Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. október 10., vasárnap

Sebastian

Tim

Már régóta gondolkodtam azon ,hogy visszamegyek oda ,ahol életem legszebb évei játszódtak le. Persze azt tudom ,hogy semmi sem lesz már a régi, elvégre is a többiek ne jönnek velem, ez pedig lehet gátolni fogja azt ,hogy igazán jól érezzem magam. Ha visszagondolok mekkora bulikba voltunk benne. Mi voltunk a suli nagymenői. A macsók és a suli legjobb csajai. Hát ez volt a mi kis bandánk. De már mindenki meghalt. Vagy nem. Zoe még ott van.

- Hu. - Ijesztettem ,meg a lányt aki eddig békésen aludt. vagy nem békésen. Na mindegy az csak részletkérdés. - El ne ájulj itt nekem ,hogy milyen jó ébresztőd volt. Már megszoktam az ilyen lányokat.- Vetettem oda neki ,miközben beültem az ágy közepére.
- Na most figyuzz ide. Úgy döntöttem visszamegyek Roxfortba. Aztán gondoltam megkérdezlek jössz e velem. De úgyse akarnál, mert tudod ,hogy kevés vagy hozzám és meg se érdemelnéd. De ha már itt vagyok akkor iszok valamit. - Hagytam ott és már csak egy zacskó vérrel érkeztem vissza.

- Fúj ez bűn rossz. - Dobtam el és a csomagot, ami szépen a tapétára csattant és vörössé varázsolta azt.
- Na mi a válaszod? - Kérdeztem ,mintha nem most tettem volna tönkre a falat. Nem mondanám hogy véletlen volt, mert totál direkt csináltam ,de ezt ő is tudja....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése