Sebastian

- Elhiheted én lennék a legboldogabb, ha kitörte volna a nyakát. De mivel nincs szerencsém mostanában ezért tuti, hogy egy karcolást sem szerzett. - "Nyugtattam" Rebeccát, aki ott toporzékolt a nyomomban. Most én is kezdjek el hisztizni , mint egy 05 éves vagy még annál fiatalabb lány? Mert megtehetném. Itt senkinek se számít az, amit én mondok, vagy amit tiltok, vagy csak egyszerűen nem akarok? Komolyan mondom ennek a Dereknek nem fogok hosszú jövőt jósolni. És örüljön annak, hogy nem akarom összetörni a lányom szívét. Miért olyan rosz még ennyi idő után is a "lányom", vagy a "fiam" szóra gondolni? De komolyan ezeket a megnevezéseket inkább elkerülöm, vagy gondolni se gondolok rájuk
Még szinte alig nyitottam ki az ajtót, Zoe már a nyakamba is ugrott. Na, mi történhetett itt, hogy így megijedt? Remélem legalább ég a ház, vagy esetleg valami ezerszer rosszabb dolog történt. Úgyis "unalmas" errefelé az élet. - Ha.. - Csak ennyi hagyta el torkomat és körülbelül még a vér is megállt bennem. Most én nem vagyok normális- és akkor Zoe se az- , vagy tényleg három Jayden ül az ágyon? Most sírnom vagy röhögnöm kellene? Egy a biztos, hogy elkezdtem röhögni, de azt nem tudom min. Rendben, akkor ezek szerint van egy... vagyis három fiam - már megint - akik egyáltalán nem úgy viselkednek, mint az, aki nemrégen még egyedül nézett ki így. Tudom, hogy zavaros. Hiába még a gondolataimat sem tudom kibogózni. Olvas... Fürdik... És magának hozza a kaját... Szent Merlinem! Hova tűnt Jayden Acerlot? Oké, ezerféle magyarázat van arra, hogy hogy került ide három ugyanolyan gyerek, vagyis igazából csak kettő, mert valamelyikük az igazi, vagy nem tudom. De ha valamelyik az igazi, akkor melyik? Mert a "régi" Jay az tuti itt ugráltatná a másik kettőt, vagy hármat egyx gonosz vigyorral az arcán.
- Befejeznéd? - Hogy tud ez még mindig azon a patkányfejű gyereken aggódni? Nem tud meghalni, akkormeg?
- Mi a francot csináltál? - Fordultam inkább színtelen hangon Zoehoz.
- Apuci, megmondod nekem hol van a tusfürdő? - Kérdezte az egyik "Jayden".
- A fürdőszekrényben. - Körülbelül úgy válaszoltam mint aki most érkezett egy idegen bolygóra, de aztán megint kitört belőlem a röhögés.
- Szerinted ez, hogy sikerült neki? - Kérdeztem a szőke lányt, aki ugyanolyan meglepettséggel állt mint én.
- Rebecca ugye te is szeretnél adakozni a szegény gyerekeknek? Biztos találnál valamit amire már nincs szükséged. - Lépett elénk egy másik "Jayden", miután letette íróasztalára a nagy tálca ételt. Jayden Acerlot mióta tud így beszélni? Ilyen kedvesen és inteligensen?
- Ez már kezd horrorisztikus lenni. Melyik az igazi? - Néztem körbe a szobába. Az a gyerek aki eddig itt lakott talán még sosem fürdött csak úgy, napközbe. Sőt még esténként is valóságos háború után tudtam a kádba rakni, vagy üldözni. Az a gyerek aki eddig itt lakott még véletlenül se gondolt volna egy pillanatra se arra, hogy másnak mi a jó és, hogy ő kinek segíthetne. Az a gyerek aki eddig itt lakott, hát annak én itthon a kezébe könyvet még nem láttam. Oké, az iskolába könyv biztos volt már a kezébe, de hogy itt kezdjen Romeo és Júliát olvasni, az már sok volt.
- Most mit csináljunk? - Fordultam segélykérően hátra.