- Jayden Mark Acerlot! Mit műveltél? - sipákoltam a telefonba, mikor bejelentette, hogy körülbelül fél óra múlva jelenésem van az igazgatónál. Válasz nem igazán érkezett a vonal másik végéről. - Oké Jayden, erről még beszélgetni fogunk. Nem tudom elképzelni, hogy miért kell odamennem. De ha végeztem beszélgetni fogunk. Csak ketten - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon és lecsaptam a telefont. Miért kellett bármilyen tulajdonságot is örökölnie az apjától? Különben is, miért van az, hogy Jesse miatt maximum azért kellett bemennem az iskolába, hogy elmondják milyen kiemelkedően jól teljesít abban az évben, Jayden igazgatóját pedig lassan ebédre is meghívhatnám, olyan gyakran kell vele találkoznunk. Magamhoz vettem táskámat, majd kiléptem a bejárati ajtón és eltűntem. Legközelebb az iskola egyik üres folyosóján jelentem meg, ahonnan már csak néhány ajtónyira volt az iroda. Lassú léptekkel haladtam odáig és megpróbáltam lehiggadni. Végül is, bármit csinált drága kisfiam, meg tudom változtatni az emlékezetét. És ez Jayden hatalmas szerencséje. Kopogtattam az ajtón, majd beléptem. Nem voltam egyedül, és valószínűleg az előttem ácsorgó férfi sem érkezhetett sokkal előbb.
- Mr Henrik - erőltettem vidám mosolyt arcomra, majd ellöktem magam elől Sebastiant és mit sem törődve beljebb mentem. És természetesen, ha Jaydent normálisan nevelné, nem ülnénk itt. De ő, nem tud még egy növényt sem felnevelni. Nem is értem hogy lehetséges, hogy Jay még életben van.
- Mr és Miss Acerlot, kérem foglaljanak helyet. Hosszas beszélgetésnek nézünk elébe - mondta az igazgató, majd miután kezet fogott Sebastiannal, visszaült székébe. Csodás. Én azt hittem kapunk egy levelet és mehetünk. De nem, mert hosszas beszélgetés lesz itt. Küldtem Sebastian felé egy gyilkos pillantást, hogy tisztában legyen vele én teljes mértékig őt hibáztatom, majd leültem az egyik kényelmes fotelba.
- Halljuk Mr Henrik, ne kíméljen - sóhajtottam lemondóan és hallgattam a férfit.
- Nos, a fiuk a korai tinédzser kor egyik legjellegzetesebb tünetével rendelkezik, ha fogalmazhatok így. Jayden, mint azt már néhány éve tudjuk, igen csak odaadó érdeklődéssel figyeli a korabeli, és talán az idősebb lányokat is. - Azt hittem szívbajt kapok. Mi az, hogy az idősebb lányokat is? A fiam csak ne nézze meg magának a 23 éves korosztályt. - Első alkalommal, mikor pornográf felvételeket tartalmazó magazinokkal jelent meg az iskolában, még nem hívtuk be önöket, de sajnos, itt már nem volt elég az oktatói szó. A fiuk a nagyszünetben a mozi teremben pornófilmet vetített le a maga és társai szórakoztatására - fejezte be az igazgató és tekintetét köztem és Sebastian között járatta.
Én azt hiszem ebben a pillanatban szétverem a mellettem ülő férfinek a képét. A fiam, miatta hord ilyeneket az iskolába, mert otthon is ez megy a tvben. És akkor el kell vele dicsekedni a haverjainak. Sebastian még is hogy képzeli, hogy ilyeneket tarthat abban a házban? Ki tudja nem-e csináltak belőle bordélyházat. Bármit el tudok képzelni. Három férfi egy rakáson... ki tudja mit művelnek.
Meg sem tudtam szólalni, tekintetem Timre vándorolt.
- Sebastian, mond azt, hogy te nem tudtál róla, hogy a fiad tudja, hogy hol tartod a pornó DVD-idet - mondtam fenyegető hangon a férfinek, és izzó tekintetemet az övébe fúrtam.
- Mr Henrik - erőltettem vidám mosolyt arcomra, majd ellöktem magam elől Sebastiant és mit sem törődve beljebb mentem. És természetesen, ha Jaydent normálisan nevelné, nem ülnénk itt. De ő, nem tud még egy növényt sem felnevelni. Nem is értem hogy lehetséges, hogy Jay még életben van.
- Mr és Miss Acerlot, kérem foglaljanak helyet. Hosszas beszélgetésnek nézünk elébe - mondta az igazgató, majd miután kezet fogott Sebastiannal, visszaült székébe. Csodás. Én azt hittem kapunk egy levelet és mehetünk. De nem, mert hosszas beszélgetés lesz itt. Küldtem Sebastian felé egy gyilkos pillantást, hogy tisztában legyen vele én teljes mértékig őt hibáztatom, majd leültem az egyik kényelmes fotelba.
- Halljuk Mr Henrik, ne kíméljen - sóhajtottam lemondóan és hallgattam a férfit.
- Nos, a fiuk a korai tinédzser kor egyik legjellegzetesebb tünetével rendelkezik, ha fogalmazhatok így. Jayden, mint azt már néhány éve tudjuk, igen csak odaadó érdeklődéssel figyeli a korabeli, és talán az idősebb lányokat is. - Azt hittem szívbajt kapok. Mi az, hogy az idősebb lányokat is? A fiam csak ne nézze meg magának a 23 éves korosztályt. - Első alkalommal, mikor pornográf felvételeket tartalmazó magazinokkal jelent meg az iskolában, még nem hívtuk be önöket, de sajnos, itt már nem volt elég az oktatói szó. A fiuk a nagyszünetben a mozi teremben pornófilmet vetített le a maga és társai szórakoztatására - fejezte be az igazgató és tekintetét köztem és Sebastian között járatta.
Én azt hiszem ebben a pillanatban szétverem a mellettem ülő férfinek a képét. A fiam, miatta hord ilyeneket az iskolába, mert otthon is ez megy a tvben. És akkor el kell vele dicsekedni a haverjainak. Sebastian még is hogy képzeli, hogy ilyeneket tarthat abban a házban? Ki tudja nem-e csináltak belőle bordélyházat. Bármit el tudok képzelni. Három férfi egy rakáson... ki tudja mit művelnek.
Meg sem tudtam szólalni, tekintetem Timre vándorolt.
- Sebastian, mond azt, hogy te nem tudtál róla, hogy a fiad tudja, hogy hol tartod a pornó DVD-idet - mondtam fenyegető hangon a férfinek, és izzó tekintetemet az övébe fúrtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése