Miről beszél? Ki adományoz ebbe a házba régi cuccokat? Mert, hogy itt senkinek se jutna ilyen az eszébe az egyszer biztos. Még talán Jesse venné rá magát ilyesminek, de ő itthon sincs. Másról pedig nem igazán képzelném el, hogy odaajándékozná mugli ivadékoknak a cuccait, főleg ,hogy még a szegényebb felének.
- De kiii? - Komolyan itt már meg lehet őrülni. Nagyon örülök neki, hogy valaki jókedvű adakozó, de miért nem képes elmondani, hogy melyik idióta akarja eladományozni a ruháit? Mindegy hogy ki az, de az én ruháim maradnak.
- Ha nem előzne meg Miss Cicababa. - Kacsintottam a lánynak. Hát igen néha tudom adni a hülye gyereket, de aztán rá kell jönnöm, arra amit épp most közölt velem. De nem is baj, úgyse sokan mondták volna régen, hogy Sebastian Acerlot valaha is felelőségteljes lesz. Még kétszáz év után se.
- Mivan? Jayden lejött az emeletről, miközben velem volt vásárolni? Rémeket látsz. - Ez megbolondult. Kellene találnom ebbe a házba egy ép eszű embert, vagy egyszerűbb lenne fejvesztve kiabálni és kirohanni. - Most őszintén, mikor hagyna téged filmet nézni? Szerintem csak elaludtál. Habár ilyet még álmodni is vétek. - Igen visszatért a régi Jayden. Vagyis hát a lépcsőn lejöő lányra pillsantva igazán az jött le... Vagy... Igen, Zoe szavaira már tökéletesen összeraktam a képet és igazából az sem érdekelt, hogy Jayden milye hülye szappant keresgél és, hogy épp most lesz buzi belőle. Most éppen szivesen megnéztem volna azt, hogy itt van e az az ember, aki pár pillanat múlva halott lesz hogyha a ház kétszáz kilóméteres körzetébe találom. Ahogy Zoe kiszállt ölemből, szinte félrelökve utamból a két lányt törtettem felfelé a lépcsőn. Hát igen, könnyedén leeshetett nekik, hogy nem Jaydenhez sietek, mert az ő szobája pont a ház túl oldalán volt és nem ott ahova én tartottam.
- Ezt nem hiszem el, komolyan meg akarsz halni? - Kérdeztem amikor beléptem a szobába. Komolyan ebben a pillanatban ugrott ki Becky ágyából félmeztelenül ez a.. ez a... hagyjuk. Egyszerűen megragadtam a nyakát és gyönyörű szépen kivágtam az ablakon. Az sem érdekel, ha ebbe a házba már egy ablak se lesz, akkor a falon keresztül dobom le.
- Ne mondj semmit! - Fordultam Rebecca felé, miközben pálcám előcsúsztattam övemből.Egyszerűen megfogtam csuklóját, másik kezemmel pedig pöccintettem egyet. - Incarcerandus! - Kezeink köri egy sötétzöld kötél féleség csúszott. - Azt hiszem egy ideig élvezned kell a társaságom. - Félreértés ne essék, egyáltalán nem szállt el dühöm, csak szimplán megpróbáltam higgadt maradni, de nem igazán ment és ezt az éjjeliszekrény bánta, amibe pompásan sikerült belerúgnom.
- Mi van a szappannal? - Kérdeztem még mindig ingerülten.
- De kiii? - Komolyan itt már meg lehet őrülni. Nagyon örülök neki, hogy valaki jókedvű adakozó, de miért nem képes elmondani, hogy melyik idióta akarja eladományozni a ruháit? Mindegy hogy ki az, de az én ruháim maradnak.
- Ha nem előzne meg Miss Cicababa. - Kacsintottam a lánynak. Hát igen néha tudom adni a hülye gyereket, de aztán rá kell jönnöm, arra amit épp most közölt velem. De nem is baj, úgyse sokan mondták volna régen, hogy Sebastian Acerlot valaha is felelőségteljes lesz. Még kétszáz év után se.
- Mivan? Jayden lejött az emeletről, miközben velem volt vásárolni? Rémeket látsz. - Ez megbolondult. Kellene találnom ebbe a házba egy ép eszű embert, vagy egyszerűbb lenne fejvesztve kiabálni és kirohanni. - Most őszintén, mikor hagyna téged filmet nézni? Szerintem csak elaludtál. Habár ilyet még álmodni is vétek. - Igen visszatért a régi Jayden. Vagyis hát a lépcsőn lejöő lányra pillsantva igazán az jött le... Vagy... Igen, Zoe szavaira már tökéletesen összeraktam a képet és igazából az sem érdekelt, hogy Jayden milye hülye szappant keresgél és, hogy épp most lesz buzi belőle. Most éppen szivesen megnéztem volna azt, hogy itt van e az az ember, aki pár pillanat múlva halott lesz hogyha a ház kétszáz kilóméteres körzetébe találom. Ahogy Zoe kiszállt ölemből, szinte félrelökve utamból a két lányt törtettem felfelé a lépcsőn. Hát igen, könnyedén leeshetett nekik, hogy nem Jaydenhez sietek, mert az ő szobája pont a ház túl oldalán volt és nem ott ahova én tartottam.
- Ezt nem hiszem el, komolyan meg akarsz halni? - Kérdeztem amikor beléptem a szobába. Komolyan ebben a pillanatban ugrott ki Becky ágyából félmeztelenül ez a.. ez a... hagyjuk. Egyszerűen megragadtam a nyakát és gyönyörű szépen kivágtam az ablakon. Az sem érdekel, ha ebbe a házba már egy ablak se lesz, akkor a falon keresztül dobom le.
- Ne mondj semmit! - Fordultam Rebecca felé, miközben pálcám előcsúsztattam övemből.Egyszerűen megfogtam csuklóját, másik kezemmel pedig pöccintettem egyet. - Incarcerandus! - Kezeink köri egy sötétzöld kötél féleség csúszott. - Azt hiszem egy ideig élvezned kell a társaságom. - Félreértés ne essék, egyáltalán nem szállt el dühöm, csak szimplán megpróbáltam higgadt maradni, de nem igazán ment és ezt az éjjeliszekrény bánta, amibe pompásan sikerült belerúgnom.
- Mi van a szappannal? - Kérdeztem még mindig ingerülten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése