megbolondult? Szeretet szolgáltatást? A mi házunkból? Hogy is ne. Nekem ki segít? Senki. Meg amúgy is mit törődjek én a nyomorékokkal akik nem tudtak jó helyre születni, vagy elitták a pénzüket? Az egy dolog, hogy régen én is részeg voltam minden nap és néha voltak olyan napjaim az iskolában, hogy órán is csak néztem és csak kis seprűket láttam szemeim előtt röpködni, de legalább nekem volt rá pénzem. Na szóval kizárt, hogy ilyen gondolat akár egy pillanatra is átsuhanhasson azon az óriási agyamon.
- Zoe, beszélj már érthetően. Kit vettem rá és mire? Komolyan hogy mered azt képzelni, hogy én valaha bárkinek segítsek? Na jó, segíteni azt szoktam. Saját magamnak, másnak nem. - De azért rendes vagyok meg minden, csak ez nem éppen az én reszortom.
- Ha Rebeccára gondolsz, ő nem azért dobta ki a ruháit mert jótékonykodni akart, csak szimplán nem fér a szekrényébe több ruha hiába próbál bármilyen varázst és ma vásárolni megy. - Jellemző. Már csak at nem értem, hogy lehet annyi ruhája... mindegy, most nem fogok ezen aggódni.
- Mondom, hogy csak kidobálta őket, belőle se nagyon nézném ki az adakozást. - Húztam vigyorra a számat.
- És te mit csináltál ma délelőtt?- Húztam ölembe az apró lányt. Hiányoztam legalább?- Ezt nem kellett volna megkérdeznem, egyértelműen hiányoztam neki, hiszen még ilyen idióta jótékony hülyeséget is kitalált.
- Öregszel. Kevered a neveket. - Hecceltem egy kicsit, nem tudom mibe fáradt el, mikor csak itthon ült. - Láttad az előbb azt a barna hajú kék szemű gyereket, aki igencsak hasonlít mindkettőnkre? Ő Jayden a te fiad és az enyém. Tudod, akinek kedvenc elfoglaltsága, hogy minél jobban tönkretegye az életed, na ő egész délelőtt velem volt. És túl jó gyereket játszott. De azért bemutathatnál annak a másik szellem Jaydennek is. - Adtam neki egy gyengéd csókot.
- Na szóval nem válaszoltál a kérdésemre... Csináltál ma mást a tv bámuláson kívül? - Erősen kétlem. Sőt kizártnak tartom, ma mindenki saját személyisége fordítottját játssza. Talán ma Zoe lesz a minta feleség, aki nem tud élni drága szerelme nélkül. Én pedig a szer... na jó ez azért lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése