Zoe

Tettem még pár kisebb kört Tim körül, majd érdeklődve pillantottam le rá, ahogy pontosan két centivel lába mellett lefékeztem korcsolyámmal.
- Jayden nincs nálam. Valószínűleg valamelyik utánzatom vigyáz rá a házadban - vontam meg érdektelenül vállamat. - Nem is tudom mikor láttam őt utoljára. Ja igen, mikor azzal a szőke nővel voltak cipőt venni. Majdnem vett Jaydennek egy rózsaszín női szandált, magas sarokkal, csak azért, mert a talpán autó mintát talált, és ebből azt a következtetést volnta le, hogy a fiunk nő nemű - meséltem Sebastiannak, majd a végén gúnyos mosoly csúszott számra. - Néha olyan nőket is csábíthatnál az ágyadba, akiknek több esze van, mint egy maszületett csirkének. Hihetetlen, hogy mennyi nő van, akik elvakulva mindenre igent mondanak.
- Miért kell mindig oda kilyukadnunk, hogy én nem tudlak elfelejteni? És ha így van, nagy dolog. Egyszer csak sikerülni fog, és minden baromságon túl lépek, ami történt az elmúlt kétszáz évben. Semmi nem tart örökké. Az én érzéseim pedig lassan, de biztosan megszűnnek - mondtam színtelen hangon, majd pár perc csend után leguggoltam Sebastian elé, hogy segítsek neki felállni.
- Talán nem itt kellene fetrengened. Gyere. Lekísérlek a pályáról, nehogy bárkiben is kárt tegyél - nyújtottam rá ki játékosan nyelvem, majd belekaroltam és elkísértem a pálya széléig. Ha akar leléphet, én pedig korizhatok tovább.