Zoe

Már legalább másfél órája ülök ezen a kanapén, teljes nyugalomban, pattogatott kukoricát rágcsálva, és még senki nem jött le sikítozva az emeletről. Lehet Jayden és Rebecca is úgy gondolták, rám fér egy nap pihenés. Na jó, ennek azt hiszem vége, elszóltam magam, ugyanis Jayden játékokkal a kezében sétált le az emeletről. Megadóan sóhajtottam egyet, majd magam alá húztam lábaimat, hogy ő is letudjon ülni mellém. Éppen készültem átkapcsolni a tévét, hogy nézzük kedvenc meséit, mikor szelíden rám mosolygott, majd megkérdzte, hogy mit nézek.

- Ugysem tetszene, egy thriller. Az a lényege, hogy mindenki meghal. Mit szeretnél nézni?

- Amit te. Tudod, ugysem maradok sokáig, csak elmesélem, hogy mit csinálok - kezdte el magyarázni, majd mint a "nagyok" megdörzsölte homlokát és felemelte kezeit, amikben régi játékokat tartott.

- Mesélj, mire készülsz, Jay? - kérdeztem érdeklődve.

- Úgy döntöttem anyucika, hogy a játékaim nagy részét, amit már ugysem szeretek, és nem használom, odaadományozom más gyerekeknek. Ma olvastam az egyik könyvben, hogy mennyi szegény ember meg gyerek van, akiknek nagyobb szükségük van rá. És még a ruháimat is odaadom. Én majd járok egyszerű, szakadt rongyokban. Szóval anyucika, mit szólnál, ha nyitnánk egy szeretet otthont? - pislogott rám hatalmas kék szemeivel, nekem pedig az első reakcióm az volt, hogy a fiam megbolondult. Tenyeremet a homlokára helyeztem, nem-e lázas, de nem volt meleg. Valami nagyon nincs rendben. Teljesen megdöbbentem. Az első sokk akkor ért, mikor úgy nevezett anyucika, ilyet se szokott. És ő jótékonykodik? A régi dolgait elajándékozza? Nem vall ez rá. 

- Ööö... kicsim, jól meggondoltad, miket szeretnél elajándékozni? - kérdeztem elbizonytalanodva, mert nagyon furcsa volt, ahogy esdeklő szemekkel engem fürkészett.

- Anya, ne legyél ilyen! Ne akarj elbizonytalanítani. Nekem semmire nincs szükségem, épp itt az ideje, hogy most én nélkülözzek, ne szegény emberek, akik az utcán fagyoskodnak most is. Szégyelld magad - mondta sértődötten, majd felcaplatott az emeletre egy hatalmas szemeteszsák társaságában. Egész biztosan csak képzelgek, valami nálam nincs rendben. Elfáradtam, lehet meghalok, túl fáradt az agyam... Te jó Merlinem, hát mi van a fiammal?

Nem volt időm tovább gondolkodni, mert Sebastian levágódott az egyik bárszékbe. Jayden pedig behozta a szatyrokat, az ajtót pedig óvatosan tette be maga mögött. Kicserélték. 

- Segített neked? Akkor te találtad ki, hogy Szeretet szolgálati otthont csinál a házunkból? - kérdeztem felháborodva. - Nagyon ügyes vagy, hogy rá tudtad venni a selejtezésre - vigyorogtam elégedetten Sebastianra. - Tudod én mióta próbálom megkérni, hogy válogassa ki, amit már nem használ? A fejemet levette volna, ha csak felhozom ezt a példát. Büszke vagyok rád, édes - kacsintottam a férfire, majd elkezdtem kipakolni a zacskókból. De hát ezeket nem az emeletről hozta. Mi a...

- Sebastian valami nincs rendben. Jayden itthon volt - ráncoltam össze értetlenül szemöldököm.