Felhúztam a szemöldököm kérdésére. Hát nem ,tudom, csak remélem. Elvégre két visszautasítás egy napra, hát már sok lenne. De most komolyan. Hurrá, megint eszembe jutott az az idióta Derek ,vagy nem is tudom már mi a neve. Nem vagyok biztos a nevébe, mikor egy nap vagy 5000szer hallgathatom ,hogy milyen tökéletes. Hát szép. mindegy inkább ugorjunk vissza. Most már ezer százalék ,hogy igazam van. Ha már a kezünk összekulcsolódott nyert ügyem van. Hányszor eljátszottuk már a kibékülgetést, habár nem éppen 5 év után, de eljátszottuk már. Most mégis más volt. Tökéletes életünk. Olyan is volt, De unalmas és igaza van, olyan hogy az ember minél hamarabb menekülni akar mert begolyózik. Mert a tökéletesség már túl sok. Én mondom ezt, aki magára mindig ezt a jelzőt használja, de nembaj. Gyönyörű volt. Talán, de akkor is furcsa. Motnába unatkozok, pedig nem sokat változott körülöttem minden, amik Zoenak hiányoznak azok nálam megmaradtak, nálam csak ő hiányzik és mégis más. Én soha nem gondolkodtam azon ,hogy vámpír akarok lenni és csak akkor döbbentem rá ,hogy van örökké élet, amikor vérszívó lettem. Úgy gondoltam örökké elleszek a bulizásban, de aztán kétszáz év alatt rá kellett jönnöm, hogy unalmas ez így. Most pedig már lassan oda jutok ,hogy minden unalmas.
- Megváltoztam volna? Talán, csak meguntam az életet. - Eresztettem el egy mosolyt. - Hé, te mióta tudod ,hogy halálfaló vagyok? Tisztelnek ,de nem is tudom ,utálom az egészet. - Húztam grimaszra ajkaimat. - A házról és azokról, amik neked hiányoznak, hát én nem tudom. Jayden kezd felnőni. Jesse sosincs otthon ,néha napokig azt se tudom él e. Rebecca pedig, ma is itt hagyott a korcsolyapályán mert a pasija fontosabb mint én. Én most állok ott ahol te voltál 5 éve, hogy unom ezt az egészet. Arról nem is beszélve ,hogy egyedül érzem magam. Legszívesebben megint elmennék egy kétszáz évre, de akkor tényleg belehalnék az unalomba. - Húztam közelebb magamhoz az aprócska lányt.
- Zoe, én azt akarom ,hogy minden olyan legyen mint régen. Mikor még Roxfortba jártunk. Nekem kellene az egész csapat, az iskola, minden, érted? Az ,hogy titokba lehessünk egymással. Az, hogy jól agyonverjen Nate és Brendon, mert rád merek nézni. Hogy Vivi kioktasson arról, milyen is vagy te valójában és ,hogy jó nagy hülye vagyok. Illa, akire féltékeny lehess és aki szórakoztat unalmas perceimben. Az egész iskola és minden. - Szinte elképzeltem mindent, pörögtek szemem előtt az emlékek. És ,ha belegondolok, mindenki halott. Vagyis hármunkat kivéve. Engem, Zoet és Natet, akit már kétszázötven éve nem láttam. - Szóval, már csak mi vagyunk és legalább te maradj meg nekem. - Mielőtt megszólalhatott volna szavát elfojtottam egy szenvedélyes csókkal. Inkább félretettem az emlékeket.
- Megváltoztam volna? Talán, csak meguntam az életet. - Eresztettem el egy mosolyt. - Hé, te mióta tudod ,hogy halálfaló vagyok? Tisztelnek ,de nem is tudom ,utálom az egészet. - Húztam grimaszra ajkaimat. - A házról és azokról, amik neked hiányoznak, hát én nem tudom. Jayden kezd felnőni. Jesse sosincs otthon ,néha napokig azt se tudom él e. Rebecca pedig, ma is itt hagyott a korcsolyapályán mert a pasija fontosabb mint én. Én most állok ott ahol te voltál 5 éve, hogy unom ezt az egészet. Arról nem is beszélve ,hogy egyedül érzem magam. Legszívesebben megint elmennék egy kétszáz évre, de akkor tényleg belehalnék az unalomba. - Húztam közelebb magamhoz az aprócska lányt.
- Zoe, én azt akarom ,hogy minden olyan legyen mint régen. Mikor még Roxfortba jártunk. Nekem kellene az egész csapat, az iskola, minden, érted? Az ,hogy titokba lehessünk egymással. Az, hogy jól agyonverjen Nate és Brendon, mert rád merek nézni. Hogy Vivi kioktasson arról, milyen is vagy te valójában és ,hogy jó nagy hülye vagyok. Illa, akire féltékeny lehess és aki szórakoztat unalmas perceimben. Az egész iskola és minden. - Szinte elképzeltem mindent, pörögtek szemem előtt az emlékek. És ,ha belegondolok, mindenki halott. Vagyis hármunkat kivéve. Engem, Zoet és Natet, akit már kétszázötven éve nem láttam. - Szóval, már csak mi vagyunk és legalább te maradj meg nekem. - Mielőtt megszólalhatott volna szavát elfojtottam egy szenvedélyes csókkal. Inkább félretettem az emlékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése