Fáradtan nyitottam fel szemeimet, ahogy valami idióta nagy lendülettel levágta magát az ágyamra. Ki sem kellett nyitnom elnehezült pilláimat, már az ércces férfi hangból nagyon jól tudtam, ki tette tönkre álmomat.
- Neked is jó reggelt Sebastian - vetettem oda, majd duzzogva húztam a fejem tetejére a mélykék selyem paplant, hátha így Sebastian is rájön, hogy egy nem kívánatos személy a szobában. De neeeem, annál ő tapintatlanabb. Soha nem venné észre, hogy nem vagyok kíváncsi rá.
- Hogy mit csinálsz? - pattantak ki szemeim és valami régi, izgatott tűz csillant bennük. Nekem is hiányzott a suli, nagyon is. Tisztán emlékszek az első napomra, az utolsóra... de ha vissza is megyek, már nem lesz ugyan olyan. Hiszen mit fogunk mi ott csinálni a fiatalok között? Nem mintha én nem egy tizenöt éves picsának néznék ki... de, nem tudom.Vissza akarok menni.
- Hogy jutottál erre az elhatározásra? - próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra, mert legszívesebben most felálltam volna és elkezdtem volna ugrálni az ágyon miközben sikítozok mint egy idióta. Nem kell leégetni magam Sebastian előtt.
- Ugyan, azért vonakodtál megkérdezni, mert nincs merszed egy ilyen bomba nővel mutatkozni mint én - kacagtam fel magabiztosan, majd amíg ő lement, én a szekrényhez botorkáltam és gyorsan magamra kaptam néhány göncöt. Éppen felhúztam a melegítő felső cipzárját, mire a hófehér hálószoba fal, vörös lett!
- Én megöllek - fordultam vérben forgó szemekkel a srác felé. - Most ezt rendbehozod - sziszegtem arcába és bevonultam a fürdőszobába.
- Én megöllek - fordultam vérben forgó szemekkel a srác felé. - Most ezt rendbehozod - sziszegtem arcába és bevonultam a fürdőszobába.
- Mire? Arra, hogy ki fogja rendbehozni a szobámat? Természetesen te. De most induljunk - vigyorogtam izgatottan, majd előkerítettem pálcámat és nadrágzsebembe süllyesztettem. De rég volt nálam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése