Zoe

Éppen azon gondolkoztam, hogy a muglik nyamvadt élete mennyivel unalmasabb, mint a varázsló világ, ahol mindig történik valami érdekes. De itt maximum kirúgnak valakit az állásából, vagy veszett kutyát támadtak egy óvódás csoportra, esetleg kiraboltak egy régiség kereskedőt, aki rögtön szívinfartust is kapott, így a tettesek távozhattak, hiszen senki nem tudta bizonyítani bűnösségüket. És a muglik itt élik mindennapjaikat, a hatalmas semmit tevésben. A mágusoknál legalább az újságíróknak van fantáziájuk és a cikkeket némiképp átfaragják, hogy az olvasók várják a hírek folytatását. 

Ahogy ezen gondolkoztam, egy apró rántást éreztem karomnál, majd pár perc múlva már csak azt vettem észre, hogy ott ülök Tim ölében. Túlközel hozzá. Éppen ellenkezni akartam és felállni, mikor átfonta karjait derekamon. Szavai hallatán muszáj voltam elfordulni. 

- Miért hiszed, hogy nem akarom? - kérdeztem tőle, és ajkamat keserű mosolyra húztam. Miért csapom be magam? Miért hazudok még most is saját magamnak? Hiszen valóban nem akarom elfelejteni, és már rettentően hiányzik az eddigi életünk, amit ketten éltünk. Megadóan sóhajtottam egyet, majd egyik kezemet az övébe csúsztattam. - Én azt hiszem, megijedtem Sebastian. Nem most, hanem mikor tökéletes volt az életünk. Volt három gyerekünk, közösen neveltük őket, egy házban éltünk, és nem úgy találkoztunk össze, mint két régi jó szerető. Gyönyörá volt, mondhatni álomba illő, ahogy nevelgettük Jayt, de túlságosan kötött. Megijesztett, hogy minden ennyire hibátlan körülöttünk. A szürke hétköznapokat nem akartam megvárni - magyaráztam miközben a korcsolyázókat néztem. - És tudod min kaptam magam? Hogy az életem most unalmas, hogy egyedül vagyok. És hiányzik Rebecca mindennapos hisztije, veled a veszekedések, az esti beszélgetések Jesse-vel, és ami a legérdekesebb, hogy hiányzik, hogy Jayden egésznap osztogassa a parancsait... - Elhallgattam. Én már így is túl sokat mondtam. Hiszen én csesztem el az életemet, neki mindene megmaradt. - Igen, talán tényleg egy nagy szívás. Pedig azt hittem, hogy soha nem növök fel, és élvezni fogom, hogy egyik buliból a másikba járjak. És örökké szórakozni, bulizni fogok. Most meg arra vágyom, hogy a fiam az őrületbe kergessen? Megváltoztam. De nem csak én. Te is - fejeztem be csendesen, és hátradőltem. Jó volt a közelsége. Talán túlságosan is. - És veled? Mi a helyzet? Minden tökéletes. A ház még meg van. A halálfalók tisztelnek...?