Sebastian

Tim

Oké, be vagyok iratkozva. Már majdnem diák vagyok,. Még megvárjuk a beosztást amitől nem félek, hiszen biztos helyem van a Mardekárban. Amennyi bűnt én már elkövettem ,de azért vicces lenne a Grifibe vagy a Hugriba menni. De a Hollóhát jujj...

Milyen jó is lesz most ide járni 3évet. Minden hülyeségbe benne leszek. Kikészítem a tanárokat és a diákokat egyaránt. Ismerjék csak meg ők is milyen is az a Sebastian Acerlot. Mr csak az a szörnyű ,hogy én most Block vagyok. De nem baj az ,belül mindig Acerlot maradok.

- Na mi a helyzet Körszakáll? - Léptem oda az ablakban ücsörgő Zoehoz. - De igen felvettek. Sajnos. Vagyis neked sajnos. - Vetettem oda neki ,majd lábait ledobtam a párkányról és én ültem oda hozz. - Nem félek. Gyűlölöm őket. És épp elég gonoszságot csináltam már ahhoz ,hogy megérdemeljem a Mardit. Hát te nem félsz?

Zoe

- Nem félsz, hogy valaki meglát? - vontam fel kérdőn szemöldököm és próbáltam nem a csorgó vérre nézni, mely végig folyt a pincérsrác kezén. - Hihetetlen vagy - forgattam meg szemeimet, majd a kedves pár felé néztem.

- Most meg hova indulsz? - értetlenkedtem, de mikor megláttam a fiú célját, összeszorítottam apró ökleimet mielőtt Sebastian Acerlotot megtalálnám ölni. Itt most nem csinálok balhét. Bőven lesz rá időm az iskolában. Mennyire meg fogja járni Sebastian, hogy ujjat húzott velem.

Egy bűbájos mosolyt varázsoltam ajkaimra majd kecsesen a közelben üldögélő pasashoz sétáltam.

- Jó napot - Nem szórakoztam azzal, hogy egész kiselőadást tartsak a férfinek, csak címszavakben elmeséltem neki, "gondolatban", hogy mi is lesz a feladata. Tökéletesen megértette.

- Zoe Heigl és Arthur Heigl - ízlelgettem a legújabb nevemet, habár érdekes. - Gyere, apa - ragadtam karon a férfit, majd Sebastianékhoz sétáltam.

- Ezt még megbánod, édes - nyomtam meg erősen az utolsó szót, majd már hopponáltam is a Roxfort területére.

- Erre Arthur - vezettem a férfit az igazgatói irodába, majd Sebastian orra előtt becsaptam az ajtót. Fél óra múlva már az iskola diákjaként léptem ki az irodából. Profi hazudozó vagyok. Az igazgató egy naív ribanc. Hogy lehet egy ilyen fiatal igazgatója az iskolának? Szörnyű hováig fajultak a dolgok.

- Arthur, majd találkozunk - mosolyodtam a férfire, majd utasítottam, hogy húzzon haza. Még a végén nekem valamit elront.

Végig sétáltam az iskola folyosóin. Biztos, hogy hiányzott. Imádtam itt lenni. Nem is értem hogy bírtam ki kétszáz évig anélkül, hogy csak a Roxfort közelébe jöttem volna. Nem változott még mindig semmi, ugyan olyan volt, mint mikor én töltöttem itt diákéveimet. Most újra diák lehetek. Beültem az egyik ablakpárkányba, majd figyeltem a Tiltott Rengeteget, mint ahogy azt régen is megtettem. Sokáig ültem volna még itt, ha nem hallom meg Sebastian gúnyos hangját.

- Mond, hogy téged nem vettek - köptem epésen, majd felálltam és elővettem összezsugorított bőröndömet. Ismét valódi alakjában díszelgett. - Ma este lesz a beosztási ceremónia. Mi lesz szegény kis Timikével ha véletlenül beosztják a Hollóhátba? - kacagtam fel gonoszan.

Sebastian

Tim

- Hallod, örülök ,hogy megnéznél ,de közlöm veled ,hogy nem fogsz szakállal látni. De ha már itt tartunk neked biztos pompásan állna, majd növesztünk ,okés? - Kérdeztem a lányt ,majd a vért iszogattam ,amit szerencsétlen pincér saját magából csurgatta a poharamba. Hát igen jó ,ha valaki tudja hipnotizálni az embert. és én tudom.

- Oké, a te szüleid de ezt figyeld. - Álltam fel az asztaltól és odasétáltam a szőke házaspárhoz.
- Elnézést hölgyem ,de várják a pultnál. - Tágítottam ki pupilláim. Hát igen ,más se kellett ,már ment is a pulthoz.
- Jó napot. - Ültem le a férfihez. Csak nézzen rám. - Sebastian Acerlot. - Mutatkoztam be neki.
- Thomas Block. - Felelte és végre rám nézett.
- Na akkor most eljátszogatunk egy kicsit. Elmegyünk a Roxfortba és maga azt fogja mondani ,hogy a maga fia vagyok ,aki eddig Franciaországban tanult. Szóval a nevem Sebastin Block. - Vetettem oda neki.
- Mikor indulunk? - Kérdezte.
- Rögtön. - Feleltem és épp akkor jött oda a nő is. vele is közöltem ugyan ezt ,majd mind a hárman Zoehoz sétáltunk.
- Bocsi cica, ez a hajó elszállt...

Zoe

Gúnyos megjegyzésére csak megforgattam szemeimet. Senki nem szokott panaszkodni, neki meg soha nem jó semmi, amit em ő csinál, úgyhogy teljesen felesleges felhúznom magam rajta. Hihetetlen alak.

- Na nem mondod? Eddig is azt voltam, csak te ezt nem láttad be - jegyeztem meg epésen, de aztán kisétáltunk a ház elé onnan pedig hopponáltunk London szürke belvárosába, ahol emberek milliói rohangáltak, az utcákon pedig megmozdulni sem lehetett a tömeg miatt. Ez volt az Abszolút.

- Milyen régn is jártam itt - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. - Na gyere, szülő keresési akció indul.

Átvergődtem magamat a tömegen, majd a Kávézók neveit kezdtem figyelni. "Aranyvér Kávé- és Teaház". Tökéletes, ide pedig csak jómódú emberek járnak, akik tehetősek, gazdagok és mindenek felett van tekintélyk a varázslóvilágban.

- Itt nézzünk akkor anyuci és apuci után - mondtam vigyorogva majd kitártam magunk előtt a nehéz mahagóni ajtót és elindultam egy két személyes asztal felé a helyiség sarkába, ahonnan mindent tökéletesen lehetett látni, de legfőképpen a bejáratiajtót és az érkező vendégeket.

- Neked elég lesz egy apa. Mit szólsz mondjuk ahoz a férfihez? - böktem fejemmel a tőlünk nem messze ülő, magas, aranybarna hajú, körszakálas férfire, aki nagy valószínűséggel a Miniszérium Közigazgatási osztályán dolgzott, ugyanis még a jelvényét is magán hagyta. - Növeszthetnél te is szakállat. Megnézném, hogy áll - jegyeztem meg egy pimasz vigyor kíséretében, de aztán az ajó felé pillantottam, ahol éppen most lépett be egy középidős beli házaspár. Mind a kettőjüknek szőke haja vlt és hatalmas kék szemeik. Arisztokratikus arcvonásaik megtévesztőek lehettek, de az aranyvérűekre oly jellmző gőgös tekintet és rideg mosoly elmaradt meleg vonásaik mellett. Látszólag kapcsolatuk is tökéletes volt és nekem is pontosan megfeleltek.

- Ők pedig az enyémek - pillantottam a kedves házaspár felé, akik mit sem sejtve iszogatták kávéjukat. - Én telhetetlen vagyok. És kifogásolhatatlan családi háttérre van szükségem - magyaráztam inkább magamnak, mint Sebastiannak. - Szóval most már csak megvárom, hogy egyikük elmenjen a mosdóba, vagy legalábbis egyedül maradjanak, hogy akcióba tudjak lépni. Aztán nehogy valamit elronts. Szimpatikus az apád. És idáig érzem a vérének az illatát. Nos, várjunk...  

Sebastian

Tim

- Egyenlőre még nem vagyunk azok. - Mosolyodtam el. Hah, de gyorsan meggondolta magát. Hát igen hiába ,nem tudnak nekem ellenállni a nők. De hát ez nekem hol hátrány? Hát sehol ,legalább sose unatkozok. Még mindig jól csokol ,de persze ezt neki nem kell tudnia.
- Ez borzalmas volt. Le vagy amortizálva cica. - Vetettem neki oda.

- Oké, akkor keressünk szülőket, de én ilyenbe nem vagyok jó. Én jó csajokat tudok szerezni, anyákat meg apákat azokat nem. De te összetudsz még 1000éves fószereket is szedni. Szóval te vagy a főnök. - Hogy mondhattam ilyet? Dehogy ő a főnök. Soha nem is lesz...

Zoe

- Valóban, nem ártana legalább egy, hogy legyen aki elvisz minket, szegény esetlen gyerekeket első napjukon az iskolába - húztam gúnyos vigyorra csillogós ajkaimat, majd elgondokoztam honnan szedjünk két olyan idiótát, akik et nem kell a vámpír bűvkörünk alá vonni, annak érdekében, hogy azt csinálják amit mondunk. Lehetetlen, hogy ilyeneket találjunk, maximum egy elme gyógyintézetben.

- Szerintem nem ártana, ha valami tehetősebb családból származnánk. Először arra gondoltam, hogy mi lenne, ha én lennék az elnök pici lánya, de az túl sok bonyodalommal járna és sokáig tartana egész Anglia emlékezetét módosítani - gondolkodtam el hangosan.

- Miből gondolod, hogy én is hátránynak tekinteném? - kérdeztem miközben egy gunyoros félmosoly jelent meg szám sarkában. - Ha a testvéremnek kiáltanálak ki, egésznap a nyakamon lógnál. Nem mintha így nem azt csinálod. De így nem kell elviselnem a beszólogatásodat. Ha viszont tényleg a bátyámnak fogadnálak, szépen és bájosan mosolyogva kellene tűrnöm a hülyeségeidet. Nem, ebben nem vagyok bene - futtattam végig gondolaomat, majd mikor már majdnem megcsókolt, elfordítottam rcomat.

- Sebastian, az ismeretlen emberek nem csókolóznak  - jegyeztem meg gúnyosan. - Na jó tegyünk kivételt - lábujjhegyre tornásztam magam, majd apró csókot leheltem sája sarkába.

- Menjünk, mert kíváncsi vagyok milyen let a rég nem látot iskolánk - Olyan voltam mint egy elsős lányka, aki most indul az iskolába. De hát, az voltam. Ismét csak egy iskolás lány.



Sebastian

Tim

- Bomba nő? Normális vagy te? nézz tükörbe. Itt én vagyok a bomba helyes, te meg az átlagos. Csináltass szemüveget édes. - Vetettem oda neki, sirály észrevette a falat. Nem tudom ,de ha itt vagyok, mindig rongálni van kedvem. Csak ,hogy tönkretegyem ami Zoejé és Darrené. De azért tök buli.
- Aztán ,mit csináljak? Meszeljem ki a falat? Ja tényleg én varázsló vagyok. Ezt a fantasztikus felfedezést.
- Tergeo! - Pöccintettem pálcába és bár szívta is magába a vért. De ebbe mi volt a nehéz? - Na tessék jobb mint új korába ,de ezt te is meg tudod szerintem csinálni. - Néztem rá. Mi az ,hogy indulhatunk? Hah, erre aztán rájött a fussunk ,lássunk ,menjünk vissza.
- Kellenek szülők is ám. - Szóltam oda hozzá ,miközben odasétáltam hozzá. - Meg el kéne döntenünk ,hogy tesók leszünk ,vagy két ismeretlen diák. Mert tudod mi annak a hátránya ha azt hiszik testvérek vagyunk. - Meresztettem rá szemeim ,karomat derekára helyeztem és gyengéden megcsókoltam...

Zoe

Fáradtan nyitottam fel szemeimet, ahogy valami idióta nagy lendülettel levágta magát az ágyamra. Ki sem kellett nyitnom elnehezült pilláimat, már az ércces férfi hangból nagyon jól tudtam, ki tette tönkre álmomat.

- Neked is jó reggelt Sebastian - vetettem oda, majd duzzogva húztam a fejem tetejére a mélykék selyem paplant, hátha így Sebastian is rájön, hogy egy nem kívánatos személy a szobában. De neeeem, annál ő tapintatlanabb. Soha nem venné észre, hogy nem vagyok kíváncsi rá.

- Hogy mit csinálsz? - pattantak ki szemeim és valami régi, izgatott tűz csillant bennük. Nekem is hiányzott a suli, nagyon is. Tisztán emlékszek az első napomra, az utolsóra... de ha vissza is megyek, már nem lesz ugyan olyan. Hiszen mit fogunk mi ott csinálni a fiatalok között? Nem mintha én nem egy tizenöt éves picsának néznék ki... de, nem tudom.Vissza akarok menni.

- Hogy jutottál erre az elhatározásra? - próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra, mert legszívesebben most felálltam volna és elkezdtem volna ugrálni az ágyon miközben sikítozok mint egy idióta. Nem kell leégetni magam Sebastian előtt.

- Ugyan, azért vonakodtál megkérdezni, mert nincs merszed egy ilyen bomba nővel mutatkozni mint én - kacagtam fel magabiztosan, majd amíg ő lement, én a szekrényhez botorkáltam és gyorsan magamra kaptam néhány göncöt. Éppen felhúztam a melegítő felső cipzárját, mire a hófehér hálószoba fal, vörös lett!
- Én megöllek - fordultam vérben forgó szemekkel a srác felé. - Most ezt rendbehozod - sziszegtem arcába és bevonultam a fürdőszobába.

- Mire? Arra, hogy ki fogja rendbehozni a szobámat? Természetesen te. De most induljunk - vigyorogtam izgatottan, majd előkerítettem pálcámat és nadrágzsebembe süllyesztettem. De rég volt nálam..

Sebastian

Tim

Már régóta gondolkodtam azon ,hogy visszamegyek oda ,ahol életem legszebb évei játszódtak le. Persze azt tudom ,hogy semmi sem lesz már a régi, elvégre is a többiek ne jönnek velem, ez pedig lehet gátolni fogja azt ,hogy igazán jól érezzem magam. Ha visszagondolok mekkora bulikba voltunk benne. Mi voltunk a suli nagymenői. A macsók és a suli legjobb csajai. Hát ez volt a mi kis bandánk. De már mindenki meghalt. Vagy nem. Zoe még ott van.

- Hu. - Ijesztettem ,meg a lányt aki eddig békésen aludt. vagy nem békésen. Na mindegy az csak részletkérdés. - El ne ájulj itt nekem ,hogy milyen jó ébresztőd volt. Már megszoktam az ilyen lányokat.- Vetettem oda neki ,miközben beültem az ágy közepére.
- Na most figyuzz ide. Úgy döntöttem visszamegyek Roxfortba. Aztán gondoltam megkérdezlek jössz e velem. De úgyse akarnál, mert tudod ,hogy kevés vagy hozzám és meg se érdemelnéd. De ha már itt vagyok akkor iszok valamit. - Hagytam ott és már csak egy zacskó vérrel érkeztem vissza.

- Fúj ez bűn rossz. - Dobtam el és a csomagot, ami szépen a tapétára csattant és vörössé varázsolta azt.
- Na mi a válaszod? - Kérdeztem ,mintha nem most tettem volna tönkre a falat. Nem mondanám hogy véletlen volt, mert totál direkt csináltam ,de ezt ő is tudja....