Zoe

- Érthetően beszélek! - csattantam fel idegesen, majd apró tenyereimmel nyomatékosításul rácsaptam egyet a márványból készült fehér pultlapra. Utáltam, ha valami nem volt világos a számomra. Miért kell engem mindenből kihagyni?! És Sebastiannak miért kell most teljesen bolondnak néznie? Én Jaydenről beszélek, nem pedig Rebeccáról. Azért azt még csak tudom, hogy hívják a gyerekeimet és azt is, hogy melyikükkel beszéltem. Főleg, hogy az rövid barna hajú, hatalmas kék szemekkel megáldott, gonosz kis törpe volt. Nem pedig nálam magasabb szőke hajkoronával megáldott herceg kisasszony. 

- Pontosan ezért nem értem, hogy ha nem Te vetted rá, akkor miért kezdett el most hirtelen mártírkodni. Azt mondta, hogy ő majd jár szakadt rongyokba, de odaadja az összes ruháját a szegényeknek, hogy ne fázzanak - magyaráztam értetlenül Timnek, amit nem régen én is meghallgattam Jaydentől. - Persze, Te magadért vagy. Nem segítesz senkinek, csak a magad ura vagy... - mondtam vontatott hangon és ujjaimmal kacsacsőröket mintáztam. - Neked sem áll már jól ez a fiatal, felelőtlen jampi gyerek stílus - vigyorogtam rá negédesen. - Családod van. Te is tudod, hogy ha bárkinek segítségre lenne szüksége, akkor te lennél az első, aki már azon gondolkozna, hogy mivel tudná kihúzni szerettét a bajból. Igaz Mr. Macsó? - kérdeztem szélesen vigyorogva, miután az ölébe húzott. 

- Nem mondom meg. Nem szükségeltetik, hogy te is itt elszállj magadtól, aztán teljesen megváltozz. Elég mára kedves Jayden, aki valószínűleg mindjárt megjelenik, és bejelenti, hogy szüksége van egy korbácsra, hogy meg tudja büntetni magát, mert tele van márkásabbnál márkásabb ruhákkal - forgattam meg szemeimet. El se mertem képzelni, hogy mit művel most éppen az emeleten. 

- De akkor hogy tudott lejönni az emeletről? A távirányítós helikopterével meg az építőkockáival? Ott ült mellettem a kanapén - böktem kezemmel a kanapé felé. Na jó, én nem magyarázkodom. Ha nem hisz nekem, akkor felesleges bármit mondanom. De bosszant, hogy ennyire nem hisz nekem. - Sebastian nem hazudok, tényleg itthon volt. Miért nem lehet elhinni? - kérdeztem durcásan, de azért hagytam, hogy gyengéden megcsókoljon. 

- Tévéztem, mert a fiad hagyott! Mikor lejött azt mondta nyugodtan nézzem a filmet, mert neki az is jó, amit én nézek - jegyeztem meg egyszerűen. Ebben a percben Rebecca tűnt fel a lépcsőfordulóban. 

- Azt hiszem haza jött a fiunk - csóváltam meg lemondóan fejem, és felnevettem, ahogy belegondoltam éppen mit művelt Jayden Beccával. 

- Anya! Miért van az, hogy rajtam keresi Jayden a szappant? - kérdezte teljesen felháborodva Rebecca és zilált külsejét próbálta rendbe szedni. 

- Mióta van itt Derek? Miért nem tudok semmiről? 

- Anya, Jayden a szobámban keresi a szappant, és kitalálta, hogy kölcsönveszi a parfümjeimet! Csinálj már valamit! - kezdett el toporzékolni Rebecca, és elindult vissza az emeletre. 

- Felesleges lenne bármit is mondanom... - sóhajtottam letörten, majd felálltam Sebastian öléből, és elindultam az emeletre a bolondok házába.

- Tim, gyere te is, mert lehet, hogy a fiad be se fog engedni a fürdőszobába, még hogy fürdik... - kacagtam fel gúnyosan. Úgy kell bevonszolni minden este a zuhany alá, most meg szappant keres. 

- Menj előre, lehet a Királyfi már meztelen, mert a ruháit eladományozta, és indul fürdeni - mondtam Sebastiannak és kitártam előtte az ajtót.