Évek, évszázadok múltak el, mikor utoljára találkoztak. Akkor azt hitték már nincs többé. De talán az idő begyógyította sebeiket. Mit tennél ha egy váratlan pillanatban rád szakadna a múlt? Küzdenél vagy belenyugodnál, hogy újra át kell élned?

2010. október 10., vasárnap

Sebastian

Tim

- Hallod, örülök ,hogy megnéznél ,de közlöm veled ,hogy nem fogsz szakállal látni. De ha már itt tartunk neked biztos pompásan állna, majd növesztünk ,okés? - Kérdeztem a lányt ,majd a vért iszogattam ,amit szerencsétlen pincér saját magából csurgatta a poharamba. Hát igen jó ,ha valaki tudja hipnotizálni az embert. és én tudom.

- Oké, a te szüleid de ezt figyeld. - Álltam fel az asztaltól és odasétáltam a szőke házaspárhoz.
- Elnézést hölgyem ,de várják a pultnál. - Tágítottam ki pupilláim. Hát igen ,más se kellett ,már ment is a pulthoz.
- Jó napot. - Ültem le a férfihez. Csak nézzen rám. - Sebastian Acerlot. - Mutatkoztam be neki.
- Thomas Block. - Felelte és végre rám nézett.
- Na akkor most eljátszogatunk egy kicsit. Elmegyünk a Roxfortba és maga azt fogja mondani ,hogy a maga fia vagyok ,aki eddig Franciaországban tanult. Szóval a nevem Sebastin Block. - Vetettem oda neki.
- Mikor indulunk? - Kérdezte.
- Rögtön. - Feleltem és épp akkor jött oda a nő is. vele is közöltem ugyan ezt ,majd mind a hárman Zoehoz sétáltunk.
- Bocsi cica, ez a hajó elszállt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése