Azért elég nagy égés ha egy lány már képes a randi legelején dobni. Még szinte a korcsolyát sem vettem fel amikor egyedül hagytak. Én soha nem szerettem a jégen eszetelenkedni, csak ha mindenkit fellökhetek és eltorlaszolhatok az utamból. Amúgy sem vagyok a vékony kis pengék művésze amik a cipőmön, vagy a nem is tudom mimen vannak. Az ilyenhez nem igazán volt tehetségem. Talán az egyetlen dolog ami nem tökéletes bennem. Na, jó ne túlozzunk azért. Mondjuk nyugodtan ,hogy én korcsolyázni is tudok. Hát a többi idiótához képest akik itt lökdösik és tiporják egymást a földbe. Lepattintottak egy randin. Egy másik fiú miatt. Ez még akkor is fáj ha a lányom tette velem, sőt még jobban. Vigyáznia kéne magára annak a kid féregnek ,nehogy ne legyen feje a nap végére ,mert most olyan jó lenne kettévágni. Had legyen belőle kettő. A nyaka pedig tökéletes alany lenne a nyisszantásra. Engem mégsem lehet dobni másért. Különösen nem egy ilyen... emberre aki még a mugli nevet se érdemli meg. Szörnyű. Na, végül sikerült felállnom és még suhannom is. Hiába, aki Istennek született az az is marad. Mostanában hihetetlen önelégült tudok lenni ,de ez hol baj, ha teljesen igazam van? Éppen lassan ,de biztosan próbáltam haladni, de nem elesni a jégen. Nem gáz, amúgy ,hogy ennyi ember előtt leégetem magam.
Egyszer csak azon kaptam magam ,hogy valaki tökéletesen beesett a lábaim közé. Áh, szeretem én a korizást.
- Se... - Kezdtem ,de megpillantottam a lány arcát és ez a segíteni akarás szép gyorsan el is szállt. - Nyugalmat. - Mondtam ,miközben egy elégedett mosoly csusszant férfias arcomra.
- Tudtam ,hogy eljön az a nap, mikor a lábaim előtt fogsz heverni. - Hagytam utat nevetésemnek és legugoltam a lányhoz. - Ugyan... Az ilyeneket már az óvodából is kitiltották divatkatasztrófa miatt. - Húztam el fülétől a fülvédőét és belesúgtam a fülébe mintha egy titok lett volna, aztán már álltam is volna fel. Csak éppen nem úgy sikerült, mint ahogy kellett volna. Szépen hanyadt testem ,de erőm sem volt a röhögéstől felállni.
- Megátkoztál. - Röhögtem. Nem értem miért vagyok vele ilyen túl kedves ,de az vagyok, az biztos...
Egyszer csak azon kaptam magam ,hogy valaki tökéletesen beesett a lábaim közé. Áh, szeretem én a korizást.
- Se... - Kezdtem ,de megpillantottam a lány arcát és ez a segíteni akarás szép gyorsan el is szállt. - Nyugalmat. - Mondtam ,miközben egy elégedett mosoly csusszant férfias arcomra.
- Tudtam ,hogy eljön az a nap, mikor a lábaim előtt fogsz heverni. - Hagytam utat nevetésemnek és legugoltam a lányhoz. - Ugyan... Az ilyeneket már az óvodából is kitiltották divatkatasztrófa miatt. - Húztam el fülétől a fülvédőét és belesúgtam a fülébe mintha egy titok lett volna, aztán már álltam is volna fel. Csak éppen nem úgy sikerült, mint ahogy kellett volna. Szépen hanyadt testem ,de erőm sem volt a röhögéstől felállni.
- Megátkoztál. - Röhögtem. Nem értem miért vagyok vele ilyen túl kedves ,de az vagyok, az biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése